Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.
Ülésnapok - 1892-452
452. országog ülés 1895. márczius 26-án, kedden. gy nem talált. A különös ebben a dologban még az volt, hogy ugyanabban az időben a második küldöttségnél a küldöttségi elnök szintén azt cselekedte, ott is ugyanazon időben három ellenzéki községet hagytak ki, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ki volt az?) Én csak arról szólok, a mit közvetlenül láttam éa hallottam. Midőn ezt láttuk, természetesen nem akarván továbbra is tanúi lenni az ilyen komédiának, bejelentettem az elnöknél, hogy ezzel fel van téve a törvénytelenségekre a korona, most evidens, hogy a választókat nem engedi a választási helyiségbe bejönni, meggátolja tehát, és mi, bizalmi férfiak, állásunkról lemondunk és a helyiséget otthagyjuk. Ekkor volt szives az elnök úr nekünk saját kérelmünkre igazolványt adni úgy, hogy végre a szavazó-helyiségből kimeh ettünk. (Zaj bal felől.) A többit, t. ház, mondják el azok a képviselő urak, a kik látták; én csak azt mondtam el, a mit saját szemeimmel láttam. Ezután tovább folyt a választás; hogyan és miként, arról tudomásunk nincsen, csak azt hallottuk, hogy másnap, fél hat órakor reggel proklamálták képviselőnek az egyik jelöltet. A szavazatoknak oly kis száma vétetett be az ellenzék részéről, hogy szemmel látható volt, hogy egy olyan nagy pártot, mint a minő bejött, 216 szavazatra redukálni csak fortélylyal lehet. '>i T. ház! Ez a választás szerintem nemcsak a nyitrai választókerületet magát érinti, mert ez egy igen kis inczideus lenne; az illetőjúgy is lemondott, a választók úgy is újra fognak választani, és remélem, hogy most már nem gátoltatnak szabad akaratukban, és meg fogják választani azt, a ki ott a többséget csakugyan birja. Hanem ez a választás egy oly botrányos tény, (Úgy van! Úgy van! balfélől.) hogy ezt szó nél ktíl hagyni nem lehet. Mert nem elég az, hogy az illető lemond, (Igaz! Úgy van! balfélől.) mert ez az ő egyéni becsületére vet csak fényt, hanem a tények megmaradnak; a megsértett választói törvény, az alkotmányos jogérzet, a polgári szabadság, mind azt kiáltja, hogy ezt a választást csakugyan meg kell torolni. (Úgy van! Úgy van! balfélől.) Elejét kell venni végre annak, t. ház, hogy Magyarországon a törvénynyel kezében, az alkotmány örve és palástja alatt egyes választási elnökök ott garázdálkodjanak, hogy a választásoknál az egyedüli rendetlenkedő, az egyedüli törvényszegő csak a választási elnök legyen. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Ezeknek az eseteknek elejét kell venni. Nem lehet megengedni, t. ház, hogy ilyen esetek ismétlődjenek. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezt a választási törvényt megmásítsuk ; abban a ^helyzetben azonban vagyunk, hogy legalább ezen választási törvénynek megtartására minden embert, első helyen pedig a választási elnököt kötelezzük. (Élénk helyeslés balfelöl.) Nem arról van itt szó, hogy micsoda párti jelölt volt az; (Úgy van! balfelöl.) lehet nem rokonszenves; lehet egészen homlokegyenest ellenkező elveket vallani valakinek, hanem mint férfiak, mint törvényhozók, mint becsületes emberek kötelezve vagyunk arra, (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) hogy Magyarországon minden választó számára a szabad választói jogot biztosítsuk. (Élénk helyeslés balfelöl.) Még csak egyet akarok felhozni. (Halljuk!) Én, t. ház. roppant sajnálom, hogy a választási akczióba és a politikába belehozatott a felekezetiesség; hanem, bocsánatot kérek, oly választással, oly elnökkel paezifikácziót, a mit a t. miniszterelnök úr igért, elérni nem lehet. (Igás! Úgy van!) Mert erre nézve csak egy esetet hozok fel: a midőn Nyiträn a felső városból a kanonokok úgyszólván testületileg, élükön, gondolom, a nagypréposttal, levonultak, hogy választói jogukat gyakorolhassák, havas esőben és renkivüíi szélben kénytelenek voltak kivül maradni egy nyitott óriási nagy portaiéban, a melyen a kommunikáczió a felső várossal történik; áztak-fáztak, és akkor felkértek, (Zaj. Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) hogy a választási elnököt hívjam ki és kérjem meg, hogy engedje őket legalább a megyeházba bemenni. Kihívtam a választási elnököt; ő oda állott, s midőn a legidősebb választó azt mondotta: Kérem, öreg emberek vagyunk, sokan közülünk betegek is, engedje meg a nagyságos választási elnök úr, hogy legalább a megyeházba bemehessünk, akkor a választási elnök ráförmedt és durva szavakkal félbeszakította ós fenyegette, hogy ha még egy szót szól, csendőrökkel fogja elvitetni. (Hosszantartó, nagy zaj és felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Gyalázat! Elnök csenget.) Mindez nagyszámú közönség jelenlétében (Zaj balfelöl. Halljuk ! Halljuk! jx bah és szélső baloldalon.) és úgy történt, hogy a katonai kordon fentartva volt a kanonokokkal szemben, és a be nem eresztés és esetleg az elvezetés jogával egy kicsi kis izraelita embert bizott meg. Bocsánatott kérek, felekezetiesség bennem abszolúte nincs; de egy felekezet főembereit, az egyház főméltóságú egyéneit ily módon megalázni, és a másik felekezet nem qualifikált egyéneinek, hanem ilyen suhanczoknak őrizete alá helyezni, ez minden emberi fogalom, minden törvényesség és minden tisztességes érzület ellen van. (Igaz! Úgy van! Nagy zaj és felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Zsivány! Akasztófavirág! Elnök csenget.) Én, t. ház, ezek után a képviselőház böl9*
