Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-452

70 452. országos ülés 1895. märczlns "26-án, kedden. beírva pedig püspöki titkárnak volt. Ma is püs­pöki titkár, s egyúttal szentszéki jegyző. (Nagy zaj a hal- és szélsőbalon. Felkiáltások : Borzasztó !) Kubinyi püspöki ellenőr úr, a ki beírva gazda­tisztnek volt, a faggatásra azt felelte, hogy ő püspöki ellenőri minőségben van a püspöknek gazdasági szolgálatában. Mit? Szól hozzá az elnök, itt gazdatisztnek van beírva, minthogy, mint mondja, a nyitrai püspök szolgálatában van, mint függő állásúét, szavazatát nem fogadja el. (Nagy zaj balfelöl.) Nem terjeszkedem ki több esetre. (Halljuk!) De mint a komikum netovábbját, bátor vagyok még elmondani, hogy bántak a néppel, mert mindezek a műveltség magas fokán álló férfiak­kal történtek. A nép ugyanilyen faggatásoknak volt kitéve, itt is visszautasították a szavazato­kat, de ez eseteket csak úgy en bioe említem. Egy odavaló vargamester és házbirtokos jött például szavazni, a kit, mint nyíltfejtí magyar embert, abszolúte nem lehetett a Zichy gróf jelöltek tömkelegében megtéveszteni. Mikor a keresztkérdésekre ilyenkor korrektül megfeleli, kérdezték tőle: hány éves? 0 azt mondja: 51. Erre az elnök odafordul Ocskayhoz, ki tudtom­mal Nyitra város tisztikarában szolgál, és kérdi tőle, az-e ez az egyén, a kinek vallja magát? Áttestálják, hogy igen, az, a kinek bemondja magát, birtoka, háza igazán az ő tulajdona s mesterségre nézve varga. Erre odafordul az elnök Ocskayhoz, s kérdi: 51 éves? Ocskay azt mondja: már erre biztossággal megfelelni nem tudok. No, visszautasítom a szavazatát, szól az elnök, mert nekem úgy látszik, hogy nem 51 éves. (Élénk derültség és zaj a bal­oldalon). Nyitra választó közönsége leszavazván, a Zichy-párti választók következtek, s ekkor daczára annak, hogy előbb az ellenpárt szava­zott, tömegesen 25—30-an foglalták el a szo­bát, még pedig oly mérvben, hogy nekünk a szomszéd asztalon 10 órakor délelőtt gyertyát kellett gyújtani, hogy a ránk vetett árnyék folytán a szavazási lajstromot figyelemmel kisér­hessük ; midőn a gróf Zichy-pártiak kezdtek sza­vazni, soha többet két, legfeljebb három ember­nél az ajtón be nem bocsátottak, és valahány­szor az elnökség galopinjai közül valamelyik fejét az ajtón bedugta, a mi jel volt arra, hogy egy Latkóczy-szavazat áll ott, a Zichyre sza­vazók sorrendjében annyiszor, a mennyiszer ilyen Latkóczy szavazó jelentkezett, elővették a listát, és az egyes szavazókat, az ellenpárt jogainak megsértésével Latkóczyra leszavaztatták. Midőn én és Markovits kanonok úr láttuk azt, hogy azon manőver folytán, a melyet Páz­mándy Dénes t. barátom előadott, az 1—\ x \i kilométernyire bivuakifozó ellentábor község- ' béli választói nem lesznek értesítve, és így nem | jelentkezhetnek, midőn észleltük azt, hogy ha valamely község már leszavazott, egy vigéezet küldtek ki, hogy nézze meg, hogy hol vau az ellentábor, s ez két perez múlva jelen­tette az elnöknek, hogy ott egy sincs: akkor folytatták a másik községnél a Latkóczy-pártiak ieszavaztatását, azt mondtam a mellettem ülő bizalmi férfiúnak, Markovits kanonoknak, hogy ehhez aláírásunkat nem adhatjuk, ebben mi tovább közreműködni nem fogunk, felkeltem s ugyan­ezeket Szulyovszky elnök úrnak mindkettőnk nevében kijelentettem, s tiltakozva az eljárás törvényessége ellen, elhagytam a szavazóhelyi­séget, és bizalmi állásomról lemondottam. Mikor onnan kimentünk, rögtön megarretáltattunk úgy, hogy én kénytelen voltam, mert nekem jelvé­nyem sem volt, visszamenni és felszólítani a küldöttség! elnököt, hogy azon czélra, hogy én a szavazóhelyiséget békésen elhagyhassam, hogy én a kocsmába vacsorálni mehessek, s éjjeli szállásomat felkereshessem, nekem egy passe­partout-t adjon. Ezt azonban ő tőlem megtagadta, (Felkiáltások a szélső baloldalon : Gyalázat!) és egy odavaló hivatalos közeget, egy jegyzőt delegált, a ki Markovits kanonok urat és engem egy hivatalos kocsiba ültetett, (Derültség.) ő pe­dig a kocsi bakjára ült, és a kordonon keresz­tül, a hol azt mondta: passzirt, elvitt bennünket a Szarvas-vendéglőbe. (Felkiáltások a szélső­balon : Eltolonczolták!) A Szarvas-kocsmában azonban nem jutot­tam az agyiamba, miután a kordon engem vissza­tartott, hanem fél tiz órakor egy rendőr útján kaptam meg az elnökség által kiállított azon igazolványt, hogy elmehetek aludni. (Derültség a szélső baloldalon.) Nem akarván a t. házat ezen odiózus dol­gokkal tovább fárasztani, kötelességemnek tartom egy megjegyzést hozzáfűzni az előadottakhoz, hogy igenis, én is elismeréssel viseltetem Latkóczy államtitkár úr iránt, hogy ezen piszkos mandá­tumot magától ellökte. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nekem eddig nem volt alkalmam személyes ösmeretségben lenni ő méltóságával, tehát engem sem az ő személye, sem az ő ked­vessége, sem az ő barátsága semmi körülmények közt nem befolyásol. Én azonban látva mind­azokat, melyeket Nyitrán észleltem, már ott mondottam az illetőknek, kik érdekelve voltak, hogy az én felfogásom szerint Latkóczy úr ezt a mandátumot nem fogja elfogadni, és örvendek rajta, hogy ezen, már ott nyilvánított meggyőző­désem itt fényesen igazoltatott. Midőn ehhez elismerésemet nyilvánítom, én is azon vélemény­ben'vagyok, hogy Magyarország parlamentjében Magyarország reputácziójának okvetlenül tar­toznak mindazok, kik itt cselekedni és közre-

Next

/
Oldalképek
Tartalom