Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-466

4«6. országos ülés 1895. április 27-én, szombaton. \^\ » Tekintettel arra, hogy a jelenlegi kormány a bankkérdésben még nem nyilatkozott, másrészt pedig az osztrák-magyar banknak szabadalma meghosszabbítása iránt 1895. év végéig kell kérelmezni, kérdem a t. pénzügyminiszter urat: 1. Az osztrák-magyar bank adott-e be kérelmet szabadalma meghosszabbítása iránt? 2. Mi a kormány álláspontja a bankkérdés megoldása iránt és nem szándékozik-e az önálló magyar nemzeti bank felállítása által a magyar közvagyonosodás előfeltételeit megszerezni? (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) 3. Bele fog-e kezdeni az osztrák kormánynyal és bankkal a tárgyalásokba, mielőtt a tárgyalások meghiúsulta esetére az önálló bank felállítására nézve az előkészítő rendszabályokat megállapítaná ?« (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Kérem a t. házat, méltóztassék ez interpellácziómat a t. pénzügyminiszter úrral közöltetni. Elnök: A beadott interpelláczió kiadatik a pénzügyminiszternek. Schóber Ernő jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. képviselőház! Mint méltóztatnak tudni, a törvényhatósági tisztviselőknek választása az év végén lejár és a választások legközelebb országszerte meg fognak ejtetni. Ujabban olyan körülmények merültek fel, melyek a választások iránt némi nyugtalanságot keltenek, úgy a háznak ezen oldalán, (A szélső baloldalra mutat.) mint a házon kivül. Az egyik nyugtalanító momentum a t. miniszterelnök úrnak egy nyilatkozata, a melyet húsvétkor egy bécsi lap bocsátott közzé, (Derültség balfelől.) és a mely azt tartalmazza, hogy a miniszterelnök úr nem birván addig megváltoztatni az 1886. évi XXI. törvényczikket, ennek következtében ezen törvényczikk alapján fognak megejtetni a választások; ő azonban minden befolyását fel fogja arra használni, hogy a választások egy általa helyesnek talált irányban történjenek meg és vezettessenek. E nyilatkozatból azt lehet kiolvasni, hogy a t. miniszterelnök úr ismeri és fentartja ugyan a törvények rendelkezéseit, a választásnak kereteit és módját meg kívánja tartani, de ezen belül a kormánynak minden befolyását érvényesíteni akarja, hogy a választásoknál ne a kifejezett szabad elhatározás, hanem a kormánynak kívánsága és óhaja nyilvánuljon. T. ház! Azon esetben, hogyha valaki őszintén és meggyőződésből a kinevezésnek híve és ha azt törvények követelik és elrendelik, hogy kínevezés útján töltessenek be az állások: ebben mindenki, még az is meg fog nyugodni, a ki nem tartja helyesnek. De akkor, a mikor a választás a törvényben szankczionálva van, a mikor a kormány kijelenti, hogy e törvény alapján kívánja a legközelebbi tisztviselői választást megejteni: akkor érthetetlen, jogosulatlan, hogy a t. kormány a törvénynek rendelkezése ellenére kívánja befolyását a választásokra gyakorolni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt a miniszterelnöki székből kijelenteni nem jelent mást, mint azt, hogy a törvénynek intézkedéseit semmibe sem fogja venni, és a törvény intézkedései és rendeletei ellenére kívánja a választásokat megejteni. Ha más jelentősége nincs is, az a jelentősége mindenesetre meg van ennek, hogy a közönségnek a törvény iránti tiszteletét épen azon a helyen látjuk megingatva és meglazulva, a hol azt nem volna szabad hirdetni, hogy a választásokat a törvény alapján fogjuk megejteni, de a kormány teljes befolyásával, hanem azt, hogy a törvényben lefektetett választási jogot mindaddig, míg a törvény fennáll, tiszteletben fogjuk tartani, és a kormány ezen irányban fogja saját befolyását érvényesíteni. De ettől eltekintve, a törvény iránti tiszteletnek nem nagy mértékére vall, — ha a miniszterelnök úrnak bécsi nyilatkozata megfelel a valóságnak, — a közéletnek tekintélyes, nagy fontosságú és magas közhivatást betöltő osztályát és részét, tudniillik a tisztviselői kart akaratlanul nyugtalanságban tartani, nemcsak ez a nyilatkozat, de újabban felmerülő számos mozzanatok és körülmények által. Méltóztatnak tudni, hogy a legkülönbözőbb kombinácziók merültek fel arra nézve, hogyan kellene a kinevezésnek elvét már ezen választásnál keresztülvinni, hogyan lehetne kimondani, hogy a most megválasztott tisztviselők egyszerűen tovább fognak működni mindaddig, míg a közigazgatás államosítása bekövetkezik. Olyan irányú kombináczió is fölmerült, hogy ezen választásnak hatálya nem hat évre fog terjedni, hanem egyszerűen minden szerzett jog koufisli áltatni fog, hogy az államosítás alkalmával az eddigi tisztviselők úgyszólván kenyerüket vesztik. Méltóztassék ezt az egész kérdést emberbaráti szempontból is tekintetbe venni. Itt végre is több ezer magyar család érdekeiről van szó, kik megélhetésüket, egész jövőjüket kötik a közigazgatási pályához; azoknak a helyzetét teszik ily bizonytalanná e különböző, a kormányhoz közelálló körökből származó nyilatkozatok által, hogy tudniillik a megválasztás nem fog hat évre szólani, hanem már talán a legközelebbi évben semmissé válik. Pedig semmiféle akadálya annak nincs, hogy a tisztviselők legális érdekei megvédessenek. Mindig azt halljuk, hogy azért nem lehet a tisztviselők anyagi érdekeiről gondoskodni, mert a ház ez oldalán még a legkisebb, két vagy négy paragrafusos törvénynek, tudniillik a tiszt-