Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.
Ülésnapok - 1892-465
122 4fi5. országos illés 1895. április 26-án, pénteken. az álláspontra helyezkedik, hogy minden ilyen módosítványhoz, a mely az alapelveket nem tángálja, a maga részérői hozzájárul, nem látom be elvi indokát annak, miért ne lehetne azt a módosítást már itt megvalósítani. (Helyeslés balfdől.) Az indokokat, a melyek ez ellen felhozattak, részemről nem tudom helyeselni, és épen azj igazi paczífikáczió érdekében két szempontot óhajtok itt felemlíteni, melyekből (Halljuk! Halljuk!) igen óhajtanám, hogyha itt a képviselőházban történnék meg ezen, az elvek integritását respektáló módosítás keresztülvitele. Az egyik az, hogy azt mondják az igen t. urak, — és ebben nagyon félreismerik a magyar ember jellemét, — nekünk az intranszigens jusztament politika mellett azért kell megállnunk, hogy ezzel imponáljunk a főrendiháznak. Megengedem, hogy talán más nemzeteknél sikerülne ez a politika, mely ha nem is akar megfélemlítés vagy fenyegetés lenni, de igen közel áll hozzá; de a magyar fajjal szemben nem fog sikerülni. (Tetszés balfelöl.) A magyar ember addig, a míg ütik, azt mondja: csak azért is, és nem adja meg magát; mihelyt azonban ellenfele baráti kezet nyújt neki, akkor ő is könnyen megbékül. (Úgy van! Úgy van! bulfelöl.) Ez a magyar jellem ismert speczialitása. Meg vagyok győződve, hogy ha a képviselőház egy lépést tesz előre, a főrendiház is meg fogja találni a további közeledés útját, sokkal inkább, mint ha mi a jusztament álláspontjára helyezkedünk. Mert akkor a főrendiház, mely saját jobb meggyőződése ellenére egyszer a korona bevonása útján, máskor más eszközök folytán kénytelen volt e javaslatok egy részét keresztül engedni, most okvetlenül intranszigens marad. És jól [is teszi, (Élénk helyeslés balfelöl.) t. ház, anuyi joga van rá, mint a képviselőháznak; ha ez ragaszkodik mereven régi álláspontjához, az is ragaszkodhatik a magáéhoz. Ez az egyik oka annak, hogy e módosítványnak már a képviselőházban való elfogadását kérem. A másik szempont a paczifikáezió, a nyugalom helyreállítása. Napról-napra halljuk a parlamentben és azon kívül azt az óhajt, hogy a két ház közti viszály mielőbb megszűnjék. Ha most elfogadjuk gr. Szapáry Gyula t. képviselőtársam módosít ványát, meggyőződésem, hogy az a május közepén tartandó főrendiházi ülésen is el lesz fogadva, s így május közepén túl a parlamentnek nem volna dolga az egyházpolitikai javaslatokkal. Ha ellenben azt az eljárást követjük, melyet a kormány kivan, kihúzzuk valószínűleg őszig. (Felkiáltások a szélső bah oldalon: A milleniumig!) Mert hogy a főrendiház a jusztamenttel szemben változatlanul hozzájáruljon e javaslathoz, arról szó sem lehet. Valószínű tehát, hogy a kormány ismét rátér a már egyszer megkisérlett útra, melyet most talán jobb módon jobb sikerrel fog követni: vagyis oda át fog a főrendiház által elfogadható módosítást tenni a javaslaton. Akkor e javaslat ismét ide jön vissza; addig a delegáczionális ülések miatt el is napolják az országgyűlést, és minden bizonynyal hónapokig, ha nem tovább, fog a két ház közti viszály fentartani. Az igazi paczifikáezió szempontjából tartom tehát helyesebbnek gr. Szapáry Gyula indítványát, a miért is a magam részéről ahhoz teljes mértékben csatlakozom és azt elfogadom. (Élénk helyeslés a középen és balfelől.) Elnök: Tisza Kálmán képviselő úr személyes kérdésben kivan szólani. Tisza Kálmán: T. ház! Az épen' most szólott t. képviselő [úr többek közt beszédje elején azt mondta, hogy a kormánypártnak egy oszlopos tagja csak tegnapelőtt Székesfejérváron a hírlapok szerint minő beszédet mondott, igaz, hozzátette, hogy ő ezt nem hiszi a maga részéről. Én,t. ház, annyira megszoktam hogy szavaimat helytelenül értelmezzék,- vagy adják elő és abból azután himet varrjanak, (Halljuk! Halljuk!) hogy nem szólalnék fel személyes kérdésben, bár teljes jogom van hozzá, ha az nem állana előttem, hogy — természetesen helytelenül, mert azért, a mit én mondok vagy teszek, csak én vagyok felelős — az egész szabadelvű pártra igyekeznek némileg homályt borítani. Ez már kötelességemmé teszi, diogy személyes kérdésben szóljak, és nem titkolva Semmit, de nem fogadva el semmit, a mit nem mondtam, vagy a minek ellenkezőjét mondtam, elmondjam röviden, a mennyire emlékezetemből tudom ... (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) A szavakért nem állok jót, de a tartalomért, a lényegért jótállok, és mindenesetre követelhetnek annyi hűséget emlékezetemnek, mint azok, a kik egyszeri hallás után összevonva, rövid táviratokban nyújtottak anyagot arra, hogy azután azok a hosszú vezérczikkek keletkezzenek. (Helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Arra, mert azt a képviselő úr nem mondta, nem reflektálok, hogy már megint Komáromban én dobtam oda az üszköt, mert itt a ház kebelében a gyorsírói jegyzetek alapján nyomtatványilag lett beigazolva, hogy abból egy betű sem igaz. (Felkiáltások jobbf elöl: Mint rendesen !) Itt a ház kebelében lett ez konstatálva. De áttérek egyenesen arra, a miért felszólalok. Én Eötvös Károly t. képviselőtársam egy tósztja után állottam fel. (Halljuk! Halljuk! Mozgás a szélső baloldalon.) Igenis, képviselőtársam és a képviselő uraknak is képviselőtársuk, a kik ezen jogait tisztelni tartoznak. (Zaj a szélsőbalon.)
