Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-466

/ ^ 32 466. országos ülés 1895. hat a bizottsági tárgyalás; én a magam részéről hozzájárulok azon indítványhoz, hogy a módosítványok adassanak ki a ház bizottságának a czélból, hogy a törvényjavaslatot abban az értelemben és szellemben, a mely azon módosítványbau foglaltatik, további megfontolás tárgyává tegye és a háznak jelentést tegyen. T. ház! Ha a módosítványnak bizottsághoz leendő utasítása nem fogadtatnék el, akkor elvi álláspontomból kifolyólag nem szavazhatnám meg azt sem, hogy a törvényjavaslat a főrendiházhoz abban az értelemben küldessék vissza, a mint azt a bizottság és a kormány kívánja. (Hosszas élénk helyeslés a baloldalon.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt kijelentem, hogy a vallás és lelkiismereti szabadság elméleti és bölcseleti fejtegetésével nem szándékozom foglalkozni, mert hiszen ebből hőven kivettem a részemet ; minthogy harmadszor tárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot, és valóban vagy másokat, vagy jórészben magamat kellene ismételnem, ha ezen bölcseleti vagy elméleti fejtegetésekbe |l bocsátkoznám. Mégis, mielőtt a tanácskozás tárgyát képező főrendiházi üzenetre, s az ezzel kapcsolatos indítványokra vonatkozólag kötelességszerfíleg álláspontomat jelezném, legyen szabad némelyeket fűznöm az ezen vita folyamán hallott megjegyzésekhez. (Halljuk!Halljuk!) Mindenekelőtt Horánszky Nándor igen t. képviselőtársamnak arra az észrevételére, a melyet gr. Csáky Albin igen t. képviselőtársam beszédének kiindulási pontjára tett, mintha tudniillik azt mondta volna, Csáky Albin képviselő úr, hogy minden felekezetenkivűlinek van vallása, az a megjegyzésem van, hogy ebből a szempontból ö ki nem indult, ő csak arra figyelmeztetett, — és ez a tárgyalások során igen gyakran szerepelt is — hogy a felekezetenkivűliséget azonosították a vallástalansággal. Ez két különböző dolog; soha sem állította azt senki, hogy minden felekezetenkivűlinek van valami vallása, mert hiszen lehet az minden vallás nélkül is, de az ellen igenis] tiltakozunk, hogy a felekezetenkivűliség azonosíttassék a vallástalansággal, mert ez az igazságnak egyáltalán meg nem felel. Gr. Batthyány Tivadar képviselő úr pedig beszédében azt ajánlja, hogy ejtsük el egészen a harmadik fejezetet, a felekezetenkivűliséget, mert hiszen azért a nép nem lelkesedik. Miért ragaszkodunk hát ahhoz, miért tartjuk azt fenn ? Hiszen, t, ház, az a nép nem is lelkesedhetik, mert azt alaposan félrevezették. (Mozgás halfelöl. Úgy van! jobhfelöl.) A törvényhozásnak, azt hiszem, egyik legszebb feladata az, hogy az előítéletekkel szembeszálljon, hogy április 27-én, szombaton. épen az előítéletek tekintetében is bizonyos felvilágosító szerepet töltsön be és a félrevezetett közvéleményt helyes útra irányozza; (Tetszés jdbbfelol.) azt sem tartom helyes törvényhozási szempontnak, hogy egy törvényhozás a legalsóbb népréteg szellemi világához, esetleg felizgatott kedélyállapotához mérje az intézmények megteremtését. Ez sehol soha törvényhozási szempont nem volt, és nem is lehet. Vájjon hol állanánk meg legszentebb, a legéletrevalóbb intézményeink lerombolásának munkájában, ha ezt a mértéket alkalmaznék a törvényhozási intézmények megállapítására ? (Tetszés a jobbóldalon ) De mikor oly félrevezetéssel ámítják a népet, — és ezt azután már széltében mondják a választókerületekben mindenütt — hogy a felekezetenkivűliség a vallástalansággal teljesen azonos, hogy az egész egyházpolitikai reform, a melyet ezen gyűjtőnév alatt ismerünk, tulajdonképen vallásától fosztja meg a népet, továbbá pedig elkárhozással és pokollal fenyegetik a szabadelvű párt jelöltjére szavazókat, hát akkor, engedelmet kérek, ez olyan félrevezetése a népnek, a melyen kifejlődött hangulatra nem szabad alapítani azt az indítványt, hogy ejtsük el a törvényjavaslatot, én legalább a magam részemről ezt teljesen indokolatlannak és elfogadhatatlannak tartom. (Helyeslés jóbbfelől.) Hiszen, nem igen szeretek ilyet^ a házban felhozni, de egész serege van a ponyvairodalmi termékeknek, a melyeknek egy része — most már egész pozitive tudjuk — épen papi kézből származik, ők maguk is írták, még a nevüket is kiírják, mint szerzők, e nyomorult termékekre. Hát ha például ilyeneket mondanak: »Ki ezt — tudniillik a polgári házasságot — házasságnak elfogadná tőle,« — Meszlény képviselő urat ez érdekelni fogja (Derültség jóbbfelől.) — »csak együttlakás lesz bizonyos időre«. (Derültség.) Meszlény Lajos: Ez a miniszter urat is érdekli! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Hát persze, hogy érdekel, annyira érdekel, hogy a bűnvádi eljárást ezen tennék ellen meg is fogja indíttatni a kormány, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) mert nem fogja tűrni, nem tűrheti, hogy ilyenek a nép felizgatására széltében terjesztessenek. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Vagy itt van például egy másik, (Halljuk! Halljuk!) a hol a keresztre egy kigyó vau festve, és azután az van mondva, nem olvashatom fel egészen, mert igen hosszú lenne, csak egyet idézek, ez is benne van: (Halljuk! Halljuk!) »Mégis a népeknek, kiket kigyók marnak*, tehát a kik a keresztet üldözik .. . (Egy hang balfelöl: Poetica licentia! Derültség a baloldalon.) és azután így folytatja a