Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-452

452. országos ülés 1895. márczinti 26-án, kedden. 65 párt, olyan választó, a ki ily egyénekre akar szavazni, egyáltalában Nyitrán nem található. (Mozgás és zaj a bal- és a szélső baloldalon.) Mikor beeresztették a kormánypárti szavazókat, a választási elnök a legnyájasabb hangon kérdezte tőlük : hogy hívják ? g azután szavazatukat, és szavaztak legyen azok Latkóczyra, Matkóczyra, Rákóezyra, mind egyaránt bevette. Es különösen megjegyeztem magamnak, hogy minden kormánypárti választó előtt megköszönte: nagyon köszönöm ! igen szépen köszönöm! itt az ajtó, méltóztassék kisétálni. Mikor pedig az ellenzéki szavazók jöttek, (Halljuk! Halljuk!) akkor ő oda állott az ellenzéki választó elé, — mert saját elnöki székén soha, egy pillanatra a választási aktus alatt nem ült, — oda állott az ajtó elé, mikor a szavazó bejött, közretlen közelébe, elébe tartva egy lisztát, a mely nem volt a hivatalos liszta, mert az ott feküdt az asztalon, hanem egy privát használatra készített liszta, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hamisítvány!) tele mindenféle megjegyzésekkel az egyénekre nézve, a mint azokat a kormánypárti kortesek bemondták, s rámordult arra a választóra, hogy: kicsoda? Ez megmondta nevét. Ha most nevének kimondásában egy betíí, vagy a hangsúly máskép volt, a mint az be volt írva, pure et simple visszautasította. (Derültség és mozgás balfelől.) En, t. ház, tanuja voltam ennek, és szavamra állítom, hogy egy Süttő nevezetű egyént, a ki két t-vel volt beírva a választói lisztába, azon ürügy alatt, hogy nevét egy t-vel mondta ki, visszautasította. (Derültség és felkiáltások a szélső baloldalon: Gazember! Nagy zaj balfelöl.) Ha a választó azután nevét korrektisszime, azzal a hangsúíylyal, azzal a nuance-szal vagy úgy mondta, a mint azt a választási elnök követelte, akkor következett az ő faggatása, mindenekelőtt foglalkozásának kiderítése. Rendesen a választási elnök a következő fogással élt. Azt mondta neki: »Mi a foglalkozása ?« Ha az illető azt mondta, hogy földmíves vagyok, mert a legtöbb e kerületben földmíves: »Miféle földmíves ?« »Van egy kis házam, birtokom.« »Hát jár maga napszámba ?« »Járok.« »Jár? De ha napszámos, Magyarországon választói joga nincs; elmehet.« (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Ez már gyalázat! Szemtelenség. Nagy zaj. Elnök csenget) T. ház! Szem- és ftiltanuja voltam, a midőn egy intelligens fiatal embert, a zsérei uradalmi vadászt, — valami Rozáryt — a ki foglalkozásául bemondotta, hogy ő püspöki vadász, azért, mert a Jisztában erdésznek volt beírva, választói jogától megfosztotta az elnök és kiküldte. Ez az egyén a selmeeyi akadémiát végezte s mondotta, hogy kész bemutatni okmányát, hogy ő okleveles erdész, a mire szatirikusán jegyezte KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXIV. KÖTET. meg az elnök: ön azt mondta, hogy vadász, már pedig vadászni mindenkinek lehet, mert ez passzió, ez nem foglalkozás. (Hosszantartó, nagy zaj balfelöl.) Pembach József: Marha! (Nagy saj.) Elnök: (Csenget). Csendet kérek! Pázmándy Dénes: Ha azután az a szerencsétlen nyitrai ellenzéki választó meg tudta azt is mondani az elnök szája ize szerint, hogy mi a foglalkoz kkor következett az életkor meghatározása. Erre nézve tapasztalatból mondhatom, hogy vagy az összeíró küldöttség hanyagsága folytán, vagy pedig a hivatalos liszta sokszorosítása folytán, abban igen karakterisztikus tévedések fordulnak elő, mert azt tapasztaltam, hogy rendesen az l-esekből 4-eseket csináltak, a 0-okból pedig 6-osokat vagy 9-eseket, a mi igen könnyű. Számtalan egyén jött, a ki azt mondta, hogy 31, 41, 51 éves és ez mind 34, 44, 54-nek volt beírva, úgy, hogy szemmel látható volt ez a differenczia. De hiába volt az is, ha az illető jól bemondta is korát, mert ha az illető egy kicsit magas kort mondott be, 8 történetesen a haja barna volt, vagy pedig egy fiatalabb kort mondott be, s történetesen szürke volt, már a kiuézése miatt az elnök úr a kort el nem fogadta. De kérem, nem fogadta el azokat sem, s ez történt azután azokkal a választókkal szemben, a kik teljesen megálltak helyüket, s ez volt az ő karakterisztikus fogása, hogy azt kérdezte tőle: hát már most hány éves? És ha az illető történetesen azt mondotta: 31 éves — »Hát 31 éves?« »Igen, az vagyok.* »No, azt mondja, ez csalás, mert a választói liszta tavaly készülvén önnek ma már 32 évesnek kellene lennie;« (Zajos derültség balfelöl.) s midőn a választók ezt megtudták, hogy a választási elnök nem azt a kort kérdi, a mely be van írva, hanem a jelen, 1895 diri naptárra eső kort, s az illető egy évet hozzá tett, azzal utasította vissza: Itt egy évvel kevesebb van beírva, nem az, menjen el. így, miután az életkort az elnök tetszés szerint határozta meg, telje? lehetetlenség volt szavazni. (Mozgás és zaj balfelöl.) Az egyéneknek az azonosaágát azoknál, a kik a kormánypártra szavaztak, konstatálni nem lehetett, mert a választási törvény 64. §-a világosan elrendeli ugyan, hogy: (Olvassa.) minden község elöljárósága által a választás helyére két tag, továbbá minden jelölt részére annak bizalmi férfiai által azon városból vagy községből egy lakos nevezendő, kik mindaddig, mig azon város vagy község választói szavaznak, a választók azonosságát ellenőrizni kötelesek.« A választási elnök azonban, valahányszor bejöttek a kormánypárti szavazók, az ellenzéki azonossági tanút kiparancsolta; hiába volt a reklamáczió, ő természetesen nem akarta, hogy a kormánypárti