Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-468

166 tC8. országos ülés 1895. május 1-én, szerdán. rendszer által, hogy 60—70 kilogrammnyi sódarabok csak 50 kilogramm súlyban számíttatnak be, hogy sólopások történtek a sóárudákban, hogy az e miatt tett feljelentésről felvett jegyzőkönyvet a hivatal eltitkolja és nem terjeszti fel a minisztériumhoz; hogy durva bánásmódban részesülnek a munkások és magánmunkákra is kényszeríttetnek a tisztviselők és altisztek részéről; panaszolták, hogy rossz bánásmódban részesültek a kórházban; azonkívül előadták, hogy a sókiszállításnál visszaélések történtek hamis szegjelzés által; hogy visszaélés történik a sómáglyázás által; hasonlókép, hogy kincstári anyagokat felhasználnak a tisztviselők, és apróbb bútorokat készíttetnek niagánczélokra; végül panaszolták, hogy házaik eladásában, értékesítésében akadályoztatnak a kincstári taksás telkeknél. Tekintettel a panaszok súlyos voltára, szükséges volt, hogy a vizsgálat igen nagy terjedelemben és a legnagyobb szigorral vitessék keresztül, és az tényleg meg is történt. a menynyiben a vizsgálóbizottság két héten át szakadatlanul folytatta a vizsgálatot, a kihallgatottak száma 200-ra ment, tehát többre, mint a hányan a panaszos iratot aláírták, és egyáltalában kiterjeszkedett nemcsak minden vádpontra, hanem minden körülményre, a melyet szükségesnek látszott megvizsgálni, és a tisztviselőkkel csak annyiban jött érintkezésbe, a mennyiben egyikmásik tisztviselőre hivatkozás történt a vallomásokban, vagy egyik-másik kérdés tisztába hozatala végett a tisztviselők kihallgatása szükségesnek látszott. A vizsgálat eredménye, t. ház, az, hogy minden munkás vallomásából kiderült és jegyzőkönyvileg konstafáltatott, hogy tulajdoukép nem most fennálló visszaélésekről van szó azon panaszos iratban, hanem oly dolgokról, a melyek évekkel ezelőtt fordultak elő, és múltkor, mikor az interpelláczió megtétele alkalmával szerencsém volt röviden felelni, már jeleztem azt, hogy van tudomásom arról, hogy a marosújvári sóbányánál évekkel ezelőtt a jelzettekhez hasonló visszaélések tényleg előfordultak, de jeleztem azt is, hogy több ízben történtek vizsgálatok, és utoljára 1893-ban történt egy szigorú vizsgálat, és a minisztérium oly szigorú utasításokat adott ki, hogy azon idők óta ezen visszaélések ismétlődéséről a minisztériumnak tudomása nincs. A dolog valósággal úgy áll, a jelenlegi vizsgálat is konstatálta, hogy a panaszíratban felhozott dolgok mind csak oly egyénekre és oly tényekre vonatkoznak, a melyek az 1893-iki vizsgálatot megelőző időből származnak, nem pedig olyanokra, a melyek azóta történtek volna, mert maguk a munkások is bevallják, hogy azóta semmiféle ilyen visszaélés elő nem fordult, ennélfogva tehát az egész panaszírat semmiféle aktualitással nem bir, a mi igen természetes is. Ebbeli felfogásomnak adtam egyébiránt kifejezést már akkor is, mikor először nyilatkoztam e kérdésben, mert teljesen lehetetlennek tartottam már akkor, hogy a munkások, a kiknek volt tudomásuk az utolsó vizsgálatról, és a minisztérium által ennek folytán tett szigorú intézkedésekről, ne panaszkodtak vagy ne fordultak volna újólag a minisztériumhoz, ha azt tapasztalják, hogy a minisztériumnak rendelkezései meg nem tartattak, vagy hogy a visszaélések folytattatnak. Ily körülmények között, t. ház, az a kérdés merül fel, hogy mégis mi lehetett oka és magyarázata annak, hogy a munkások e kérdést interpelláczió tárgyává tették, és a panaszos íratok még a lapokban is nyilvánosságra hozattak? Erre a kérdésre más választ nem tudok adui, mint azt, hogy valaszinünek tartom, hogy azon munkások ténykedésére vezethető vissza, kik ezelőtt pár évvel a minisztérium rendeletére különböző szabálytalanságok elkövetése miatt a munkából elbocsáttattak. Ezek most társaik kollegialitását felhasználták abban a reményben, hogy az interpelláczió által vagy pressziót fognak gyakorolni a főbányahivatalra oly cgélból, hogy az illetőket a munkához visszavegyék, vagy legalább bosszút álljanak a fő bányahivatalon, mint a melynek tulajdonítják azt, hogy a munkából elbocsáttattak. A vizsgálat folyamán konstatáltatot, t. ház, az is, hogy kétségkívül nem tisztességes agitáczió is van a dologban, és nem tisztességes czélból származó agitácziókkal folytonosan nyugtalanítják ezen sóbánya-munkásokat, A dolognak ezen ágára is kiterjesztem tehát figyelmemet, és azt hiszem, nemsokára abban a helyzetben leszek, hogy a kérdésnek ezen oldalát is megvilágíthatom. így állván a dolog, miután semmiféle visszaélés nem fordult elő, melyet ez inczidensből orvosolni kellett volna, és a mely különös intézkedéseket tett volna szükségessé, kérem a t. házat, hogy méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Horánszky Nándor: A választ tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: T. ház ! Úgy látom, hogy a ház a pénzügyminiszter úr válaszát tudomásul veszi. (Igen!) Ennélfogva kimondom, hogy az tudomásul vétetett, Következik most, t. ház, azoknak az interpelláczióknak előadása, melyek a mai ülésben bejelentettek, először is Sierbán Miklós képviselő úr interpellácziója. Sierbán Miklós: T. ház! Előre is kijelen tem, hogy a kereskedelmi, belügyi és igazság-