Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-450

40 450. országos ülés 1895. márczlns 18-án, hétfőn. lép; (XJgy van! Úgy van! a baloldalon.) tisztán tárgyilagosan kell az esetet elbírálni; ha megvannak, a mint Chorin Ferencz i»en t. képviselőtársam mondta, az alaki és tartalmi előfeltételek arra, hogy az illető képviselők kiadatása javasoltassák, ki kell adni; ha pedig estek nincsenek meg, akkor semmiféle más indokból nem szabad kiadni. (Élénk helyeslés a haloldalon.) Itt már most azt kell vizsgálnunk, megvannak-e ezek az alaki és tartalmi előfeltételek. Ezek szerintem két dologból állanak. Egyrészről tisztán abból, a mi az illető lapokban íratott; s a kérdés az, vájjon azon ki fejezések, a melyeket az illetők, én szerintem nem mint képviselők, de mint hírlapírók ott, abban az tíjságban használtak, olyanok-e, a melyeknek alapján majdnem bizonyossággal fel lehet tételezni, hogy a sajtóbíróság őket rágalmazás vétségében elmarasztalni fogja, igen vagy nem? (Helyeslés a baloldalon.) Ha azok a kifejezések olyanok, a melyek folytán közelebb áll azon feltevés, hogy a sajtóbíróság őket fel fogja menteni, akkor ezen megkeresésben zaklatást kell a mentelmi bizottságnak látnia és a kiadatást nem indítványozni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ha viszont azok H kifejezések olyanok, a melyek alapján alaposan lehet gondolni, hogy a sajtóbíróság marasztaló Ítéletet fog hozni: akkor az alaki és bírta]mi feltételeknek egy része meg van, a mely jogosulttá teszi a mentelmi bizottság kiadatási indítványát, de még akkor sem egészen, mert akkor is figyelembe kell venni azt, milyen köifílmények folytán, milyen behatások alatt íratott az a két czíkk. Azon két czikk íratott — de nem akarok bővebben foglalkozni a dologgal; előadta azt már Polónyi Géza és Várady Károly képviselőtársam, hogy milyen körülmények közt, milyen impressziók alapján íratott azon két czikk; tény az, hogy a képviselőházban rövid idővel a Bokross-eset lefolyása után meríílt fel ezen igen gyanús inczidens; itt az élénk vita tárgyát képezte ; a belügyminiszter úr meg lett támadva különféle intézkedései és különféle olyan dolgok miatt, a melyeket eltűrt, a melyeket neki imputáltak, a melyek ellen ő kellőkép nem is védekezett. Hiszen a t. belügyminiszter úr szükségtelennek látta, hogy azon támadásokkal szemben, a melyek itt felhozattak, felálljon és a védekezést megkísérelje. De már csak egyre akarok röviden utalni; mikor az akkori belügyminiszter úrral szemben azon kérdés állíttatott fel, hogy vájjon azon állítás, hogy ő fogadta azon három tagból álló (Zaj. Halljuk! Halljuk!) konzorcziumot, a mely vele érintkezésbe lépett a hirlapmegvásárlás tárgyában, való-e? akkor ő nem azt iette, hogy kereken visszautasított volna minden ilyenféle vádat, hogy indignáczióval kikelt volna annak feltevése ellen is, hogy ő ilyen férfiakkal, mint miniszter, egyáltalán érintkezésben lett volna, hanem megelégedett a miniszterelnöki székből tett azon kijelentéssel, hogy ö azon három férfiút soha együtt és egyszerre nem fogadta. (Derültség a baloldalon.) Mikor még élénk emlékezetünkben volt a Bokross-eset; a mikor ilyen dolgok történtek, mint a »Pesti Napló« megvásárlása; a mikor, habár aláírással el nem látott, de a valódiság jellegét az írás azonossága következtében kétségtelenül magán viselő dokumentum került napfényre, a melyből világos, hogy bizonyos érintkezés a megvásárolt hírlap körííl érdekeltek és a belügyminiszter közt megtörtént, mikor Magyarország belügyminisztere a vádakkal szemben kötelességének tartotta ily módon védekezni, akkor nemcsak joga, de kötelessége is a tisztességes zsurnalisztikának élesen és elítélői eg nyilatkozni. (Zajos helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Én sem az alaki, sem a tartalmi kellékeket nem látom fenforogni arra, hogy Bartha és Holló képviselő arakat kiadjuk, és zaklatást látván a kiadásban, kérem a t. házat, ne méltóztassék a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Bartók Lajos jegyző: Herman Ottó! Herman Ottó: T. ház! Egyenesen lelkiismereti kötelességem, hogy e vitában részt vegyek, és felkérem a t. ház azon tagjait, a kik régebb idők óta tagjai a háznak, méltóztassanak visszaemlékezni arra, hogy a múltban oly kormány részéről, mely ellenséges indulatot tanúsított irántam, nem egyszer volt azon kérés intézve a házhoz, hogy függeszsze fel az én mentelmi jogomat. Komoly ügyekben folyt mindig ez a követelés, és én lelkiismeretemmel számot vetve, magamra nézve mindenkor úgy fogtam fel a dolgot, hogy ha illetékes bíró vádat emel ellenem, akár igazságos az, akár nem, polgári tartozó kötelességem, akár képviselő vagyok, akár nem, hogy bíró elé álljak. (Helyeslés jobbfelöl.) Nincs a háznak sem most, sem a múltban nem volt tagja, a ki elmondhatná rólam, kit arra kértem volna, hogy iparkodjék engem a felelősség alól a ház szine előtt kimenteni. A mentelmi bizottság jegyzőkönyvei, a ház naplója és a ház jegyzőkönyvei tanúságot fognak tenni arról, hogy nekem a bizottság előtt soha más szavam nem volt, mint az: noha a bizottság a többség kifolyása s nem a pártomé, én az önök illetékességét kétségbe nem vonom, és alávetem magamat a bizottság határozatának. (Helyeslés jobbfélől.) És volt egy eset, t. ház, a mikor egy és ugyanazon cselekmény ügyében egy és ugyanazon bíró egy és ugyanazon okmányon két képviselőt kért ki, a kik-