Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-465

465. országos ülés 1895. április 26-án, pénteken. 119 tartalmáról a törvényhozás előre nem is szerez tudomást, Hát engedelmet kérek, én tegnap közbeszóltam erre a t. miniszter úrnak, ma is fentartom, hogy egy oly törvényhozási intézkedés, hol a törvényhozás a rendelkezést, az alapeszmétől eltekintve, kiadja kezéből, rábízza, »ungeschaut«, mint a német mondja, a kormány elhatározására és bölcseségére egyszerűen annyi, mint törvényt alkotni a nélkül, hogy tudnók mit, liogy mi lesz részleteiben abban a törvényben, és a nélkül, hogy alkotmányunk értelmében a törvényhozás második faktora — a korona — erre a maga részéről szintén befolyást gyakorolna, ezen törvényhozási aktushoz hozzájárulna. Én erre tegnap közbeszólottam, hogy ez elkerülése a koronának. Méltóztassék nekem bebizonyítani, hogy tényleg nem-e az, a mit tegnap mondottam ? (Helyeslés a középen.) A t. minister úr utalt arra, hogy igen sok praeczedens van, hol a kormány törvényben útasíttatik a dolog rendeleti elintézésére. Engedelmet kérek, általánosan véve egy nagyon is nagy pálya vezet végig ezen a téren. Igenis, nagyon sok törvény van, magam is hozzájárultam oly törvényjavaslatok készítéséhez, hol a iörvényben megállapított dolog bizonyos részletei a rendeleti útra tereitettek. De hogy ez a végletekig, ily nagy fontosságú elvi kérdésekre is kiterjesztessék, az még sem volna helyes. Hiszen, t. ház, akkor egy-két szakaszos törvényjavaslattal be lehetne hozni az állami közigazgatást, (Helyeslés a középen.) mert egyszerűen a két szakaszos törvényben felhatalmazzuk a kormányt, hogy a közigazgatást rendeleti úton államosítsa, ennek alapján rendeleti úton szervezi az egész közigazgatást s ez azután törvényessé válik, és mi törvényhozók csak az alapelvet tudjuk, itt a felekezetnélkuliséget, ott az állami közigazgatást. (Élénk helyeslés a középen.) Hát én azt hiszem, az igen t. miniszter úr sem akar, épen nagy olvasottságára való tekin tettel, ily messze elmenni. Én azt hiszem, hogy nekünk kötelességünk ezt a rendeleti útra való terelést minél inkább resztringálni, nem pedig ilyen fontos kérdésekben is szokássá emelni. Ennélfogva én a magam részéről nem látom be, hogy a törvényhozás másik faktorának azon tagjai, kik a felekezetnélkíüiség ellen elvből kifogást emeltek, miért legyenek megnyugtatva akkor, midőn azt imputálják nekik, hogy ők már most látatlanba helyeseljék a felekezetnélküliség törvénybe iktatását; a mellett másfelől igen veszedelmes preczedenst látok az alkotmányosság szempontjából, és ennélfogva a megoldás ezen módját a magam részéről eleve is elfogadhatlannak tartom. (Helyeslés a középen.) Különben a miniszter úr tegnapi felszólalásában preczedensekre hivatkozott, és ezek közt van egy, melyet nézetem szerint jobb lett volna nem említeni, a fiumei kérdést, tudniillik a büntetőtörvény rendeleti úton való életbeléptetését. Más törvény is, ép úgy, mint a jelen törvényjavaslat is, rendeleti szabályozásra adott felhatalmazást. De a fiumei esetben egy igen szomorú tény a force majeur kényszerítette a törvényhozást arra, mert sajnos, nem tudtuk eddig a fiumei kérdést véglegesen megoldani, kellett, hogy valami kibúvót találjunk. De hogy ilyen kibúvóra mint preczedensre, mint utánzandó példára hivatkozzék, engedelmet kérek, ezt helyesnek nem tartom. De, t. ház, még egy kérdést. Az igen t. kormány hozzájárult ahhoz, hogy a főrendiházban azon törvényjavaslat, melyből az egész felekezetnélkűliség elimináltatott, még a főrendiházban szavazattal biró miniszter urak is hozzájárultak ahhoz, hogy ezen, már mint mondják, megcsonkított törvényjavaslat elfogadtassék. Elfogadtatták egész pártjukkal, a miniszter urakkal együtt. Hát kérdem, van-e ebben logika? Ha helytelenítenek egy intézkedést, kimondják, hogy ez az elveknek integritásába ütközik, és egy oly törvényjavaslatot, a mely igy megcsonkítva, elveinek egy integer részét magából kidobta, azután mégis elfogadnak. (Derültség és tetszés a haloldalon.) Vagy most logikátlan az eljárás, vagy nem volt logikus az, a melyet a főrendiházban az első alkalommal követtek, a midőn a javaslatot, mert hiányzott belőle a felekezetnélkűliség, egyszerűen egészében visszautasították. (Úgy van! balfelől.) Én, t. képviselőház, ellenmondást látok abban, hogy itt azt mondják: a képviselőház nimbuszát a főrendiházzal szemben fenn kell tartani és ezért kell intransigens álláspontra helyezkednünk, a főrendiházban pedig ily ellenmondó határozatokat hoznak, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) ily ellenmondó eljárást követnek. Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy a főrendiházzal szemben követett és követni tervezett eljárást a t. kormány és pártjának presztízsére nézve valami nagyon sikerdús és a főrendikázi ellenzéki többségnek imponáló bizonyára nem lesz. A t. kormány a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatnál megkisérlette a kiegyezést; látjuk, hogy az a mód, a melyet megkisérlettek, egyszerűen helytelen volt, az czélhoz nem vezetett, a mit a főrendiház legutóbbi szavazása, a mely a gr. Széchenyi Imre-féle indítványt még szavazásra sem bocsátotta, eléggé bebizonyított. (Úgy van! balfelől.) A zsidók reczepeziójárói szóló javaslatnál az igen t. kormány, sajnos, még csak kísérletet sem tett, hogy a két ház közötti differencziát kiegyeu-