Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-452

Í58. országos ülés 18%. márczins 26-4n, kedden. 73 és csak nagy rábeszéléssel lehetett őket kapaczitálni, hogy menjenek haza, ne tegyék koczkára egészségüket. Azután még valótlan híresztelések is terjesztettek, a melyek hivatalos és félhivatalos írtakon láttak napvilágot, még merészkedtek azzal előállani, hogy ott részeg emberek voltak. Én megvallom Őszintén, egyetlen-egy embert se láttam, a ki részeg lett volna. Hallottam Kund Jenő t. barátomtól, hogy 8 egyetlen-egy részeg embert látott a második szavazatszedő bizottság előtt, a ki onnét nem akart kimenni, és a szoba közepén inogva, folytonosan éljenezte Latkóezyt; de hogy több részeg embert látott volna valaki, azt nem hallottam senkitől. T. ház! En általában véve nem akarok részletekbe bocsátkozni; azt hiszem, hogy az általános képe ezen választásnak meg van adva, úgy, hogy a ki azt végighallgatta, a ki ottan tudakozódni kivan, és meg fog győződni airól, a mik történtek : az, ha egy csepp alkotmányos érzéke van, fel fog háborodni az alkotmánynak és az azt biztosító alaptörvényeknek ezen brutális megtámadása fölött, a melynek Nyitrán szemtanúi voltunk. Hogy a belügyminiszteri államtitkár úr ezt a mandátumot, a melyet a nyitrai választási elnök adott át neki, el nem fogadta, az minket, a kik Nyitrán voltunk, meg nem lepett, mert már ott a választás alkalmával az ellentáborban, a Zichy-pártnál mindenki abban a véleményben volt, hogy Latkóczy Imrét olyan kifogástalan gentleman embernek ismerik, hogy ezen mandátumot semmiesetre sem fogja elfogadni, ha keletkezésének történetét megismeri. Hogy a kormánypárti sajtóban meg a t. túloldalon ez a választás védelemben nem részesült, azt is egészen természetesnek tartom, de nem tartom elégségesnek, mert nem elég a közönséges fegyelmi eljárás eszközeivel végigsiklani a dolgon, nem elég egyszerűen megtagadni a szolidaritást azokkal, a kik ott a leggyalázatosabb visszeélést követték el; itt egészen másról van szó. Meg kell nyugtatni Magyarország polgárait arra nézve, hogy őket, a kik az adóteher súlya alatt nyögnek, a kik a katonaállítás terhét viselik, nem fogják megfosztani attól az egy kárpótlástól, a melyet az alkotmánytól kapnak, attól az egy jogtól, melyet élveznek. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Hisz alig van más joguk, mint ez. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Meg kell őket nyugtatni, hogy e jogot tőlük merész kezekkel elkobozni nem fogják. Ki kell deríteni minden kétséget kizárólag, kik voltak ama visszaélések okozói, kik czinkostársaik és pártolóik? (Élénk helyeslés balról.) Nem elég a mandátum visszautasítása, sem a szolidaritás megtagadása. Itt a 1 egéréi yesebb rendkívüli eszközök alkalKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXIV. KÖTEIT. mázasára van szükség. Midőn ama hatóságoknak legnagyobb része, melyek a vizsgálati eljárást vezetni hivatva lesznek, szoros összeköttetésben vau e választás intézőivel, alig lehetne megnyugodni abban, hogy Ők vezessék a vizsgálatot, s ítélkezzenek azok, kik részint mint vádlottak fognak szerepelni, részint legalább is kompromittáltak ebben. Ép azért, a nélkül, hogy konkrét indítványnyal állanék elő, kérem a t. túloldalt, mint e ház többeégét, hogy ne csak saját reputácziója, hanem a nemzet megnyugtatása érdekében is ne riadjon vissza a legszigorúbb eszközöktől, hogy mutassa meg, hogy pártérdekre való tekintet nélkül elítéli a visszaéléseket, mert hisz a pártérdek valóban legkevésbbé sem kívánja, hogy azokat enyhén ítélje meg. Azt hiszem, mindenki érzi a túloldalon, hogy csak veszedelem lehet rájuk nézve, ha egy Tarnóezynak sértetlen kibúvása után az országban több, hasonló érdemeket szerezni kivánó stréber támadna, és ha a Tarnóczyak az országban elszaporodnának. Eléggé meggyőződhettek arról, hogy ily urak nem tesznek szolgálatot azon pártnak, melyhez tartoznak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Azt hittem, hogy itt csak a választásnál fungált két képviselő fog szólani, de minthogy úgy látom, a Nyitrán megfordult képviselő urak közül még többen is nyilatkozni akarnak, tartozom azzal a t. háznak, de a magam álláspontjának is, hogy nem várom be azt, a inig mindnyájan felszólaltak, hanem már a vita ezen stádiumában (Helyeslés jobbfelöl.) a házat arra kérem, hogy egy pár szó elmondását nekem megengedje. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A nyitrai választás ügyét a választást követő, talán 4., 5. órában már szóba hozták, midőn a főrendiházban a főrendiháznak egy tagja én hozzám, azon a napon ülés lévén, interpeíláeziót intézett a választás tárgyában. Én akkor alkalmat vettem magamnak, hogy a hozzám intézett interpelláczióra nézve álláspontomat kifejtsem. Nem akarom a t. házat azzal untatni, nem is vagyok abban a helyzetben, nem lévén a Napló kezemben, hogy szóról szóra idézzem, a mit akkor mondottam. Két kérdés a fő, a mely előttem lebegett, midőn álláspontomat kifejtettem. Az egyik a választás érvényének, a másik a felelősségrevonásnak kérdése. Az egyikre nézve elmondottam, hogy házszabályaink értelmében van a háznak egy független bírósága, a mely ítélni fog; a másodikra nézve kilátásba helyeztem, hogy én, akár panasz érkezik hozzám, akár pedig, ha ez nem történnék is, a jegyzőkönyvből magából értesülök, hogy törvénysértés történt, tudni fogom kötelességemet s a legpártatlü