Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-452

66 452. országos ülés 1895. márczius 26-án, kedden. választók személyazonossága ellenőriztessék, (Mozgás a bal- és szélső baloldalon,) és ezért egye­dül a körjegyzőt vagy a bírót engedte be, és ezeket kérdezte, és e tekintetben a kérdések a feleletekre már el voltak készítve, úgy, hogy mindenre stereotip választ adtak, mintha nyom­tatva lett volna. A korkülönbségre nézve ezek azt mondták: ez az illető fiatalabb, ez az öre­gebb. De hogy hány éves, azt természetesen egyik sem mondta meg, mert annak ódiumát magukra venni nem akarták. így történt azután, hogy az ellenzéki választóknak, — a míg én a küldöttség előtt voltam, — több mint 60°|o-a visszaútasítatott. Most pedig következett a rab vallatásnak — hogy úgy mondjam — utolsó fázisa, vagyis annak a kipuhatolása, hogy az illető kire sza­vaz. Erre nézve pedig a választási törvény 77. §-a világosan kimondja, hogy: (Olvassa.) »Á választót a szavazásnál irányadólag útba igazí­tani vagy rábeszélni nem szabad, kérdést a választóhoz csak a szavazatszedő küldöttségi elnök intézhet, s ez is csak a feladat korlátai között.« Úgy, hogy mindazon kérdések a kor ki­derítésénél: »mi a foglalkozása? mikor volt ka­tona? hány gyermeke van? mikor volt a gyer­meke sorozás alatt ?«, mindezek törvénytelenek, mert a választók faggatására vonatkoznak. A mi a választónak azt a jogát illeti, hogy a jelöltet megnevezhesse, erre nézve a választási törvény 78. §-a így intézkedik : (Olvassa) »Ha egy családi néven csak egy jelölt van, a sza­vazat azért, mert a keresztnév hibásan vagy épen nem mondatott ki, valamint akkor sem tekintetik érvénytelennek, ha a szavazat a jelöl­tek egyikére kétségtelenül megállapítható.« Ho­gyan játszotta ki ezt a választási elnök Nyit­rán? Úgy, hogy mikor megkérdezte, kire sza­vaz, s az illető egészen világosan azt mondotta, hogy én ifjú gróf Zichy Jánosra, oda állott és azt mondotta: két ifjú gróf Zichy János van; talán a Nepomuki szent Jánosra szavaz? Ez volt az első kérdés, tudván azt, hogy azok mind vallásos emberek, és vezéreik is — őszintén meg­mondom — papok voltak, azt hitte, hogy mikor a szent Neponiuk nevet fogja hangoztatni, a választó belemegy ebbe a cselbe. És csakugyan némelyek lépre is mentek, g mikor azt mon­dották, hogy: igen, szent Nepomuki Jánosra sza­vaznak, egyszerűen visszautasította őket. De a mikor a választók nagy része egészen állha­tatosan megmaradt a mellett, hogy ők nem tudják, szent-e vagy nem szent, hanem sza­vaznak ifjú gróf Zichy Jánosra, akkor az elnök úr azzal utasította vissza őket, hogy a választó nem tudja meghatározni, hogy a két ifjú gróf Zichy János közül melyikre szavaz, (Derültség a baloldalon.) Ónody Géza: Országos czudarság! Pázmándy Dénes: Mindazokat, t. ház, a kik a nevet nem jól mondották ki, például: »Zichy« helyett »Icsi-t« mondottak, — mert ez már a magyar embernek szokása, . . . Meszlény Lajos: Egész Fehérmegyében így mondják! Pázmándy Dénes:. . . mert igaz, egész Fehérmegyében, a hol a Zichyek otthonosak, egész községekben a parasztemberek Zichy helyett Tcsi-nek nevezik őket, ezeket tehát visszauta­sította. Ha valaki például kihagyta azt, hogy »gróf«, az elnök úr visszautasította azzal, hogy ő egyszerű polgár Zichy János jelöltet nem ismer. Ha valaki szavazatát úgy adta be, hogy hozzátette'^ még azt, hogy szavazok ifjúj gróf Zichy Jánosra, a nagylángira, — mert hogy megkülönböztetés történhessék a sok bejelentett Zichy közt, az ajánlólevélbe betették, hogy nagylángi birtokos, — kijelentette, hogy ő ilyet nem ismer, s az illető választót szonika vissza­utasította. (Mozgás és zaj balfelöl.) Már most méltóztatnak elképzelni, hogy hány embert utasított vissza és fosztott meg szavazatától. En azt láttam, hogy a választási elnöknek bizonyos rendszer lebegett a szeme előtt. 0 tudniillik eleintén délig az ellenzéki választók közííl mindig négy választót visszautasított és körülbelül csak az ötödiket vette be, mint a hogy például a zongorán a quintet veszik, ő is minden öti'diket vette be. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Később, mikor látta, hogy mái­nagyszámú ellenzéki választót visszautasított, délután már kegyeskedett körülbelül minden har­madikat bevenni, akkor már terczekben műkö­dött. (Derültség a bal és szélső baloldalon.) Nagyon természetes, t. ház, hogy ily körül­mények közt mi, bizalmi férfiak, nem akartunk tovább passzív szemlélői lenni ezen törvény­telenségek halmazának, és számtalanszor felemelve tiltó szavunkat, az elnök által mindig rendre­útasíttattunk, fenyegettettiiuk, végre hét óra felé bekövetkezett az is, hogy az elnök úr, (Felkiál­tások a szélső baloldalon: Dehogy úr! Nem úr az!) a ki ott fizikailag igazán egy rab vagy egy fe­kete szerecsen rabszolgához méltó munkát vég­zett, kifáradt, és kifáradva már hét órakor nem birt kimenni az ellenzéki táborokba, beszólított egy kicsike kis rendező urat — valami szalámi­gyáros, vagy mi lehetett — s kiküldötte őt, hogy menjen az ellenzéki táborba s hozzon be három ellenzéki községet. Kilométernyi távolságra el­menni és onnan megfordulni, kocsin is körül­belül egy fél órára volt szükség, s ez a fiatal ad hoc rendőr, a választási elnök adláíusa, alig pár perez múlva visszajött és azt mondotta, hogy ő azon községekből ellenzéki választókat

Next

/
Oldalképek
Tartalom