Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-466

134 466. országos ülés 1895. április 27-én, szombaton. mostani mélyen tisztelt elnök úr, mint volt igazságügyminiszter javaslatára alkottatott meg az 1890 ; XXV. tez., a melyben ki van mondva, hogy a királyi törvényszékek jelenlegi szék­helyei csak törvénynyel változtathatók meg. Már pedig a törvényszékeknek a székhelyei a törvény­hozási felhatalmazás alapján kiadott rendelettel lettek megállapítva, tehát igenis épen hogy szi­lárdságot és biztosítékot adjon az igy eszközölt intézkedésnek, tette ezt az akkori igazságügy­miniszter. Tehát már itt is látjuk, hogy magá­ban a törvényhozásban is utat tör ez a gon dolat, és igy én ezzel a kérdéssel, mely nemcsak az én egyéni nézetem, tovább nem is foglalkozom. Polőnyi Géza: Akkor nem volt különbség a főrendiház és a képviselőház között! Wlassics Gyula vallás- és közoktatás­ügyi miniszter: Kérem, erre is válaszolok. Mi a kérdés lényege ? Az, hogy valamely tárgy objektíve törvényhozási tárgy-e, igen vagy nem? Ha objektíve törvényhozási tárgy, és ha egyszer megadjuk rá a felhatalmazást, akkor más esetben is meg lehet adni, de én világosan kimondtam és hozzátettem, hogy én az átruhá­zásokra, természetesen, fontos okokat tartok szükségesnek. Azt is bőven kifejtettem, hogy miért tartottam ebben az esetben az okot fon­tosnak, tudniillik a két ház közötti konfliktus kiegyenlítése szempontjából. Elmondtam ennek az egész történetét. Nem így elszigetelten állí­tottam oda, hanem kapcsolatosan az átruházási jog fontosságával is, ezzel tehát szintén nem foglalkozom bővebben. Polónyi Géza képviselő úr és mások is sííríín felhozzák ezen törvényjavaslat ellen, hogy micsoda vallásszabadság az, a mely kathegóriá­kat állapít'meg az egyes hitfelekezetek közt, a hol tehát ismerünk bevett vallásokat és még nem tudom miféle kategóriákat; külön méltóz­tatott a külföldiekre is kategóriákat megállapí­tani, a mi pedig egészen más terrénumra tarto­zik. Hát erre egészen egyszerűen azt vagyok bátor válaszolni, hogy mi a történelmi tradieziók álláspontján megmaradunk, — és ezt azt hiszem az egész ház helyesli, — akkor a meglevő nagy történelmi egyházakat jogaikban ne bolygassuk, hadd maradjanak meg a mai keretben, sőt bi­zonyos irányban ennek továbbfejlesztése is szük­séges ; akkor pedig lehetetlen más álláspontot elfoglalni, így pedig lehetetlen elkerülni azt, hogy kategóriák ne legyenek, a történelmi tradi­eziók fonalának félredobását azonban nem tar­tanám okos és czéltudatos egyházpolitikának. (Helyeslés jobbfelöl.) És tessék megnézni, vájjon Francziaországban nem tartották-e fenn a kate­góriákat? Hiszen Francziaországnak öt »recon­nu« és »salarié« vallása mellett nincsenek-e meg a magántársúlati egyházak, Németországban a »Landeskirchen«, a korporácziókkal felruházott egyházak mellett nincs-e egy harmadik kategó­ria, a magántársulatokat képező egyházak? Ha a vallásszabadság áldásaiban részesíteni tudjuk az újonnan elismerendő vallásfelekezeteket, a nélkül, hogy bolygassuk és megrontsuk a törté­nelmi egyházakat, akkor azt hiszem, igen helyes az általunk elfoglalt álláspont; már pedig hogy a vallásszabadság áldásaiban lehet részesíteni az újonnan keletkező vallásfelekezeteket, a nélkül, hogy ezeket megbolygassuk az kétségtelen. Ezt az utat követték hivatalbeli elődeink, mikor a ja­vaslatot beterjesztették; ezt az utat követjük mi is, midőn ezt fentartjuk és helyeseljük. (Helyes­lés jóbbfélol.) Az igen t. képviselő úr azt mondja, hogy az izraelita vallás felügyeleti jogára nézve mi­féle törvényhozási intézkedéseket szándékozom tenni, és pláne azt is mondta, hogy e kérdést már az első törvényjavaslat, tudniillik az] izraeli­ták vallásáról szóló javaslatok •'tárgyalása al­kalmával intézte hozzám és én hallgattam, még pedig két okból, vagy nem értettem meg, vagy pe­dig nem akartam válaszolni. A megértés vagy meg nem értés — Polónyi képviselő úrtól ta­nultam az utolsó bizottsági ülésben — kettőn fordul meg: azon, a ki mondja, és azon a ki hallgatja. Az igazat megvallva, először alig ér­tettem, hogy mit akar mondani, oly homályosan szólt, de miután a folyosóról tetszett beszélni, megmondom, hogy ott megmagyarázta, mit értett. Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, nem ma­gyaráztam, (Derültség a szélső baloldalon.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatás­ügyi miniszter: Nekem úgy tetszik, hogy megmagyarázta, de igaz, fentartotta magának, hogy itt magyarázza meg bővebben. Erre vonat­kozólag bátor vagyok megjegyezni, hogy az izraelita vallás . tekintetében a felügyeleti jog szabályozva van. Azt méltóztatik tudni Polónyi képviselő úrnak, a kongresszusi alapon állókra nézve az 1869-iki szabályzat alapján, az ortho­doxokra nézve az 1871. évi 26.956. számú ren­deletben, a status quo hitközségekre pedig a kor­mánynak van fentartva a felügyeleti jog és az intézkedési jogkör, a mely minden egyes köz­ségnek engedélyezése alkalmával nyilvánul és egyáltalában ezek fölött is a felügyeleti jogot gyakorolja. Készséggel elismerem, és nagyon örülök, hogy fel tetszett vetni a kérdést, hogy e tekintetben szükséges az intézkedés. Polónyi Géza : Helyes ! Wlassics Gyula vallás- és közoktatás ­Ügyi miniszter: Mert hiszen már maga a közoktatásügyi bizottság is felszólít arra, hogy pél­dául az 1840-iki törvénynek érvényt szerez­zünk. Ertem a magyar nyelv tudását. Már maga

Next

/
Oldalképek
Tartalom