Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-465

120 4fiS. országos ülés 1895. április 26-án, pénteken. lítse, a mit a magam részéről igen sajnálatosnak tartok, mert tudjuk, hogy a főrendiházban a zsidóvallás reczepcziójának külön formában, kivált pedig külön törvényben való elfogadása ellen még talán nagyobb antagonizmus áll fenn, mint magára a feíekezetnélktíliség kérdésére nézve. Hibáztatom tehát a t. kormányt, (Zaj. Halljuk!Halljuk !) hogy nem tett kísérletet arra nézve, hogy a zsidó reczepczió kérdésében valami expediens találtassék, a mely a két ház közötti differenczia kiegyenlítésére vezetne. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Különben, t. képviselőház, hogy indokolt-e egyáltalában ez a borzasztóan intranzigens álláspont, a melyet most a kormány és pártja ismét elfoglal, erre nézve legyen szabad csak pár példára rámutatnom. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. képviselőház ! Gr. Batthyány Tivadar: Azt mondották, t. képviselőház, a múlt évben a nagy liberális éra idejében, (Halljuk! Halljuk!) hogy a nép kívánja ezt, a nép akaratára való utalással követelik az utolsó betűig ezen törvényjavaslatoknak törvényerőre emelését. Hát, t. képviselőház, ha kötelességünk adni valamit a nép akaratára, az ország hangúlatára, — a mint hogy kötelességünk, — merhetjük-e állítani, hogy az országban künn a nagyközönség tényleg oly nagyon imponálóan lelkesül ezen javaslatokért? Méltóztassanak a választásokon végignézni, minő erőfeszítésekkel és törvénytelenségekkel ott is, a hol egyátalán sikerül a győzelemre szerttenniök. (Zajos ellenmondások a jobboldalon. Élénk helyeslés. Igaz! Igaz! a baloldalon.) És, t. képviselőház, az a borzasztóan liberális hangúlat (Halljuk! Halljuk!) mennyire megváltozott azóta, mennyire megváltozott ebben a másfél évben! Emlékeztetem a t. házat, hogy még anno Felső-Eör az volt a jelszó, hogy katholikus pappal igazi liberális ember egy párton nem állhat meg. Ma pedig mily szivesen támaszkodnak a papokra, ahol lehetséges. (Zajos ellenmondások a jobboldalon. Élénk helyeslés. Igaz ! Igaz! a baloldalon.) Kubinyi Géza: Fiúméban mondja ezt, ne itten! (Nagy zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. ház! Gr. Batthyány Tivadar: És ime, t. ház, hogy mennyire megváltozott a hangúlat, az iránt egy más példával is szolgálhatok. (Halljuk! Halljuk!) Tavaly annyit olvastam a liberális sajtóban a katholikus körök veszedelmes voltának magyarázatát ; annyiszor szidták a katholikus köröket és azok alapítását, hogy én, mint a budapesti katholikus kör választmányi tagja, megvallom, ismételten elmélkedtem a felett, vájjon nem követek-e el bazafiatlanságot, (Nagy zaj. Ellenmondás jóbbfélöl.) hogy résztveszek ily kör munkájában. A ház naplói is megörökítik, hogy igenis történtek ismételten kifakadások a katholikus körök ellen. És most, t. ház, künn a vidéken mi történt? A lapokból tudjuk, hogy Tapolczán községröl-községre a kormány jelöltjének kortesei biztatták a népet, hogy mily buzgó katholikus ember a jelölt úr. (Zaj. Élénk derültség balfélöl.) Kubinyi Géza: Az nem igaz! Gr. Batthyány Tivadar: És ugyanazon katholikus köröket, a melyek ellen tavaly a liberális sajtóban hadjáratot indítottak, ígérték, hogy szaporítani, istápolni, gyámolítani fogják. Nem rekriminácziókép hozom ezt fel, sőt ezen hangúlatváltozásnak igen örvendek, mert én a katholikus körökben veszélyt nem látok, de igenis a katholikus vallásos érzés emelését épen a szocziális tendencziákkal szemben igen szükségesnek tartom, és épen azért üdvözlöm az államtitkár urat és kollégámat, hogy a katholikus kör választmányában, hogy velem e téren is egy véleményen van, és a katholikus körök propagálását ily hathatósan előmozdítani kívánja. (Élénk derültség a baloldalon.) íme, t. ház, hogyan megváltozott az a hagúlat, ha ugyan a tavalyi hangúlat volt az igazi. Mi ugyan mindig azt mondtuk, hogy a tavalyi hangulat műúton csinált, a liberális láznak műalkotása volt, de hát én arra az álláspontra helyezkedem, hogy önöknek volt igazuk, hogy az volt az igazi hangulat, nos de akkor alaposan megváltozott időközben a népnek ez a hangulata. Ha egy párt, a melynek a képviselőházban ma egyetlen egy tagja van, minden kerületben, a hol választás volt, kivéve a tapolczait, a legnehezebb küzdelemre kényszeríti a kormányt, ha oly óriási erővel tud fellépni. Az, hogy e párt még nem tudott a házban reuzálni, (Felkiáltások jóbbfélöl: Nem is fog!) az a hangúlat jellemzésére abszolúte nem mérvadó. Én eltekintek attól, hogy a választásoknál milyen erőszakosságok történtek vagy nem történtek ? Én igenis néphangúlatot látok abban, még ha nem is tudnak az első választásnál reuzálni. Egy analóg példára fogok rámutatni. Hála istennek, itt a házban BZOCZÍálista képviselő még nem ül, és mégis mit látunk? Azt, hogy napról napra annyira terjed a szocziálizmus, (Felkiáltások jóbbfélöl: A néppárt csinálja!) hogy ma már senki sem hunyhat szemet e mozgalom előtt. (Igaz! a baloldalon.) Pap Samu: A hitbizományok mellett van a szocziálizmus, azok csinálják! Gr. Batthyány Tivadar: Hát, t. képviselőház, majd erre is ki fogok terjeszkedni, különben méltóztassék t. hitbizomány-tulajdonos képviselőtársainkat (A jobboldal felé mutat.) meg-