Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.
Ülésnapok - 1892-468
168. országos ülés 1895. május l-é», szerdán. 165 árvíz a Tokaj-Rakamaz közötti kincstári űtvonalat s az, azon levő ártéri hidakat megrongálta úgy, hogy azon a közlekedés szünetel ? Másodszor : Szándékozom e intézkedni, hogy ezen útvonal azonnal helyreállíttassák s a közlekedésnek átadassék?« Erre az interpelláczióra röviden a következőket van szerencsém válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) A múlt hó 12-én érkezett be jelentés arra nézve, hogy az árvíz, mely 8 m. és 20 em. magasságig emelkedett, az úttestet egészen elborította és az ártéri hidak egy részét teljesen megrongálta, másik részét pedig teljesen tönkretette. Egyszersmind az a jelentés is tétetett, (Halljuk! Halljuk!) hogy a helyreállítási munkálatokra nézve mindaddig nem történik meg az intézkedés, mig az árvíz legalább részben le nem vonul, a mi 7—8 nap alatt helyeztetett kilátásba. A miniszterin u részéről azonnal megtörtént az intézkedés, hogy a legsürgősebben állíttassák helyre a közlekedés ezen a vonalon, és az azóta nyert értesülés szerint tényleg mindaz megtörtént, a mi a viszonyok közt megtörténhetett. Nevezeteden az árvíz által szétbontott hidanyag összegyűjtetett, a helyszínére szállíttatott, a hiányzó anyag beszejeztetett, egyes objektumok helyreállítása már megtörtént, a többiek helyreállítása folyamatban van, úgy, hogy legkésőbb 10 — 14 nap alatt az egész összeköttetés ismét helyre lesz állítva. Ezekből méltóztatik látni, t. képviselőház, hogy igenis, volt tudomásom s meg is tettem a szükséges óvintézkedéseket, s hogy gyorsabb nem lehetett az eredmény, annak magyarázata csak abban áll, hogy mindaddig, mig az árvíz bizonyos mértékig el nem vonult, a munkálatokat megkezdeni nem lehetett. Kérem a t. képviselőházat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Bernát Béla: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszter úrnak interpellácziómra tett nyilatkozatára nézve csupán csak egy körülményt akarok kiemelni, és pedig azt, hogy az árviz már két hete megszűnt azon vonalon és mégsem történt ezen útvonalnak helyreállítására nézve semminemű érdemleges intézkedés. Igaz ugyan, hogy fel lett szólítva az államnak bizonyos közege, hogy állíttassa helyre ezen vonalat, de annak a bizonyos közegnek nem lévén pénze az út helyreállításához, (HaHjuk! Halljuk!) hozzá sem láthatott még s a mint tegnap szóbelileg tudomásul vettem, ezen helyreállítási mun ;álat még most is igen lassan halad előre, és pedig azért, mert az illető közeg a munkabéreket nem akarja azonnal kifizetni, hanem csupán csak 3—4 hét múlva helyezi kilátásba a munkásbérek kifizetését, és így — igen természetesen — a szükséges mim kasokat ezen útvonal helyreállítására nem is kaphatja meg. Mindazonáltal, miután a miniszter úr oda nyilatkozik, hogy ezen útvonal egy részének helyreállítása már megtörtént, a többi pedig legközelebb meg fog történni, én a miniszter úr válaszát tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök : Felteszem a kérdést, t. ház. Tudomásul veszi-e a t. ház Bernát Béla képviselő úrnak interpelláeziójára adott válaszát a pénzügyminiszter urnak: igen, vagy nem? (Igen!) A ház tudomásul veszi. Következik már most Horánszky Nándor képviselő úr interpellácziója, a melyet a marosújvári sóbánya-mii ikások panasza tárgyában márczius hó 9-én intézett a pénzügyminiszter úrhoz. Lukács László pénzügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Horánszky Nándor t. képviselő úr márczius hó 9-én egy iuterpelláeziót intézett hozzám, a melyben — átnyújtván a marosújvári sóbánya munkásainak egy panaszos iratát — azt kérdezte tőlem, hogy hajlandó vagyok-e az azon iratban foglalt panaszok ügyében azonnal vizsgálatot intézni, és hogy hajlandó vagyok-e a netalán találandó visszaélések megszüntetése iránt intézkedni és eljárásomról a képviselőháznak jelentést tenni? (Halljuk! Halljuk!) Már akkor, t. képviselőház, mikor az interpelláczió megtétetett, volt szerencsém kijelenteni, hogy a vizsgálatot már tényleg elrendeltem, a mennyiben tudomásom volt magánúton a t. képviselő úr által tett interpelláczió tárgyáról. És miután az interpelláczió megtétele egy pár napi késedelmet szenvedett, (Halljuk! Halljuk!) megtörtént az, hogy mig az interpelláczió márczius hó 9 én történt, addig a vizsgáló-bizottság már egy nappal előbb, tudniillik márczius hó 8-án megjelent a helyszínén. A vizsgáló-bizottság két miniszteri tisztviselőből és a járási főszolgabíróból állt és azzal az utasítással ment le, hogy közvetlenül a munkásokhoz forduljon, ne is lépjen érintkezésbe a tisztviselőkkel vagy altisztekkel, hanem csuk közvetlenül a munkásoktól igyekezzék sérelmeik mivoltát megtudni. A sérelmek és panaszok röviden összefoglalva a következők voltak. Panaszolták, hogy a tisztviselők pénzkölcsönök útján uzsorát űznek, hogy üzérkednek élelmiszerekkel, hogy bérfizetési többletekkel visszaélések történnek, hogy különböző tárgyak kisorsoltatnak, és a munkások kényszeríttetnek ezen sorsolásokban résztvenni, hogy a munkások megkárosíttatnak a tantiém-