Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-466

466. országos ülés 1895. április 27»én, szombaton. ^33 dicső vers: »Az lesz üdvösség csak, lia a néppártra állanak.« Tehát mi történik a kereszt ellen ? Hát ez is igazság, megtelel ez az igazságnak ? (Mozgás balfelöl és a középen. Helyeslés jobb felől.) Sajnálom, hogy gr. Batthyány Tivadar t. képviselő úr nincs itt, de ez nem ment fel engem azon kötelesség teljesítése alól, hogy az általa hozzám intézett kérdésekre válaszoljak. Azt kérdezte a kongruára vonatkozólag, hogy történt-e valami, és mi történt? Épen ezért, — mert ebben teljesen igaza van, hogy a paczifikáczióra csakugyan nagy szükség volna — kötelességemnek tartom kijelenteni a t. ház tájékoztatásául, hogy igenis történt valami, még pedig az, hogy úgy a nagyobb, mint a kisebb egyházi javadalmak összeírá •Sarai vonatkozó szabályzatot fölterjesztettem O császári és apostoli királyi Felségéhez, ki most talán három nap előtt felterjesztéseimet jóváhagyni méltóztatott. Tehát ezen összeírási szabályzat megerősítése leérkezett. Intézkedtem már most, hogy a részletes utasítások is elkészíttessenek, és biztosíthatom a t. házat, nem fogok késlekedni, hogy maga az összeírás, a mint a részletes utasítások elkészültek, azonnal megkezdessék és foganatosíttassák. (Helyeslés a ház minikét oldalán.) Gróf Batthyány Tivadar t. képviselő úr még egy oly dolgot mondott, melyet nem hagyhatok észrevétel nélkül. Azt mondta tudniillik, hogy ha esetleg a törvényhozás felhatalm alapján kiadott rendelethez járult volna a kormány a főrendiházban, ez a koronának egyenes kikerülése lett volna, és ezen szempontból kiindulva, az egész dologból nagy tőkét igyekezett kovácsolni. Bátor vagyok figyelmeztetni a képviselő urat, hogy ez nem a koronának kikerülése, mert hiszen mikor a törvényhozási felhatalmazást az országgyűlési határozat megadja, az szentesítés alá kerül, hogy törvény lehessen, tehát a korona elé jut. Másodszor pedig arról is biztosíthatom a t. házat, hogy ha a kormány egy ilyen fontos rendeletet, melynek tartalmát előbb törvényjavaslatba vette, kiad, azt ő Felsége elé terjeszti s a koronának, mint a végrehajtó hatalom fejének, természetesen joga is van megkívánni, hogy terjeszsze fel a miniszter a rendeletet, mielőtt kibocsátja. Tehát ez nem a koronának kikerülése, miről egyáltalán szó nem is lehet. Nem szívesen foglalkozom ezen kérdéssel, mert nem aktuális és nincs napirenden, de bocsánatot kérek, mikor egy alkotmányos kormány tagjainak eljárása ellen azt hozzák fel, hogy az nem alkotmányos, és igen tekintélyes férfiak, kik e tekintetben a főrendiházban az indítványt megtették, szintén ilyen vádnak vannak kitéve, kénytelen vagyok a törvényhozási felhatalmazás kérdésére visszatérni, de igen röviden fogok vele végezni. (Halljuk! Halljuk!) Én csak azt állítottam, — és ezt Polónyi képviselő úrral szemben mondom, — hogy igen is, az alkotmánynak és az alkotmányos gyakorlatnak megfelelő, hogy törvényhozási tárgy törvényhozási felhatalmazás alapján a kormány rendeleti jogkörébe utaltassák. Ez épen a parlamentáris rendszernek a terméke. Épen a ki ezt a kérdést, a mint, azt hiszem Polónyi képviselő úr is bővebben ismeri, tudni fogja, hogy ez az egész kérdés egyenesen a parlamenti rendszer szülötte s a dolgoknak természetes ereje nagyobb, hogysem ez elől kitérni lehetett volna. Megmutatja ezt Anglia, a hol nem szeretik a rendeleti úton való szabályozást és törvényeik a legnagyobb részletekbe bocsátkoznak, és mégis mondhatnék egy sereg példát, egész sorát idézhetném a legközelebbi időkből az eseteknek, a hol a törvényhozás a felhatalmazást megadja az angol kormánynak, vagy egyes kormányzati hatóságoknak, hogy ezt vagy azt rendeleti úton szabályozzák. A másik, a mi ellen kifogást tetszett tenni, főleg az, hogy vájjon alkotmányos dolog-e az, hogy ez az egyszer kiadott rendelet törvénynyel megváltoztattassák. Erre ismét azt mondom, hogy igenis ez épen az alkotmányos közjogászok kívánsága, (Úgy van! jobbfelől.) és nemesak az én nézetem már ez ebben az országban, hogy a helyes álláspont az, hogy a törvényes felhatalmazás alapján kiadott rendeletet ne változtathassák meg a kormányok saját tetszésük szerint, mert hiszen ezt a későbbi kormányok talán épen annak az iriteneziónak ellenére tennék, a mely intenczióból adta a törvényhozás azt a felhatalmazást. Hiszen Polónyi Géza képviselő úr számtalanszor vett részt az igazságügyi bizottságban olyan törvényjavaslatok megalkotásánál, a hol már most is kimondjuk, hogy a törvényhozás a felhatalmazást megadja; hogy felhatalmaztatik a kormány a rendeleti úton való szabályozásra, de egyúttal felhatalmaztatik arra is, hogy ezt megváltoztathassa. Ebből következik, hogy a törvényhozás ma már szükségesnek látja ezt a külön meghatalmazást is, mert e nélkül legalább is kétesnek tartja a kormánynak azt a jogát, hogy rendeletét megváltoztathassa. (Helyeslés a jobboldalon.) Azután azt se tessék hinni, hogy e tekintetben törvénytárunkban még más hasonló dolog épen nem fordult volna elő, sőt épen egy olyan férfiú terjesztett be ily törvényjavaslatot, a kinek az alkotmánytanból és az alkotmányos gyakorlatból, azt hiszem, igen nagy tanúltsága van, és a ki előtt mind a ketten teljes tisztelettel hajolhatunk meg. (Halljuk!) Ugyanis a