Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-465

104 46S. országos ülés 1.895. április 26-án, pénteken. akarok tehát ismétlésekbe bocsátkozni, hanem szorítkozom arra, hogy ezen tegnap jelzett módosításokat benyújtsam. Eljárásomnak csak egy részét kívánom indokolni: azt, hogy miért nem tartottam fenn módosítványom benyújtását a részletes tárgyalás alkalmára? Ezt azért tettem, mert felfogásom szerint helyesebb az, ha ilyen fontos intézkedések nem a ház plénumában tárgyaltatnak, hanem alkalom adatik a bizottságoknak is arra, hogy azokkal foglalkozzanak. Ezért választottam azt. az utat, hogy kérjem a t. házat, méltóztassék a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat függőben lévő szakaszait az általam beadott módosítványnyal együtt a közoktatási és igazságügyi bizottságokhoz utasítani. Ajánlom módosítványomat és indítványomat a t. ház figyelmébe. (Helyeslések.) Hévizy János jegyző (olvassa a módosítványt.) »A házszabályok 110. szakasza alapján indítványozom, hogy a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvény az általam beadott módosítványnyal együtt a közoktatási és igazságügyi bizottsághoz útasíttassék. Budapest, 1895. április 26-án. Beadják gr. Szapáry Gyula, Péchy Tamás, gr. Batthyány Tiva !ar, Lévay Antal, Zsámbokréthy József, dr. Antunovich József, dr. László Mihály, gr. Zay Albert, gr. Pongrácz Károly, Tibád Antal, Bornemisza Lajos. Módosítvány a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslathoz. 1. a III. fejezet 22—24 szakaszai, valamint a IV. fejezet 25—26. szakaszai hagyassanak ki és ezek helyett következő áj szakaszok vétessenek fel. III. fejezet. Vegyes határozatok. 22. §. A minisztérium útasíttatik, hogy azoknak nyilvántartását kik nem tekintik magukat sem valamely törvényesen bevett, sem valamely törvényesen elismert vallásfelekezethez tartozóknak, (23.) rendeleti úton szabályozza, ezen rendeletben állapítandó meg az is, hogy az illetők az 1868 : Lili. tcz. 4., 5. paragrafusaiban említett bizonyítványt mely hatóságnál kötelesek bemutatni. 23. §. Ha valaki valamely vallásfelekezetből kilép a nélkül, hogy más törvényesen bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezethez csatlakoznék, köteles j egyházi tartozásait azon év végéig, melyen a kilépés megtörténik, azon egyháznak megfizetni, melyből kilépni kivan, köteles továbbá a kilépés évében őt terhelő egyházi tartozásának megfelelő összeget évenkint azon község pénztárába befizetni, melyben rendes lakása van. A község ezen összeget első sorban az általa fentartott vagy segélyezett másodsorban egyéb, a községben levő népiskola vagy óvoda (menedékház) czéljaira fordítja. Ha e szakasz rendelkezései az Összeg megállapítása tekintetében vitássá válnának úgy ennek eldöntése a közigazgatási bíróság, annak életbe léptetéséig a közigazgatási bizottság elé tartozik. 24. §. A gyermekek, kiknek akár mind a két, akár csak az egyik szülője nem tekinti magát a törvényesen bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezetek egyikéhez sem tartozónak, valamely törvényesen bevett vagy elösmert vallásban nevelendők, és ezen valláshoz tartozóknak tekintetnek. Ha a szülők az iránt meg nem egyeznek vagy nem határoznak, a rokonok meghallgatása után a gyámhatóság határozza el, hogy ezen gyermekek mely vallásban neveltessenek. 2. A 28. és 29. paragrafusok, mint 26 —27. §§-ok fentartandók«. Schóber Ernő jegyző: Gr. Csáky Albin ! Gr. Csáky Albin: Nagyon t. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Természetesnek fogja találni mindenki, hogy kiválóan érdeklődöm a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat sorsa iránt. (Halljuk! Halljuk!) Hisz annak idején én voltam oly szerenesés, mint akkori vallásügyi miniszter, hogy a t. háztól megbízást kaptam ily javaslat előterjesztésére. Teljes odaadással és teljes készséggel feleltem meg ez utasításnak és megbízásnak, mivel az teljesen megegyezett saját meggyőződésemmel is, és utóvégre nem is volt egyébről szó, mint szerintem a legegyszerűbb és legszentebb igazság törvénybe iktatásáról. (Úgy van!) Nem a legegyszerűbb igazság-e az, t. ház, hogy egyeseknek belső hitéletét törvényhozási vagy közigazgatási rendelkezéssel irányítani nem lehet? (Úgy van! a jobb- és szélső baloldalon.) Vagy van-e általában hatalmi külső eszköz, melylyel biztosítani lehetne azt, hogy valaki higyjen valamit, a mit nem hisz, vagy megfordítva, ne higyjen valamit, a mit hisz? És nem szentségtörés volna-e másrészt az egyesek belső lelki boldogulásának azon feltételeit, melyeket ők önmaguknak alkottak, megsemmisíteni vagy őket e feltételektől megfosztani akarni? (Tetszés a jobb- és szélső baloldalon.) A czivilizáczió terjedésével oly általánossá vált e felfogás, ez igazság oly általánosan elismertetett, hogy még ott sem, a hol a felekezeti kényszernek a középkorból fenmaradt része még dívik, alkalmaztatott következetesen e felekezeti kényszernek folyománya. Oly országokban sem alkalmazták a rendszer következményeit következetesen és mereven, a hol vallásos türelmesség nem honol, ott legfölebb holmi közigazgatási intézkedésekkel, mondjuk közigazgatási szekatúrákkal iparkodtak megnehezíteni azok exiszteacziáját, a kik nem tartoznak a patentirozott állami vallásokhoz. Ellenben ott, hol a vallásos türelmesség létezik és létezett, mint például hála az égnek, Magyarországon, a