Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-452

452. orsz&gos ülés 1895. márezius 26-án, kedden. 7í működni hivatvák azzal, hogy ezen jogsértésekért kellő elégtételt követeljenek. A t. ház szíves figyelmét köszönöm. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Ót pereset kérünk !) Elnök: Öt perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Kérem legyenek szívesek helyeiket elfoglalni. Bartók Lajos jegyző : Okoliesányi László ! Okolicsányi László: T. ház! (Halljak! Halljuk!) Azon meglehetősen teljes kép után, melyet Pázmándy Dénes és Kund Jenő t. barátaim a nyitrai választásról adtak, nekem a tényekre vonatkozólag már nagyon kevés mondani valóm van, annál is inkább, mert ismétlésekbe bocsátkozni nem akarok, és mert csak oly dolgokat akarok felemlíteni, melyeknek közvetlenül szem- és fültanuja voltam, vagy a melyeket ott teljesen megbízható és szavahihető férfiaktól hallottam. Mielőtt azonban ezen észrevételekre áttérnék, kötelességemnek érzem, épúgy, mint Pázmándy Dénes t. barátom tette, a mentelmi jog megsértésének egy esetét szintén a t. ház tudomására hozni, annál is inkább, mert én a mentelmi jogot sohasem tekintettem saját személyes egyéni jogomnak, hanem tekintettem azt a képviselőház egy olyan nagyfontosságú, közjogi jelentőségű jogának, a melylyel az egyes képviselőnek rendelkezni nincs is joga. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A választás reggelén, a választási cselekmény megnyitása után én egy egészen magánjellegű táviratot akartam feladni Nyitráról, és akkor bízva abban a nemzeti szinü köralakú jelvényben, a melyet a választási elnök Pázmándy Dénes és Kund Jenő képviselők által nekünk előtte való este küldött, és bízva a választási elnök becsületszavában, a melylyel megígérte, hogy ezen jelvények minket a kordonokon keresztül való közlekedésre fognak jogosítani, az első katonai kordonhoz mentem, hogy innen azután a távírda-hiva tálhoz mehessek. Ott azt mondották, hogy kifelé szabad az átjárás, de figyelmeztettek rá, hogy befelé semmi szin alatt nem fognak bocsátani. Én a választás színhelyén azon czélból jelentem meg, hogy az ott történendőkről tanúságot tegyek; hjgy az ott történő dolgokról magamnak közvetlenül tudomást szerezzek, és azt a nagyfontosságú közjogi aktust, a melyet a képviselők választása képez, saját szemeimmel is ellenőrizzem. Én úgy éreztem tehát, hogy azon helyen, a hova a választókat a szavazás végett összehozzák, nekem okvetlenül jelen kell lennem, hogy odautazásom ezéljáuak és feladatomnak megfelelhessek; s épen azért a kordonon keresztül ki sem mentem, hanem azonnal a választási elnökhöz fordultam és megkérdeztem tőle, vájjon helyes-e az, hogy engem az általa adott jelvény daczára a kordonon visszaereszteni nem akarnak. A választási elnök ekkor azt felelte nekem, hogy ez teljesen helyes, mert ő úgy intézkedett. Midőn pedig én arra kértem őt, hogy a távírda-hivatalhoz mehessek, hogy egy táviratot és napközben talán még több táviratot is feladhassak, onnan pedig ismét a megyeház előtti térre visszatérhessek, akkor az elnök úr — eltekintve attól, hogy milyen hangon és milyen kifejezésekkel, mert ez végre is személyes ügyem, melylyel a t. házat nem akarnám untatni — megfenyegetett azzal, hogy ha én őt faggatom, akkor engem rögtön letartóztat. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Égy képviselőt!) Ezen jelenetnek szemtanúja volt Kund Jenő t. barátom és Banga nyitrai ügyvéd is. Én, t. ház, a mentelmi jognak megsértését nem abban látom, hogy letartóztatással lettem fenyegetve, hanem abban is, hogy nekünk, képviselőknek az elnök lehetetlenné tette azt, hogy a városban szabadon közlekedhessünk. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert, t. képviselőház, minekünk, mint képviselőknek feladatunk volt, hogy e fontos közjogi aktusnál jelen legyünk, és én hivatkoztam is a választási elnök előtt arra, hogy én, mint a ki az itt mérkőző pártok egyikéhez sem tartozom, mint a ki teljesen semleges tanúként akarom látni a városban történőket: erre nekem a választási elnök a legnagyobb czinizmussal azt válaszolta, hogy kérem, a kinek szeme van, az láthat, ha tetszik egy ablakban helyet foglalni ott nézhet, ő azonban a szabad közlekedést a városban semmiesetre meg nem engedi. Ezzel, t. ház, végeztem azzal, a mi a mentelmi jog megsértésére vonatkozik, kérem a t. ház elnökét, hogy ezen bejelentésemet tudomásul venni és a házszabályok 138. §-a értelmében a mentelmi bizottsághoz utasítani méltóztassék. Ám döntsék el ott, hogy miféle megtorlást igényel a mentelmi jognak ily megsértése. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek után, t. ház, áttérek még néhány részletre, a melyet a választás napján Nyitrán magamnak volt alkalmam látni, vagy pedig ott teljesen megbízható forrásból és közvetlenül megtudni. A.z első, a mit fel kell említenem, az a rendkívüli nagy katonai erő, a mely ott ki volt rendelve, és pedig oly mennyiségben, hogy a katonaság létszáma a leszavazott választók számát körülbelül 300-zal felülmúlta, tehát legalább is egy katona jutott minden választóra. Azt hiszem, hogy mikor e botrányos, a maga nemében eddig páratlan választásnak ügyével foglal-