Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-450

450. országos ülés 1895. márezius 18-án, hétfőn. 41 nek egyike én voltam, hogy a bizottság másfél éven keresztül ülésről-ülésre halogatta a döntést, mert az a másik képviselő a megidézésre sohasem jelent meg, és nem akarta elmondani a maga esetleges mentségét, és mikor azután az elvi kérdés vetődött fel, midőn a bízottság azt mondta, hogy az egyik, tudniillik én, mindig megjelent, tessék kettéválasztani az ügyet, mert lehetetlen, hogy valaki, a ki megteszi kötelességét, másfél esztendeig álljon elintézetlen ügygyei a társadalom előtt: akkor azt mondták, hogy miután egy cselekmény, egy okmány van a bizottság előtt, ezt az ügyet kettéválasztani nem lehet. De másfél év múlva, mikor arról volt szó, hogy itt makacsság forogván fenn a másik képviselő részéről, el kellett intézni az ügyet nélkííle is, mégis kettéválasztották az ügyet, és megtörtént az, hogy a ház engem kiadott, a másikat nem. Én pedig, t. ház, oda álltam a bíró elé, és a bíró azt mondta, hogy ártatlan vagyok, nincs semmiféle tényálladék; így állok én most a t. ház előtt. T. ház! Én figyelemmel hallgattam Polónyi Gréza képviselőtársam beszédét, és azt mondom, hogy az összes itt elhangzott beszédek közt az ő beszédének az <deje volt az igazi, mikor ő azt mondja, hogy szeretné, hogy a két kikért képviselő álljon mentül előbb a ház elé a felmentő verdikttel, és bizonyítsa be, hogy a mit írt, az igaz volt. De már odáig nem követem a t. képviselő urat, a hol üldözést akar látni. Mert kiejtett egy szót, és ez a szó reá nézve is irányadó. Ez a szó az volt, hogy a közérdek kívánja, ennek az ügynek a felvilágosítását. Én magam is, t. ház, abban a meggyőződésben vagyok, hogy a közérdek egyet követel, tudniillik azt: képzelhető-e Magyarországon az elaljasodásnak az a foka, hogy Jegyen annak oly kormányzata, mely közpénzekből terjeszti a korrupcziónak azt a nemét, azt a fokát, mely itt felhozatott? (Úgy van! jobbfelől.) Hát, t. ház, ezzel szemben azt mondják, ime komoly képviselők, egyszersmind előkelő hírlapírók írták. Sajnálom, hogy az én gyűjteményem nincsen itt. Engem elnevezett a magyar sajtónak egy része országos gazembernek; azt mondta, hogy a londoni zsebtolvajok protektora vagyok. Nincs az az invektiva, az a gyalázó, piszkoló dolog, a mit reám fel ne hoztak volna; de felhozták olyanok, a kikre én nem adok semmit. Engem a társadalom azóta is épúgy elfogad, mint azelőtt. És a meddig én merek a bíró elé állani, és tiszta vagyok lelkiismeretemben, én személyesen nem adok az effélére semmit. De azokat a czikkeket férfiak írták. Magyarország közérdeke azt okvetetlenül tudni akarja, hogy igaz-e a dolog vagy nem, hogy itt a közpénzek a korrupcziónak ezen KÍPVH. HAÍLÓ. 1892—97. XXIV. KÖTET. nemére voltak fordítva; igen, vagy nem? (Úgy van! jobbfelől.) Hát, t. ház, én látom, hogy itt kontroverzia forog fenn a jogászok közt. Nekem van érzékem az iránt is, hogy a hol politikai küzdelem folyik párt és párt közt, ott minden párt védi a maga emberét. Ez, t. ház, a politikának egyik lényeges része; hissen elvégre az van mondva róla, hogy az exigencziák tudománya. De én, t. ház, úgy fogtam föl a dolgokat és úgy fogom fel, úgy voltam ennek a háznak tagja eddig és leszek ezentúl is, és úgy fogok megállani a társadalomban, hogy nekem, mint képviselőnek, mint törvényhozónak, mint egy kerület megbízottjának első sorban és kiválóan kötelességem minden polgári kötelességeimet híven és minden tartózkodás nélkül teljesíteni, tehát ódaállaui, ha illetékes bíró szólít, a bíró elé is. Ezt parancsolja lelkiismeretem, és ekként fogok cselekedni. (Helyeslés jobbfelől.) Ivánka Oszkár : Bokrosának koszorút és Kleberspergnek börtönt! (Úgy van! laJfelol.) Bartók Lajos: Madarász József! Madarász József: T. ház! Én is azon a véleményen vagyok, (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) hogy a mi az ország kormánya kezelésének tisztaságát vagy tisztátalanságát illeti, annak napfényre kell kerülni. De ha ezt a mostani esetet tekintem, midőn képviselők sajtó útján közölték véleményüket, fiatal korom óta mindig az volt a véleményem, hogy a sajtó útján közlőitekre nézve leghelyesebb az ügynek sajtó útján tisztába hozatala. Ha pedig Herman Ottó t. képviselőtársam azt óhajtja, hogy tisztáztassék az ügy, vájjon a kormány tisztán kezeli-e az országnak ügyeit és vagyonát, akkor én jobban szerettem volna, ha a t. képviselőtársam azon indítványnyal lép elő, hogy a mi a sajtó útján jött létre, intézze el a kormány a sajtó útján. Az országgyűlésen, a képviselőházban pedig indítványozza t. képviselőtársam, vagy ha ő nem teszi, indítványozza a kormány, hogy alakíttassák egy bizottság a képviselőház tagjaiból, a mely előtt a kormány tisztázhassa magát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De legyen igaz, t. képviselőház, hogyha egy ország kormánya ellen gyanúsítások szóratnak, melyek országszerte nemcsak a gyanúnak, hanem az iránta való bizalom megingatásának terére szálínak, alkotmányos országban egyetlen kormány se kívánja kikerülni azt, hogy magának a törvényhozásnak, magának a képviselőháznak részrehajlatlan kiküldött bizottsága vizsgálja meg az ügyel, jelentse be a képviselőháznak azután Ítélje meg a képviselőház. Sajnálom, hogy sem a kormány sem t. barátom részéről ilyen indítványok nem tétettek, miután ilyeo indítvány jelenben nincs, hanem csakis a 6