Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-450

450. országos ülés 18*5, márczins 18-An, hétfíía. i:S folyamatban levő' ügyekben, ügyre és ügy­felekre vonatkozólag használt sértő kifejezések­ért, és csak fegyelmi úton vonható felelősségre. Kétségtelen dolog, hogy számtalan esetben az ügyvéd kénytelem kötelességéből és állásából kifolyólag a nála megjelent felek állítása és bemondása alapján szerkeszteni a beadványt, a nélkül, hogy annak helyességéről, alapos­ságáról vagy alaptalanságáról magának meg­győződést szerezhetne. Ha ily esetben az ügy­véd felelőssé tétetik azért, a mit a felek vele közöltek, sok esetben teljesen megnehezíttetnék, sőt lehetetlenné tétetnék az ügyvédnek a felek nevében a hatóság visszaélése vagy túlkapás ellen beadványt intézni az illetékes fórumhoz. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A törvény az állásával visszaélő ügyvéd ellen a fegyelmi bíróságot állítja fel; a fegyelmi bíróság hivatása és kötelessége azután az állá­sával visszaélő ügyvédet megbüntetni, esetleg hivatásától elmozdítani. A bizottság többségének ez volt álláspontja, és azért nem találta indo­koltnak az emelt vádat. Ehhez járul az is, hogy az illető ügyvéd beadványát ellen sem jegyezte, s ezzel kijelen­tette azt, hogy ő ilyen, előtte nem teljesen ismeretes ügyben szolidaritást vállalni nem akar. A bizottság többsége azon meggyőződésben volt, hogy a szabad védelem érdeke szempont­jából a bírói megkeresésnek helyt adni nem lehet, s abban zaklatást látott. Ezek voltak a bizottság többségét vezető szempontok, melyek miatt ajánlom a t. háznak a többségi vélemény elfogadását. (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Mttnnich Aurél: MÜnnieh Aurél*. T. ház! Szerény véle­ményemet ezen kérdésben teljes rövidséggel a következőkben kívánom előadni. (Halljuk! Halljuk!) Én a magam részéről az ügyvédet felelőssé kívánom tenni minden beadványért, a melyet ő hatósághoz, vagy bárkihez intéz. Nem kívánok az ügyvédnek privilégiumot adni arra, hogyha ő beadványt ellenjegyzés nélkül bead, annak tartalmáért a felelősség alól kibújhasson. (Helyes­lés a jobboldalon) Én a magam részéről a jelen esetben, midőn teljesen be van igazolva, mert beigazolt­nak kell venni azon tényt, hogy a beadványt Győrffy Gyula képviselő, mint ügyvéd készítette, miután ő az ellen egy szóval sem remonstrált, s miután a beadvány szerzőségét beismerte, mon­dom, én a magam részéről röviden jelzett indokaim alapján teljes mértékben csatlakozom a Gajári t. barátom által elmondottakhoz, illetőleg Klo­busitzky János képviselőtársam különvélemé­nyéhez. (Helyeslés a jobbóldalon.) Megjegyzem, hogyha az ügyvédnek ebbeli mulasztása, a mint azt a mentelmi bizottság t. elnöke mondotta, fegyelmi úton lesz megtör­landó, a büntető bíróság, illetőleg törvényszék mindig meg fogja az utat találni arra, hogy az ügyvéd illetékes bíróságától nyerje büntetését, ha arra rászolgált, ha pedig rá nem szolgált, felmentessék. Én tehát, miután az ügyvédnek privilegizált állást nem akarok adni arra, hogy ő valamiért, a mit szerkesztett, a felelősséget ne viselje, a magam részéről nem járulok a men­telmi bizottság többségének javaslatához. (He­lyeslés a jobboldalon.) Bartók Lajos jegyző : Várady Károly! Várady Károly: T. ház 1 Én mindenek­előtt Gajári Ödön t. képviselőtársam azon ki­jelentésére kívánok válaszolni, mely szerint a képviselőháznak (Zaj. Elnök csenget.) joga meg volna szorítva abban a tekintetben, hogy mikor adjon ki valakit, mikor nem. Én nekem az a meggyőződésem, hogy a háznak az egész esetet a maga teljes valóságában joga van elbírálni, és abszolúte semmi oly része sincs az ügynek, a melyet a t. ház megvizsgálni ne volna jo­gosítva. T. ház! Nem lehetek egy véleményen Münnich t. képviselő úr most kifejtett nézetével, mert én a kardinális kérdést abban találom, a mint a törvény is abban találja, hogyha egy ügyvéd egy beadványt szignál, az esetben igenis ő is kereset alá jöhet, és vádolható; (Egy Jiang a szélső báloldalon: Hol ?) de ott, a hol nem szignált, ezzel maga ad annak kifejezést, hogy ő esetleg azon tényállást olyannak találja, me­lyet nem szignálhat. (Zaj. Felkiáltások: Akkor ne snerkesssze! Elnök csenget.) A dolog úgy áll, hogy az ügyvéd nincs abban a helyzetben, hogy minden elébe hozott tényállást meg tudjon vizsgálni a valóság szem­pontjából, hanem kénytelen a legtöbb esetben informáczió után indulni. Tehát, t. ház, a tör­vény sem teszi és teheti az ügyvédet felelőssé a tények valóságáért, mert soha sincs ott az ügyvéd, a mikor az történik, a miben hozzá­fordulnak, hanem mindig csak informáczió alap­ján járhat el. Itt tehát, miután Győrffy t. képviselőtársam nem szignálta a beadványt, azonban felolvasta és aláíratta azokkal, a kik azon tényállást elő­adták, még csak képzelni sem lehet, hogy ő egyáltalában bármely büntetendő cselekmény nyel vádolható volna, s azért én csatlakozom a men­telmi bizottság többségének véleményéhez. Gajári Ödön: T. ház! Elnök: Milyen czímen méltóztatik szót kérni. Gajári Ödön: Szavaim félreértése miatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom