Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-468

4S8. országos ülés 1895. május 1-én, szerdán. 161 tom a tisztviselői kart azzal, hogy csak a kenyérkérdés birja rá, hogy az állami közigazga tásnak hive legyen. Én ezzel szemben felajánlom ezt a próbát: méltóztassék a tiz-tizenöt évvel ezelőtt megállapított dotáeziót annyira emelni, hogy a megyei tisztviselők az államiakkal egyenlő fizetést élvezzenek, méltóztassék e czélra a megyéknek három-négymilliót rendelkezésére bocsátani, s akkor aztán lássuk, hogy az a tisztviselői kar hozsannával fogja-e fogadni az állami közigazgatás eszméjét. (Élénk tetszés a ssélsö baloldalon.) Mi nem akarunk a tisztikar iránti érzelmeinkkel brillírozni, magunk iránt rokonszenvet kelteni; mi a közérdeket szolgáljuk, ha a későbbi megoldást be nem várva, az ügyet már most akarjuk ily irányban elintézni. (Helyeslés a ssélsö haloldalon.) Azt méltóztatik mondani, hogy a bizonytalanságot nem szüntetné meg a javadalom emelése, mert azt egyedül a választási rendszer okozza. Messze vezetne e kérdés vitatása, azért csak röviden reflektálok erre, En és — azt hiszem, az ország többi részeiben lakó t. képviselőtársaimis— azt tapasztaltuk, hogy konzervatívabb dolog, mint a vármegyei választás, nincs semmiféle alkalmazásnál. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nincs rá eset, nem tudok egyetlen egyet sem, a hol használható erőt kidobtak volna a tiszti karból, a hol elejtettek volna egyetlen tisztességes elemet. (Élénk helyeslés a szélsőbalon. Ellenmondások a jobboldalon.) A bizonytalanságot az önök által törvénybe iktatott az a rendszer okozza, melynél fogva kizárólag a főispán dönti el, hogy valaki magasabb állásra kandidáltassék-e vagy sem. (Úgy van! a szélsőbalon.) A főispánnak minden törvényes ellenőrzés nélkül, a hozzáférheti enség minden garancziája nélkül megvan az a joga, hogy egyes tisztviselőket elejtsen, kenyereiktől megfoszszon, A bizonytalanság vágyát mindig csak az önkormányzati rendszerre áthárítani s nem a főispáni jogkörben találni, ellenkezik a valósággal. De én nem akarok e téren diskussziót folytatni, én csak azt óhajtom, hogy addig is, mig a törvényjavaslatoknak az a nagy sorozata beterjesztetik és íörvénynyé válik, segítsünk a sürgős szükségen és oldjuk meg a tisztviselők javadalmazása kérdését. Ezért a második kérdésre adott választ tudomásul nem veszem. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Felteszem a kérdést. Úgy látom, az interpelláczió első pontjára adott választ a t ház tudomásul veszi. (Helyeslés.) Kérdem, tudomásul veszi-e a ház a második pontra adott válaszát is a belügyminiszter urnak: igen, vagy nem? (Igen! Nem!) A kik tudomásul veszik, KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXV- KÖTET. kérem, álljanak fel. (Megtörténik.) A ház többsége tudomásul veszi. Következik a Meszlény Lajos képviselő úr által előterjesztett intarpelláczióra adandó válasz. (Mozgás. Halljuk ! Halljuk!) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! Meszlény Lajos képviselő úr, hasonlóan gr. Apponyi Albert képviselő úr egy bécsi lapnak vagy talán több bécsi lapnak is a m. kir. udvartartásra vonatkozó hirét olvasván, interpelláczíót intéztek hozzám, s választ kivannak arra nézve, mennyiben igazak azon lapoknak hirei, továbbá mi a kormány álláspontja a magyar királyi udvartartást illetőleg. Engedje meg nekem a t. ház, hogy ezen két interpelláczJóra válaszomat együttesen adjam meg. (Halljuk! Halljul!) Miután a két interpelláczió egészen egybehangzó, a válasz is csak egy lehet. T. ház! Az udvartartás kérdésére vonatkozólag e házban legelőször 1885-ben Ugron Gábor képviselő úr intézett az akkori ő Felsége személye körüli miniszterhez, b. Orczy Bélához egy interpellácziót, kívánván, hogy az udvartartás kérdése végkép rendeztessék. Ezen alkalommal a ház érdemlegesen a kérdéssel foglalkozni nem kívánt, a mennyiben az ő Felsége személye körüli miniszternek, Orczy Béla bárónak az udvartartásra vonatkozólag tett interpelláczió ra adott kitérő válaszát a ház tudomásul vette. Későbbre ugyané kérdés folytatólagosan jött a ház elibe és pediglen 1890-ben már a Szapáry kormány idejében. A kérdéssel foglalkozott az akkori pénzügyminiszter, Wekerle Sándor, ki, a kérdés itten felvettetvén, kilátásba helyezte azt, hogy az udvartartás kérdése rendeztetik, nem ugyan úgy, mint az ellenzék kívánja, a mint ő magát kifejezte: »Közjogi intézményeink kiegészítő részévé akarják a képviselő urak az udvartartást csinálni, azonban a kormány — mint ő mondja — a mi viszonyaink közt azt -kiváuja, hogy az maradjon meg a király belügye, a mi felett a király maga intézkedjék.« Ez az álláspontja ezen kérdésre vonatkozólag a jelenlegi kormánynak is. (Zaj balfelöl.) Ügy tartja, t. ház, a kormány, hogy ezen kérdést máskép megoldani nem lehet. A kormány álláspontja az, hogy egy külön udvartartás létesítésének szüksége, sőt indokoltsága sem íorog fenn, hanem igenis szüksége mutatkozik annak, és erre vállalkozott az előző kormány is, később már Wekerle Sándor miniszterelnök nyilatkozván e tekintetben, hogy gondoskodni fog arról, hogy a király ő Felsége udvartartása állandó képviselettel bírjon Budapesten. (Zaj a baloldalon.) Ez az álláspontja e tekintetben a kormánynak ma is . . . (Zaj a baloldalon.) n