Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-466

4G6. országos ülés 1895. április 27-én, szombaton. 135 a törvényhozás is kibővítette az eddigi jogállapotot azzal, hogy a rabbik csak magyar állampolgárok lehetnek, és a reczepczió után maguk is fogják sürgetni a rendezést, a mit én nem octroy útján, hanem az autonóm jogok tiszteletben tartása mellett fogok megtenni. (Helyeslés jobbfélől.) T. ház! Nagy 'emphazissal méltóztatott mondani, hogy a felekezeten kívüliek, ha egyszer kilépnek, egyúttal szabadulnak mindazon kölesönök alól is, a melyekkel a felekezeteknek tartoznak. Polónyi Géza: Azt mondtam, hogy az nem volna helyes! Wlassics Gyula vallás- és közoktatás Ügyi miniszter : De nem is szabadiílnak törvényjavaslatunk szerint. Ázt méltóztatott mondani, hogy minden ily teher alól szabadulnak. Pedig benne van, hogy minden ily rendkívüli tartozás, melyre vállalkozott, köti őt örökre, mig felekezetenkivüli marad. Polónyi Géza: Három évre ! Wlassics Gyula vallás- és közoktatás Ügyi miniszter: Nem három évre, (Úgy van •' Úgy van! a jobboldalon.) látszik, hogy nem olvasta a képviselő úr a javaslatot, a három év egészen másra vonatkozik. Polónyi Géza : Ha áttér más felekezetre ! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: (Olvassa.) »Köteles végre a kilépett az általa elhagyott felekezet iskolai vagy egyházi czéljaira fizetett, illetőleg elvállalt rendkívüli, egyszersinindenkorra vagy időre szóló járulékokat annak az időnek a tartamára, vagy annak az összegnek az erejéig, a meddig azokat elvállalta, szintén a község pénztárába befizetni.« Ez világos, ezt Polónyi képviselő úron kivül senki tagadásba nem veheti. (Úgy van! jobbfelöl.) Tehát abszolúte nem áll az, a mit mondott. Azt mondja továbbá a képviselő úr, — mert hiszeu a temetők kérdését is igen fontosnak tartják némelyek, — hogy a felekezetnélküliek temetőjéről nem gondoskodtunk. Azt hiszem, t. ház, hogy itt a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatnál már igenis belementünk a részletes intézkedésekbe. Hiszen elég lett volna, ha azt általános legiszlatorius szempontokból nézzük, elég lett volna bizonyos alapelvek kimondása. De hogy mindenről gondoskodjék ez a törvényjavaslat, az teljesen indokolatlan és felesleges kívánság. Hiszen a felekezeten kivííl állók temetkezéséről a községi törvény fog intézkedni a községi temetők felállításával. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Világosan ki is volt ez a félhivatalos közlönyben mondva, hogy a községi temetők felállításával lesz az egész kérdés megoldva. Azon pedig épenséggel csudálkoznom kell, hogy a t. képviselő úr még azt is felveti, hogy micsoda helytelen egy törvényjavaslat az, mely az újonnan keletkező vallásfelekezeteket az ingatlan szerzési tilalom korlátai közé szorítja, a mennyiben csak iskolai vagy egyházi czélokra engedi meg az ingatlan szerzését. Már bocsánatot kérek Polónyi képviselő úrtól, de miként mondhatja azt, hogy ez helytelen, mikor az országban annyi a kötött birtok'? Hiszen itt tisztán a nemzetgazdasági szempont volt irányadó, hogy tudniillik ne szaporítsuk a kötött birtokokat; (Helyeslés.) hiszen vallási, iskolai és általában kulturális czélokra megszerezhetik maguknak az ingatlant, de hogy ezen kivííl a lekötött birtokok számát szaporítsuk, ez, azt hiszem, ellenkezik épen annak a pártnak a tendencziájával és irányával, a mely párthoz a képviselő úr magát számítja. (Úgy van! jobbfélől) T. ház! Most áttérek magára a főrendiházi üzenetre, továbbá arra az indítványra, a melyet azzal kapcsolatosan gróf Szapáry Gyula t. képviselőtársam tett, (Halljuk! Halljuk!) és itt nagyon szeretném objektív alapjait lerakni elhatározásunknak, tanácskozásunk tulajdonképeni tárgyának. (Halljuk! Halljuk!) A főrendiház két irányban tett módosítást. Az egyik tisztán stiláris természetű, a második fejezet czíinét változtatja meg, tudniillik az »elismert vallásfelekezetekéi helyett a ^jövőben elismerendő vallásfelekezeted czímet iktatta. Ebhez a stiláris módosításhoz természetesen hozzájárulok, bizonyos tekintetben korrektebbnek is tartom, mert minden vitát kizár arra nézve, hogy az izraelita vallás is az elismert vallások közé tartozik-e. De azért épen nem mondható, hogy ha megmaradna is változatlanul az eredeti szöveg, hogy az inkorrekt volna, mert a 8. §. kimondja, hogy az izraelita vallásra vonatkozó rendelkezések fentartatnak, tehát senki sem magyarázta volna úgy, hogy a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat II, fejezete az izraelita vallásra vonatkozik. A főrendiháznak második módosítása a 22., 23., 24, és 26. §-oknak kihagyásából áll. Első kötelességünk megvizsgálni, mit tartalmaznak, t. ház, ezek a §-ok? A 22. §. az alakszerűségeket tartalmazza, a mi — megvallom — a vitában kissé mellékes tárgynak tekintetett — pedig kérdezni bátorkodom, miképen lehet joghatályosan kilépni, ha az alakszerűségek nincsenek meghatározva? A 23. és 24. §. azzal foglalkozik, hogy minő jogkövetkezmények vannak a kilépéshez csatolva. Már most a mi szempontunkból első és fó'kérdés az, vájjon ezen ki-