Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.
Ülésnapok - 1892-465
465. országos ülés 1895. április 26-án, pénteken. 103 egészítő részét képezi az egész egyházpolitikai reformakcziónak, mely épen a vallás- és lelkiismereti szabadság megvalósítását és törvénybeiktatását tűzte ki egyik ezéljáúl, (Úgy van! jobbfelöl.) De szükséges a főrendiház által törölt szakaszok teljes épségben hagyása ágy a jogrend, mint a gyakorlati élet szempontjából is. Mert az országnak már idáig is nagy számban voltak és vannak reczipiált felekezethez nem tartozó polgárai; és ha valósággá válik a törvényjavaslatnak már a főrendiház által is elfogadott 5. szakasza, mely szerint valamely felekezetből kilépnie mindenkinek szabad, akkor a kilépettek viszonyainak a társadalom és államhoz való szabályozása a törvényhozásnak kétségtelenül egy olyan feladatát, sőt kötelességét képezi, a mely elől nézetem szerint még a főrendiház legfelekezetiebb tagjai sem zárkózhatnak el. (Igaz! Úgy van! jobbfelől.) A baj és zavar, mely a törvényjavaslatnak megcsonkításából keletkezett, tulajdonképen onnan van, hogy a főrendiház többsége, a midőn a törvényjavaslat 1. és 5. szakaszának meg szavazása által egyik kezével hozzájárult a vallás- és lelkiismereti szabadság törvénybe iktatásához, a másik kezével a törvényjavaslat III. fejezetének kihagyása által a hitkényszernek egy nemét állította fel. (Ellenmondás halfelöl. Igaz! Ügy van! jobbfelöl.) De, t. ház, vallásszabadság és hit- vagy felekezeti kényszer nem járhatnak együtt, és a ki az elsőt, tudniillik a vallásszabadságot honczedálja úgy a logika kérlelhetetlen szabályai, mint az elvhüség követelményei, (Élénk derültség balfelöl és felkiáltások: Elvhüség !) szerint kell, hogy a törvényjavaslatnak az úgynevezett felekezetnélkűliségre vonatkozó szakaszait is elfogadja és magáévá tegy r e. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Hiszen a főrendiház többsége úgy is elfogadta már a felekezetnélktíli házassági jogot és a felekezeti szempontokat szintén mellőző állami anyakönyvezést. Most, hogy hozzájárult a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatnak különösen 1. és 5-ik szakaszaihoz, kétségbevonhatatlanul magáévá tette már a vallásos lelkiismereti szabadság nagy és magasztos princzipiumát is. (Úgy van! jobbfelől.) A főrendiház többsége tehát a szabadelvüség legdöntőbb kérdéseiben már is szakított a felekezetiség merev szempontjaival, és így, a midőn kérjük, hogy az úgynevezett felekezeméiküliségre vonatkozó rendelkezéseket is tegye magáévá, talajdonképen esak azt kívánjuk tőle, hogy világosan és határozottan elfogadott elvi álláspontjának már most vonja le gyakorlati konzequeneziáit is. (Helyeslés jobbfelől.) Én részemről teljesen lehetetlennek tartom, hogy a ki megszavazta a kötelező polgári házasságot és megszavazta a vallásszabadságot is, elvi okoknál fogva, vagy komoly meggyőződésből megtagadhassa a felekezetnélküliség konczedálását és szabályozását; s ha mégis megtenué, ezzel csakis annak adná bizonyítékát, hogy nagyobb súlyt fektet a pártpolitikára és a párttaktika érdekeire mint az elvek, a meggyőződés érvényesülésére s az ország békéjének és nyugodalmának oly nagyon szükséges helyreállítására. (Zajos helyeslés jobbfelöl.) T. ház! Az országnak nincsen ma fontosahb és sürgősebb érdeke, mint az, hogy az egyházpolitikai reformakczió végre-valahára betetőztessék és ezzel az e körfíl folyó harczok is megszűnjenek. E harczok folytonos izgalomban tartják a nemzetet és megbénítják a törvényhozás tevékenységet, de használni legfeljebb oly elemeknek használnak, a melyek az izgatásból élnek, és a melyeknek megerősödése és megizmosodása nézetem szerint nagy szerencsétlenség volna az országra nézve. (Úgy van! jobbfelől.) E harczok és izgalmak pedig erős meggyőződésem szerint nem szüntethetők meg másként, mint úgy, hogy a főrendiház a még el nem intézett egyházpolitikai kérdésekben is mielőbb magáévá tegye a képviselőház álláspontját. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A főrendiház többsége ezt elvi álláspontjának sérelme nélkül teheti meg, sőt az általa már elfogadott elvekből kifolyólag következetesen cselekszik, ha megteszi ; míg ellenben a képviselőház csakis határozott elvtag'idással járulhatna a törvényjavaslatnak egy olyan megcsonkításához, mely jelenlegi szervezetében nemcsak a gyakorlati élet és a jogrend szükségleteit, de kétségtelenül a korszellem követelményeit is egyaránt ignorálja. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Tovább megyek. (Halljuk! Halljuk!) Ha a képviselőház óriási többsége a főrendieknek alig néhány szónyi többsége előtt meghátrálna, a képviselőház ezáltal csak arra alkotna preczedenst, hogy a döntés súlypontja ne a nemzet választott képviseletében, hanem máshol legyen. (Úgy van! jobbfelől.) Ehhez azonban a népképviselet háza nem járulhat hozzá, s azért kérem méltóztassék az igazságügyi bizottság javaslatát elfogadni. (Általános, élénk helyeslés.) Hévizy János jegyző: Gróf Szapáry Gyula! Gr. Szapáry Gyula: T. ház! Azon módosításokat, melyeket már tegnap jeleztem, és a melyeket a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatnál kívántam benyújtani, már tegnap indokoltam is. (Halljuk! Halljuk!) Nem
