Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-465

465. országos ülés 1895. április 26-án, pénteken. 121 kérdezni, hogy ez a felfogás helyes-e. A szocziális pártnak nincs itt az ország házában egyetlenegy tagja sem, de azért ki merné állítani, hogy az napról-napra nem terjedne? Terjed igenis a szocziálizmus, és igenis terjed hasonlókép az egész népben az ellenszenv az egyházpolitikai javaslatok ellen. Ezt akartam, t. ház, annak illusztrálására felhozni, hogy hivatkozni a nép akaratára a kormány által újabban ismét elfoglalt intranszigens álláspont mellett jogosan nem lehet. De nézzük meg, t. ház, hogy vájjon a szabadelvű körökben ezt az intranzigens álláspontot szintén általánosan helyeslik-e. (Ralijuk! Halljuk!) Én hallottam, olvastam többféle megjegyzést arról, hogy utóvégre is ez a két törvényjavaslat, nem is szólva a kompromisszumról, a nuiga egészében sem képezi oly abszolúte szükséges kiegészítő részét az egyházpolitikai reformoknak, mint azt méltóztatnak állítani. Ennek illusztrálására egy igen komoly szaklapnak egy czikkét fogom röviden ismertetni, mely szerint ezen javaslatoknak intranszigens fentartása abszolúte nem elengedhetetlen liberális követelmény. A mint tudva van, megjelenik itt Budapesten egy »Westöstliche Rundschau« czímíí folyóirat, mely a szabadelvű egyházpolitikának és a szabadelvű kormányoknak kezdettől fogva leghűbb követője volt; dicsőítő czikkek jelentek meg benne ismételten a szabadelvű egyházpolitika mellett. Ezt csak annak megvilágítására hozom fel, hogy nem valami néppárti folyóiratból akarok idézni, hanem egy határozottan kormánypárti szaklapból, a melynek különös jellemzéséül szolgáljon az is, hogy munkatársai közé Eötvös Lóránt, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán t. képviselőtársaim és a szabadelvű pártnak több előkelő tagja tartozik. A czikk irányát illusztrálja a többek közt az is, hogy a főrendiházról egyszerűen per »bornirt« beszél azért, mert a felekezetnélküliséget el nem fogadta. Ez mindenesetre paczifikáló hang és mutatja, hogy nem valami néppárti lapról szólok. Ez a folyóirat a szocziálizmus és a kivándorlás terjedésének egyedüli okául azt hozta fel, hogy a majorátusok és papi birtokok igen t. tulajdonosai olyan roppant nagy latifundiumokkal bírnak. Én megvallom, a szocziálizmus terjedésének igen sok okát ismerem, de hogy ezek közé az az igen t. egy pár majorátusi birtokos is tartoznék, azt alig fogadhatom el. Különben ez a folyóirat a püspökökről és a majorátusok tulajdonosairól egyszerűen mint »naturgemässe Ausbeuter«,-ekről és sí papokról per »Pfaffen« beszél. Mondom, mindezt csak annak illusztrálására hozom fel, hogy nem valami néppárti vagy egyházpolitikai ellenzéki ember írhatta azt a czikket és nem ilyen irányú szaklapból akarok idézni. Ez a czikk — talán szabad lesz németül felolvasnom — (Halljuk! KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXV. KÖTET. Halljuk!) előrebocsátva, hogy ez nem az én véleményem, a magamét majd leszek bátor röviden elmondani, azt mondja: (Olvassa.) »Die Vorlage über die Reception der Juden war von allém Anfange ein politischer Fehler, begangen im Dusel einer hyperliberalen Strömung uud unter dem Drueke der Empfindlichkeit eines moralisch bedrtickten, sehr ansehnlichen Theiles der Bevölkeruug. Ja wohl, das Gesetz über die Reception der Juden ist nichts mehr als eine Floskel, eine Decoration, eine Phrase.« Azután azt mondja, hogy lényeg ebbeu a törvényben csak egy van, az áttérési szakasz, azt pedig sokkal helyesebb lett volna a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatba tenni és ez által az antiszemitikus velleitásoknak elejét vettük volna, így sokkal korrektebbtíl, czéíszerűbben jártunk volna el stb. Továbbá azt mondja ez a liberális szaklap, hogy a már szentesített három egyházpolitikai javaslattal az egész egyházpolitikai akczió lényegében befejezést nyert és a másik két javaslat, a zsidó reczepezió és a vallás szabad gyakorlatáról szóló egyszerűen csak ornamentika, a melyet, ha megnyugvást fogna a közvéleményben előidézni, oda lehetne dobni az ellenkező áramlat megnyugtatására. Mindezt, t. ház, annak illusztrálására hoztam fel, hogy a liberális sajtónak egyik komoly része is abszolúte nem tartja indokoltnak, hogy ezen egy kérdésben a leghatározottabb intranszigens álláspont mellett foglaljunk állást. (Helyeslés balfélöl.) Ezek után legyen szabad még egész röviden foglalkoznom gr. Szapáry Gyula határozati javaslatával. (Halljuk! balfelöl.) Az illető határozati javaslat ráhelyezkedik arra az álláspontra, a melyet a t. kormány noli me tangere-nek állított fel. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, kénytelen leszek a képviselő urakat megszólítani. (Helyeslés.) Gr. Batthyány Tivadar: Ráheíyezkedik arra, hogy azon extravagáns emberek, a kik nem tűrik meg, hogy valamely bevett vagy beveendő felekezet anyakönyvében regisztráltassanak, vagyis, a kik kilépnek a nélkül, hogy másikba belépnének, nyilvántartassanak 8 respektálja a kormány álláspontját a felekezetnélküliek gyermekének vallására vonatkozólag. A különbség csak az, hogy olyan formát ad neki, a mely — ezt a főrendi tárgyalásokból tudjuk — a főrendeknél minden valószín Síség szerint sokkal kedvezőbb fogadtatásra talált volna, mint a kormány álláspontja. A felekezetnélküliek ügye is bele van foglalva, és így azt hiszem, a t. kormány óhajtásának is megfelelne, hogy a viszályoknak útját vágná. Én azt hiszem, hogy ha a t. kormány a főrendiházzal szemben arra 16