Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-468

lg() 468. országos ülés 1885. május 1-én, szerdán. látni fogja a t. ház, hogy csaknem 1 millió forintra megy azon emelkedés, mely e czímen kiadatott. De meg fogja engedni a t. ház, hogy midőn ezekben az interpelláló képviselő úr által felvetett két kérdésre nézve válaszomat megadtam, pár egész rövid észrevételt és reflexiót tegyek azon beszédre, melylyel ő interpelláczióját bevezette és indokolta. (Bálijuk! Halljul!) Ezek közül első észrevételemnek az képezi tárgyát, hogy a képviselő úr úgy állította oda a dolgot, mint ha a tisztviselők helyzetére nézve a legnagyobb bizonytalanságot és kétességet ;;z idézné elő, hogy az ő javadalmazásuk nem megfelelő és nincs kellően emelve. Higyje el nekem a képviselő úr, hogy bárhogyan emelje ő a tisztviselők fizetését, vagy bármikép hozza is arányba más állami, vagy egyéb alkalmazottak javadalmával, ez önmagában soha sem fogja és nem lesz képes megszüntetni azt a bizony talanságot és kétes helyzetet, a melyben — teljesen igaza van — a vármegyei tisztviselők vannak; mert ezt nem a fizetésnek nagysága okozza, hanem okozza kizárólag az a körülmény, hogy ők hat évről hat évre választatnak. (Úgy van! johbfelöl. EttenmondásoJc a szélsőbalon. Felkiáltások: A főispánok!) és hogy megbízatásuk minden hat évben változik. Azt hiszem, a vármegyei tisztviselőkre nézve teljesen közömbös, hogy ha állásukat elvesztik, vájjon milyen befolyás folytán vesztik azt el. Hogy ez a, befolyás felülről, vagy alulról jön-e, ez az ő helyzetüket prekáriussá teszi és egyáltalában nem teszi kellemessé. (Ügy van ! jobb felől. Moz gás a szélső baloldalon.) A másik észrevétellel, a mit Holló t. képviselőtársam beszédjére tenni kívánok, egyenesen tartozom és kötelezve vagyok a vármegyei tisztviselők irányában. Én tiltakozom az ellen, mintha a képviselő úrnak igaza volna és jogosultsága volna arra, hogy úgy állítsa oda a kérdést, mint azt tette, és midőn azt a passzust használta, hogy »ezek következtében önkéntelenül áll elő az a helyzet, hogy az összes közigazgatási tisztviselők beállanak előhírnökeinek, óhajtóinak, az állami közigazgatásnak, mert látják, hogy ezen fukar és csak a hatalom iránt kapzsi rendszer mellett csak ezen módtól várhatják saját helyzetük javítását és előmozdítását«. (Igás! Úgy van! balfelöl.) Én az ellen tiltakozom, hogy ez úgy van, és arra kérem t. képviselőtársamat, hogy ha ő csakugyan olyan lelkes barátja és jóakarója akar lenni a vármegyei tisztviselőknek, mint azt interpellácziója megtételében mutatni kívánta, úgy legalább engedje meg azt a vármegyei tisztviselőknek, hogy az ő meggyőződésük tiszta, hogy annak kútforrása benső és őszinte, és ne szállítsa le őket odáig, hogy meggyőződésük esupán anyagi és önző rugókon alapúi. (Helyeslés jóbbfélől.) Én legalább úgy vagyok meggyőződve, hogy azon férfiak, a kik ma a vármegyékben a közigazgatás intézésére hivatvák, a legközvetlenebbül szerezhetnek tapasztalást e részben, és azok meggyőződését már ennélfogva is indokoltnak kell elfogadni. Ezek után kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Holló Lajos: T. ház! Az interpelláczióm első részére adott választ megnyugvással veszem tudomásul, a mennyiben a t. belügyminiszter úr kijelentette, hogy a törvénytől eltérő semmiféle befolyást a választásokra, a meddig ez a törvényes állapot fennáll, nem kivan gyakorolni; és megnyugvással veszem azt is, hogy a miniszterelnök úr nyilatkozatára vonatkozólag egy bécsi lapban előadottak tévesek. Jobb szerettem és óhajtottam volna ugyan, hogy a jelenlegi miniszterelnök úr nem kéri fel egy másik miniszter kollégáját a válasz megadására, (Derültség a szélső baloldalon.) hanem elvégre ezen kisegítő módot is elfogadom, hogy a más által való beszéltetésnek Jegxtjabb módszerét a parlamenti gyakorlatba beiktatja. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) A kérdés másik részére röviden kívánok válaszolni, a mennyiben a t. belügyminiszter úr egy kissé más térre terelte a, dolgot, mint azt én kívántam. Én tudni illik nem is kívántam egy rövid interpelláczió keretében érinteni azt a kérdést, hogy a kormány felállított programmját fentartja e, vagy sem, én ezt interpelláczióm körén kivííl állónak tekintettem. Hanem a helyzet úgy áll, hogy ha most a választás megtörténik, akkor a tisztviselőknek legalább hat éven keresztül anyagi javadalmazása meg van állapítva. Ennek következtében, minthogy mindig azt méltóztatik állítani, hogy a közigazgatás államosításával, a tisztviselők kinevezésével azért nem lehet most előállani. mert a ház ezen oldalán nagy ellenzést fog ez a törvényjavaslat kelteni, kívántam és óhajtottam azt, hogy addig is, míg ez a nagy államosítási harcz eredménynyel vagy eredménytelenül megvívatik, azt a sok ezer müveit magyar családot ne tegyük ki annak a rettentő helyzetnek, melyben már évek óta van, és melyben legalább öt évig lesz az újabb választás folytán, hanem azt, a mit mindenki akar e házban, hogy tudniillik e nagyhivatást betöltő kar méltó javadalmazással legyen elátva, tegyük meg közös akarattal abból a közvagyonbői, mely az ország közérdekeinek szolgálatára van rendelve. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A miniszter ár azt mondja, miért gyanusí-