Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.
Ülésnapok - 1892-451
52 *B1. országos ülés 1895. márczius lt-én, kedden. pelláczióra együttesen, illetőleg egymásután adhassam meg válaszomat. (Halljuk! Halljuk!) A mi az első interpelláeziót illeti, úgy az interpelláló képviselő úrnak azon kérdésére, hogy »van-e tudomása a belügyminiszternek arról, hogy Nyitramegye nyitrai választási kerületében a választási mozgalmak alkalmával nagyobb tömegekben katonaság helyeztetett el?« az azóta beszerzett hivatalos adatok alapján van szerencsém a t. ház tudomására juttatni, hogy igenis, most már van tudomásom arról, hogy Nyitra vármegyének alispánja magát kényszerítve látta, hogy azon jelentések folytán, a melyek az egyes községek elöljáróinak a főszolgabírákhoz intézett jelentései alapján a főszolgabírók által 'ő hozzá tétettek, s a melyek a közbiztonságnak nagyobbmérvfí megrázkódtatásáról, a melyek mindkét párt részéről az agitácziónak igen nagy mérvéről szólnak, valamint különösen azon preszszióról, azon iníimidácziófól és teirorizmusról, a mely a néppárt érdekében ott kifejtetik, (Mozgás a baloldalon.) hogy tehát mindezek következtében az alispán kényszerítve látta magát arra, és kötelességének tartotta azt, hogy másfélszázad katonaságnak Pozsonyból Nyitrába leendő küldése iránt a pozsonyi hadtestparancsnokságot megkeresse. A második kérdés az: »Ha igen, mi az indoka ezen intézkedésnek ?« Leszek olyan bátor erre nézve az alispán jelentésének megfelelő passzusát felolvasni, (Halljuk! Halljuk!) nehogy egy szóval is eltérjek attól. (Olvassa.) »A mérkőző pártok részéről oly heves agitáezió lett kifejtve, hogy a közbiztonságot legnagyobb mérvben veszélyeztetve láttam, és a legkiterjedtebb óvintézkedések foganatbavételéről gondoskodni kényszerültem. A nyitrai főszolgabíróhoz a községi elöljárók részéről tömeges jelentések érkeztek, melyekben a megzavart rend helyreállítása érdé kében, úgyszintén a tettleges összetűzések elhárítása, valamint a néppárt részéről alkalmazott terrorizmus elleni védelem szempontjából, (Nagy derültség a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) katonai karhatalmi oltalmat kértek. A nevezett főszolgabíró azon kérelemmel fordult hozzám, hogy tekintettel arra, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) mikéut a rendelkezésére álló csendőrséggel a községekben a rendet és nyugalmat fentartani és az itt-ott kiütött zavargásokat katonaság nélkül elnyomni nem képes, katonai karhatalomnak a községekbe leendő kivezénylése iránt sürgős intézkedéseket tegyek. Ennek következtében a pozsonyi császári és királyi hadtestparancsnokságot írásban, majd táviratilag megkerestem, hogy másfél század gyalogságot a helyszínére azonnal kirendelni szíves legyen, a hadtestparancsnokság ezen megkeresésemet rögtön elintézte, és sürgönyileg értesített, hogy a kért másfélszázad márczius hó 7-dikén este Nyitrára érkezik«. Ez adja meg a választ az interpelláczió ezen részére. Az interpelláló képviselő úrnak további kérdése az, hogy mikép igazolható a beszállásolás eszközlésénél azon eljárás, hogy mig a kormánypárti választók a katona beszállásolásától megkíméltettek, addig az ellenzéki választó polgárok ezzel túlságosan is zaklatva vannak. Ezért leszek bátor, — hogy teljes hűséggel megmaradjak a nem rég vett jellentósnél, — az alispán jelentését felolvasni. (Olvassa.) »A hadtestparancsnokságtól vett távírat alapját! azonnal felhívtam Nyitra város rendőrkapitányát, hogy az érkező katonaságnak a városban leendő elszállásolása iránt intézkedjék. A városi rendőrkapitány a katonaságot az itteni honvéd-laktanyában, esetleg sátortáborban akarta elhelyezni, de eziránti megkeresését úgy Palkovics József vezérőrnagy dandárparancsnok, valamint Schreiner Imre honvédezredes, állomásparancsnok teljesíthetőnek nem találta. A laktanyában és sátortáborban tervezett elszállásolás meghiúsultával a rendőrkapitány az egyes lakházakban való elhelyezést volt kénytelen foganatba venni, s ez irányban az elszállásolási sorrendet akként állapíttatta meg, hogy a katonák elszállásolását az I. kerületben, vagyis az úgynevezet felsővárosban kezdette meg azon tervvel, hogy az esetben, ha a katonai erő válnék szükségessé, a beszállásolást folytatva a város három kerületében fogja eszközölni. (Helyeslés jóbbfélöl.) Megjegyzem, hogy jóllehet az úgynevezett felsővárosban van a püspök lakhelye, és ugyanott a káptalan tagjainak lakházai is vannak, (Zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Oda kellene mind beszállásolni! Helyeslés jobbfelől.) mégis ott jelentékeny számban a polgári elem is van képviselve, és így az elszállásolás nem csupán a papi házakban, de papi és polgári, valamint pártállásra való minden tekintet nélkül minden egyes házra nézve teljesen szabályszerűen lett foganatosítva. (Halljuk! Halljuk!) Másnap már csak egy félszázad katonaság maradt a felsővárosban, a mennyiben egy egész század azon községekbe, névszerint Ghymes és Pagrányba lett kivezényelve, miután ezen községek katonai erővel való megszállása a főszolgabírói jelentés szerint szükségesnek bizonyult. A visszamaradt félszázad tartalék gyanánt készenlétben maradt, de ez is csakhamar liodok községbe lett kirendelve. Azon állítás, hogy a míg a kormánypárti választók a katonai beszállásolástól megkíméltettek, addig az ellenzéki választópolgárok túlságosan zaklattattak, a
