Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-452

n 452. országos ülés 1895. márczius 36-án, kedden. kozunk, foglalkoznunk kell azzal nemcsak fegyelmi szempontból, nemcsak kriminális szempontból, mert hiszen a választási elnök ott a választási, valamint a büntető-törvénynek igen sok rendelkezését a legmerészebben megsértette, hanem foglalkoznunk kell azzal a kérdéssel is, hogy a katonaság kirendelése mily okokból történt, s vájjon igazolható és jogos volt-e azon indok. Annyival inkább fontosnak tartom ezt, t. ház, mert hiszeu a büntető-törvénykönyv a fegyveres erőnek jogos indok nélkül való igénybevételét rendkívül szigorúan sújtja, és nem kevesebb, mint öt évig tartó fegyházzal büntetendőnek mondja azon közhivatalnokot, a ki a fegyveres erőt jogos indok nélkül alkalmazza, vagy a beavatkozásra felhívja. Ivánka Oszkár: Ezen Bánffy nevet! Okolicsányi László: Az is kérdés, hogy az állam pénzén szabad-e ezen 1.500, vagy nem tudom hány katonát Pozsonyból Nyitrába szállítani, vagy pedig ki lesz felelős, ki tartozik viselni azon költségeket és azt a büntetőjogi és erkölcsi felelősséget, mely ily nagy mennyiségű fegyveres erőnek jogos indok nélkül való odaállításából felmerült. Hogy vo!t-e jogos indok, arra nézve én a legmegbízhatóbb emberekkel, magával Nyitra város polgármesterével is beszélve, azon kérdésemre, hogy tapasztaltak-e ott valami nyngtalanságot, kihágást, verekedést, rendetlenkedést, tőle is, másoktól is azt a választ kaptam, hogy ilyennek semmi nyoma nem volt. Tudomásunk van arról, hogy a főszolgabírák különböző jegyzőktől kaptak olyan értesítéseket, hogy egyes községekben, különösen Zsére községében a választók a választást megelőzőleg összeverekedtek volna,, azonban utóbb erről is kisült, hogy ez teljesen légből kapott hír volt, a melynek czélja egyedül az volt, hogy a jegyzői jelentés alapján a szolgabíró tehessen jelentést az alispánnak, s a szolgabírói jelentés alapján az alispán tehessen jelentést a belügyminiszternek, és ekként valami látszólagos indoka lehessen annak, hogy katonaságot kérjenek. (Mozgás balfelöl.) Volt szerencsém, t. ház, az ország igen sok vidékén megfordulni, és mondhatom, hogy soha és sehol oly rendkívül nyugodt, türelmes, hogy úgy fejezzem ki magam, oly hidegvérű népet nem láttam, mint a nyitrai választásnál. Az igaz, t. ház, a választási elnöknek mindenféle intézkedései azt bizonyították, hogy nagyon szeretett volna egy kis izgatottságot provokálni. Hiszen nem lehet máskép magyarázni azokat az ő hirtelen, minden ok nélkül való felhevüléseit, a mint ő Pázmándy Dénes t. képviselőtársamat a Nyitra hidjánál megtámadta, s a mint reám förmedt, és letartóztatással fenyegetett akkor, mikor igazolványt kértem, s a mint Sipők nyitrai kanonokot letartóztatással fenyegette az én jelenlétemben és szememláttára, akkor, mikor a kanonok és az egész káptalan a felsővárosból jőve, a megyeházba való bebocsáttatásukat kérték, s a mint ő mnden ok nélkül Deák János nyitrai polgárt le is tartóztatta, egyedül azért, mert az tőle igazolványt kért, a mikor ugyanis ő az igazolványt kereken megtagadván, az azt mondta neki, hogy »emök lír, ön valóban igazságos ember«, — persze gúnyosan — erre következett be Deák letartóztatása. Nem lehet máskép magyarázni azokat az intézkedéseket, melyeket ő tett, úgy, hogy nem lehet bennük a törvény megsértését látni, nem lehet még czéljukat sem megérteni, egyedül csak azt lehet látni bennük, hogy egy teljesen szívtelen, minden emberi érzésből kivetkezett ember rendelkezik ott, a ki minden humanizmust megtagadott akkor, mikor Nyitra város polgáraitól megtagadta a födél alá mehetést azon a hideg, esős napon, s nem engedte meg az iskola helyiségeiben összegyűlt választóknak, hogy ott várják meg, míg rájuk kerül a szavazás sora, hanem csendőrökkel űzte ki őket onnan. Minden emberi érzésből kivetkőzöttnek kell lennie annak, a ki nem engedte a választók gyülekezési tanyájára odaszállítani azt az 1.200 darab kenyeret, a mi azoknak a szegény nyomorult, rosszul öltözött, átfázott és kiéhezett embereknek arra az egy napra egyedüli táplálékuk lett volna. Lehet-e ebben mást látni, mint törekvést arra, hogy ott izgatottság keletkezzék, hogy az emberek végre is a sok bántalmazás által felbőszülve, megunják ezt az állapotot? (Közbeszólás jóbbfelől. Felkiáltások balfelöl: Beszéljen hangosakban! Halljuk, mit akar mondani! Halljuk! Halljuk!) Elnök '. (Csenget.) Kérem a képviselő urakat, ne konverzáljanak át egyik oldalról a másikra! (Helyeslés,) Csendet kéiek! (Halljuk! Halljuk!) Okolicsányi László: És mindezek daczára ég mindezekkel szemben azok a választók nyugodtak, azt lehet mondani: hangtalanok voltak, és lelkesedésök, pártjukhoz való ragaszkodásuk egyedül abban nyilatkozott, hogy mikor már tudták azt, hogy legnagyobb részüknek szavazatai el nem fogadtatnak, mikor már tudták, hogy az egész választási eljárás úgy van vezetve és berendezve, hogy őket itt egész éjszakán át a szabad ég alatt kikoplaltassák: ezeket tudva is, megmaradtak helyeiken, nem tágítottak, nem mentek haza, sőt szemtanuja voltam annak a jelenetnek, mikor a jelölt feladva a harczot, felszólította választóit, hogy távozzanak, s a választók igen nagy része még akkor is ottmaradt, kijelentve, hogy ők nem mennek haza, mert ők szavazni akarnak, ha éhen-szomjan, ázva-fázva kell is arra várniok,