Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-466

136 46G. országos ülés 1895. április 27-én, szombaton. hagyás sérti-e az alapelvek integritását, igen vagy nem ? Mert ha sérti, akkor egy perczíg sem habozhatunk arra nézve, hogy a főrendiház ezen módosítványát el ne fogadjuk. Azt meg nem engedhetjük, hogy oly törvényt alkossunk ma, a mely a kilépés szabadságát nem biztosítja, a mely tehát nem teszi egészen kétségtelenné, hogy a kilépés szabadsága meg van engedve, mert nem volna méltó a magyar hagyományos szabadelvűséghez, hogy e század végén — igen, e század végén, bár a »fin de siécle« gúnyosan említtetett •— ne lennénk képesek törvénybe iktatni a kilépés szabadságát, az egyéni vallás és lelkiismereti szabadság nélkfílözhetlen föltételét. Ezen politikai szabadságára méltán büszke ország megszégyenülve vonulhatna vissza, hogy ha a kilépés szabadságát sem tudná törvénybe iktatni, (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nyugtalanság balfelöl.) a mikor ez az ország a múltban a valláspolitikai törvényhozás terén az első sorokban állott és Angliát is megelőzte. Én ezt megalázónak tartanám. (Helyeslés a jobboldalon.) Meg kell vizsgálni, hogyan áll ez a kérdés a főrendiház szövegében, és itt bátor vagyok valamit t. képviselőtársamnak figyelmébe ajánlani, de hogy ha kissé száraz lesz is fejtegetésem, elnézést kérve, de a kérdésnek megvilágításához okvetlenül szükséges. (Halljuk! Halljuk!) Mit mond az 5-dik szakasz, a melyet a főrendiház már elfogadott? »Valamely felekezetből kilépni, vagy valamely felekezetbe belépni, mindenkinek szabad«. De itt nem szabad megállni, mert mást is mond ez a szakasz: »a törvényben meghatározott feltételek mellett«. Nézetem szerint az eddigi vitában, mely bármily emelkedett és tanulságos volt, erre kellő súlyt nem helyeztek. A szakasz — az igaz — általánosságban kimondja a kilépést, de hozzá teszi, hogy a törvényben meghatározott feltételek mellett: tehát keresnünk kell, hogy van-e a magyar törvényekben ilyen feltétéi. Az áttérésekre megtalálom a szakaszokat az 1868. évi LXV. törvényczikkben a reczipiált vallásokra nézve; megtalálom az intézkedést az elismerendő vallásokra vonatkozó áttérésekre is, mert a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 21. § a nyíltan kiterjeszti az 1868-diki törvénynek az áttérésre vonatkozó rendelkezéseit ezekre is, de nem terjeszti ki a kilépésre; az nincsen sehol sem megmondva, hogy milyen feltételek mellett történjék a kilépés, ez egyszerűen nem létezik, mert a képviselőház szövegéből, mely erről intézkedett, a 22. §-t a főrendiház kihagyta, A javaslat egész konezessziójából következik, hogy a kilépés alakszerűségeit expressis verbis kell kifejezni, mert ha már az 5. §-ban volna ez kifejezve, úgy nem mondotta volna ki a javaslat a 21. §-ban az elismerendő vallásokra vonatkozólag sem, hogy az 1868-diki törvénynek az áttérésre vonatkozó intézkedései az irányadók. És akkor fölösleges lett volna a 22. §-ban is expressis verbis a kilépésre is kiterjeszteni az 1868. évi vonatkozó áttérési szakaszokat. íme itt van nézetem szerint az alapelv megtámadva, itt van azon pont, a hol kétely forog fenn, mert a főrendiház kihagyott szakaszaival most már nincs expressis verbis meghatározva a kilépési forma. Pedig ez lényeges, mert formátlan kilépéssel nem lehet joghatályosan kilépni, ez csak a törvényben meghatározott formák mellett lehetséges. Bocsánatot kérek, hogyha száraz jogi okoskodásokkal untatom a t. házat, de azt hiszem, hogy a dolog lényege itt van. Epenséggel nem látom a kilépés szabadságát a főrendiház szövegében teljesen garantirozva, nem látom pedig azért, mert a kilépés formáinak meghatározása kihagyatott; az okvetlen szükséges, hogy a kilépésnek alakszerűségei megállapíttassanak, mert a joghatályos kilépést csak ez biztosítja. így állítván fel a kérdést, én a magam részéről a kihagyással az alapelvnek integritását is sértve látom, következőleg elvi szempontból sem járulok a főrendiház által megcsonkított szöveghez. A gyakorlati okokkal, a melyek miatt szükséges a szakaszok fentartása, nem szándékozom bővebben foglalkozni, mert azok nem egyszer ki lettek fejtve itt a házban. Gróf Csáky Albin t. képviselőtársam tegnap hármat is felemlített, legyen szabad nekem ezekhez még egyet hozzácsatolnom. Hogyha ezen megcsonkított alakban emelkednék törvényerőre a javaslat, milyen sajátszerű dolog volna, hogy új vallástársúlatok alakulása meg volna engedve, de a joghatályos kilépés lehetetlen volna, mert a törvényben nincs intézkedés a kilépés alakszerűségéről, formájáról. Ha már most joghatályosan kilépni nem lehet, hogyan történjék az új vallásoknak alakulása? A római katholikus vagy protestáns, mert bizonyos ágitáczió nélkül mégsem lehet űj felekezeteket alakítani, tehát nem léphet ki joghatályosan régi egyházából, hanem meg kell maradnia a bevett vagy elimert vallásfelekezetben s csak mint ennek tagjai jöhetnek össze az illetők tanácskozásra, szervezésre s jogszerűen mint katholikusok vagy protestánsok fejlesztik szervezési munkájukat. Ezeknek csak akkor lesz szabad tehát áttérniük, midőn már törvényesen elismert felekezetté dekretálja őket a kormány. A természetes rendje a dolgoknak volna