Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.
Ülésnapok - 1892-452
74 * 5 *» ersgágts ülés 1895. m&rczin* SN5-án, kedden. lanabbúl, a legszigorúbban fogom a vizsgálatot elrendelni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Most már tudhatja! Halljuk! Halljuk ! jobbfelől.) Azóta két dolog történt. Az egyik az, hogy (Halljuk! Halljuk!) Latkóczy Imre államtitkár ár, a ki Nyitrán megválasztatott, a mandátumot nem fogadta el. Tartozom neki, de tartozom az ügynek is azon kijelentéssel, hogy midőn ő olvasta azokat a kommentárokat, a melyekkel a választási aktus kisértetett, önelhatározásából maga jött hozzám, és kijelentette, hogy neki szándéka a mandátumot el nem fogadni. (Helyesles a bal- és szélső baloldalon.) Bármily álláspontot foglalunk is el, mert lehet és tudom is, hogy voltak olyanok, a kik nem helyeselték, hogy mielőtt ebben a tekintetben a tények, a törvénysértés konstatáltatik, (Helyeslés.) mielőtt a tényállás kideríttetik a végrehajtott vizsgálat alapján, már előzőleg lemondjon róla, . . . Bartha Miklós: Ezt nem lehet eltusolni! Perczel Dezső belügyminiszter: . . . én nem éreztem magamat hivatva, hogy lebeszéljem róla, sőt helyeslem álláspontját. És én úgy tudom, hogy azon órában, midőn a mandátumot kézhez vette, azon levelében, a melyet bemutatott a képviselőház elnöke, egyúttal kijelentette azt is, hogy ő sem úgy, mint Latkóezy Imre, sem úgy, mint belügyi államtitkár egy perczig sem kivan e házban helyet foglalni oly mandátum alapján, a melyhez a törvénytelenségnek, a kételynek még csak árnyéka is fér. (Helyeslés.) Ez az egyik. Miután a háznak alkalma lesz új választást elrendelni, fölösleges erre több szót vesztegetni. (Helyeslés.) A másik a felelősségrevonás kérdése. E kérdésre néze jelentenem kell a t. háznak, hogy azóta én a választásnál elnökként működött Tarnóczy Gusztáv ellen már is elrendeltem a fegyelmi eljárást és a fegyelmi vizsgálatot, (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) elrendeltem pedigaz ő tegnap hozzám benyújtott saját kérelme folytán. (Nagy zaj és felkiáltások: No? Ez meg történt! Zaj.) Méltóztassanak meghallgatni. Midőn ezt a háznak bejelentem, még csak azt kell hozzátennem, (Halljuk! Halljuk!) hogy sem én, sem a kormány egyáltalában nem identifikáljuk magunkat azon eljárással, a mely ott követtetett, (Általános helyeslés.) mert nemcsak a választási elnök tényeire s nemcsak a választás alatt tanúsított eljárására, hanem a választást megelőzőleg elnöki minőségében tett preventív eljárására nézve is óhajtjuk kiterjeszteni a vizsgálatot, és nemcsak nem zárkózhatunk el annak szükségétől, hogy a vizsgálat a legtárgyilagosabban, a legpártatlanabbúl keresztűlvitessék, hanem egyenesen a kormány saját jól felfogott érdekében maga részéről is azt kívánja, hogy a valódi tényállás mennél igazságosabban kideríttessék. (Helyeslés jóbbfélöl.) És ép azért, mivel azt hiszem, hogy ha ezen vizsgálat keresztül lesz vive, (Zaj. Élénk félkiáltások a szélső baloldalon: Ki vezeti?) akkor is alkalmuk lesz erre . . . (Zaj a szélsőbalon. Felkiáltások: Ki vezeti?) Az 1874 : XXXIII. törvényczikk 92. §-nak rendelkezése szerint a közigazgatási bizottság fog intézkedni az iránt, hogy a vizsgálatot, ki vezesse. (Nagy zaj a bál- és szélső baloldalon.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. képviselő ur^k! Perczel Dezső belügyminiszter: Én azt hiszem, hogy épen azon képviselő uraknak, a kik a törvénynek akarnak minden áron érvényt szerezni, nem állhat érdekükben az, hogy maguk a törvény ellenében való eljárást kívánják. (Nagy zaj.) Ha a legkisebb gyanú vagy a legkisebb kétely fog felmerülni, hogy a vizsgálat nem oly pártatlanul és oly szigorral fog vezettetni, a mint kell, tudni fogom kötelességemet s el fogok járni úgy, a mint azt a dolog magával fogja hozni, (Helyeslés.) de addig egyáltalán nem látok okot, hogy én a törvénytől eltérő eljárást kövessek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezt tartottam kötelességemnek a t. háznak bejelenteni, ezek után csak arra kérem, méltóztassanak az elnök úr előterjesztéséhez hozzájárulni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Bartók Lajos jegyző: Förster Ottó. Förster Ottó: T. ház! Legyen szabad nekem pár szóval röviden elmondanom a kérdéses választás körül tapasztalt élményeimet. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Én a választás napjának reggelén hat órakor Zamojszky gróf úrral a jobboldali úgynevezett Zichy-táborral mentem ki s konstatáltam, hogy már ott megkezdődött a pártoskodás, a mennyiben egyetlen Zichypárti kocsit be nem eresztettek, s már 60 méterre • a városon túl le kellett szálíniok, mig a másik párt kocsijai egész szabadon folyton bejárhattak. (Mozgás balfelől.) A választók a legnagyobb rendben vonultak be, körülbelül 420 választót megolvastunk, még éljent is alig hallottunk. E felől megnyugodva s a tábort megnézve, iparkodtunk befelé. Az első kellemetlen meglepetés az volt, mikor azzal az úgynevezett jelvénynyel, a mire büszke voltam egy darabig, egy baka előtt állottam, mert ez azt gondolta, hogy én megelevenedett czéltábla vagyok, és a puskát reám fogta. Erre a cziviíbiztosnak odaszóltam : Kérem, én képviselő vagyok, és a Szarvasba akarok menni lakásomra. Ekkor nyelvi ismereteim is szaporodtak,hnert én sohasem, tudtam hogy a képviselőt Nyitrán »smarn«-nak hívják.
