Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-450

44 450. országos ülés 1895. márczlu* 18-án, hétfSa. állapíthassa. De másrészt abban a véleményben is volt a bizottság egy része, hogy ezek olyan cselekmények, a melyek a büntető törvénykönyv 266. §-a értelmében nem is büntethetők, mert hatósághoz benyújtott kérvényben magára az ügyre vonatkozólag és abból kifolyólag vont következtetéseket foglalnak magukban és ennélfogva azt indítványozza, hogy ez alkalommal s ebből az ügyből kifolyólag Győrffy Gyula képviselő ár mentelmi jogát felfüggeszteni ne méltóztassék. Kérem a házat, méltóztassék a bizottság ezen indítványát elfogadni. (Helyeslés.) Molnár Antal jegyző: Gajárl Ödön. Gajári Ödön: T. ház! Én magam részéről a mentelmi bizottság véleményét nem fogadhatom el, hanem hozzájárulok — és egész rövidséggel fogom ezt indokolni — Klobusitzky t. képviselő úr különvéleményéhez. (Helyeslés a jobboldalon.) Ma és elég számos alkalommal szép szavakban hallottuk kifejteni, hogy a mentelmi jog nem az egyes képviselő joga, hanem a ház szabadságának tartalmához tartozik. Es ebből folyólag minden oly alkalommal, a midőn politikai zaklatás esete fenn nem forog, a bíróság eljárását a ház mentelmi jogának fel nem függesztése czíme alatt megakadályozni egyáltalán nem szükséges. (Helyeslés a baloldalon.) Ebben az esetben kétségtelen, hogy Győrffy Gyula úr irodájában készült egy kérvény, a mely kérvény rágalmazó kifejezéseket tartalmazott. Az illető hatóságok a jogsérelemért kerestek orvoslást, az illető egyének kibújnak esetleg a felelősség alól, marad a bünszerző, a ki állítólag Győrffy Gyula képviselő úr volna. Én azt; hiszem, hogy Klobusitzky János t. képviselőtársam különvéleményének abban tökéletesen igaza van, hogy magának az illető képviselő úrnak is egyéni érdeke az, hogy exen vád alól magát tisztázhassa. A ház mentelmi joga pedig nem szenved azáltal, ha Győrffy Gyula t. képviselő úrnak mentelmi joga ez esetben felfüggesztetik. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Az a körülmény, hogy mennyiben tettes Győrffy Gyula képviselő úr, mennyiben büntetendő az a cselekmény, melyet esetleg mint ügyvéd elkövethetett, egyáltalában nem képezi a ház megítélésének tárgyát. (Úgy van! jobbfelél.) Az a bíróságnak a dolga, és ebben az esetben, miután politikai zaklatás egyáltalán nem foroghat fenn, sőt kizártnak látszik, semmi okot nem Iátok arra, hogy & mentelmi jog fel ne függesztessék. (Helyeslés jóbbfélől.) Molnár Antal jegyző: Busbach Péter! Busbach Péter: T. ház! miután a különvélemény mellett Gajári képviselő úr megtette az indítványát, én csatlakozom ahhoz és a további szótól elállók. Elnök: Kivan még valaki szólani? Chorin Ferencz: T. ház! Az előttem szólott t. barátommal szemben ajánlom a mentelmi bizottság jelentését elfogadásra. A mentelmi jog nem mozog oly szűk mederben, a melyben azt a t. képviselő úr szorítani akarja, 8 feladata nemcsak megvédeni a képviselők politikai függetlenségét, de gondoskodni arról, hogy egészen alaptalan bűnvádi keresetekkel ne zaklattassék a képviselő. Voltak és lesznek esetek, midőn magánosok vagy hatóságok magánboszúból zaklatnak egy képviselőt, hogy elvonják azt hivatásának teljesítésétől. A képviselőháznak tehát kötelessége arra ügyelni, hogy törvényes indok nélkül a képviselők el ne vonassanak hivatásuk teljesítésétől, így fogta fel ezt a képviselőház állandó gyakorlata 1867 óta. A mentelmi bizottság tisztán és kizárólag azon szempontból bírálta ezen kérdést, fenforog-e elég igazságügyi indok Győrffy Gyula mentelmi jogának felfüggesztésére. Azt találta, hogy nem. S pedig kettős indokból. Két báttaHzéki tolnamegyei lakos nevében adatott be egy panaszkérvény a belügyminiszterhez, a község elöljárója által elkövetett visszaélések miatt. E panaszban nemcsak az illető községi elöljáróság, hanem a főszolgabíró is azzal lett vádolva, hogy a közbirtokossági vagyont a közbirtokos ság többségének kezelése alól jogtalanul elvonta. A miniszter részben helyt adott e kérvénynek, és az igazságügyi és földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg a panasznak a vagyonkezelésre vonatkozó részét elintézte, s egyszersmind utasította a közigazgatási bizottságot, hogy intézkedjék az iránt, hogy a kérvényben felsorolt egyéb panaszok közigazgatási úton mielőbb orvosoltassanak. A közigazgatási bizottság, midőn a leiratot tárgyalta, azt végrehajtottnak jelentette ki, s egyszersmind az ügyet áttette a kérvényben foglalt rágalmazások miatt a büntető bírósághoz. A büntető bíróság kihallgatván a kérvényt aláírt két báttaszéki lakost, azok kijelentették, hogy a kérvényt ők írták alá, ismerték annak tartalmát, de a kifejezések miatt a felelősséget az őket képviselő ügyvédre hárítják. A bizottság első sorban abból a meggyőződésből indult ki, hogy e két egyénnek a nyilatkozata magában véve semmi értékkel nem bir, mert minden ember, a ki egy kérvényt — tartalmát ismerve — aláír, az abban foglalt kifejezésekért felelős, s a felelősséget semmi más alakban másra át nem háríthatja. De ez csak formai kérdés. Volt egy más fontos szempont, a mely a bizottságot vezette. A törvény értelmében az ügyvéd büntetőjogi felelősséggel nem tartozik a hatóság előtt