Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-455

455. országos ülés 1895. márczius 29-én, pénteken. J57 ről, a melyek hivatva vannak a közös ügyekre befolyást gyakorolni, bármikor ezen ellenőrködésnek, vagy az e tekintetben való intézkedésnek bármily gátat iparkodtak volna vetni, vagy nem a legjobb akarattal fogadták volna azon eszmekört, a mely e tekintetben kifejlődött. Hivatkozhatom a múlt delegácziók egész sorozatára, a melyekben ezen kérdések kifejtettek, és e viszonynak megfelelő és kielégítő eredményt adtak. De a rekíifikácziónak e kérdésen kívül ki kell terjednie egy másik momentumra is, tudniillik azon közjogi tankönyvre, a melyet az igen t. képviselő úr ismételten itt szives volt fel hozni, miután első izben a delegáczió ülésszakában hozta fel. Ott nem volt alkalmam és nem lehetett szerencsém neki válaszolni, mivel a delegácziónak akkoriban nem voltam tagja, kötelességemnek tartom azonban erre most válaszolni azért, mert e közjogi mű folűlvizsgálásának kötelességét magam teljesítettem, és e tekintetben biztosíthatom az igen t. képviselő urat, és biztosíthatok bárkit, a ki nem pártszempontból és nem egyes pártprogramra követelménye szerint, hanem részrehaj latlanúl e közjogot átvizsgálja, és tekintetbe veszi azon nehézségeket, melyek bárminő közjogi kifejezéseknek más nyelven való visszaadásával kapcsolatosak, hogy e közjogi tankönyv minden részében és minden kifejezésében korrekt. Nem mondom, hogy kimeríti azon összes kifejezéseket, melyek a magyar közjogban használatosak, de merem mondani, és ismételt gondos átvizsgálás után bátor vagyok ezt kijelenteni, — s ha szükséges alkalom lesz erre; ezért a részletekig menő vitában is kész vagyok helytállni, — hogy minden kifejezés, mely abban foglaltatik, csakis törvényeinknek megfelelő, és hogy abban egyetlen e

gy> törvényeinkkel ellenkező kifejezés sem foglaltatik. Nem akarok ezen mű stílusára kiterjeszkedni, hiszen természetes, hogy egy iskolai tankönyvnek szoros stílusát megállapítani igen nehéz dolog, és e tekintetben különböző szubjektív felfogások forognak fenn; de hogy e közjogi tankönyv jóakarattal vau szerkesztve, (Derültség a szélsőbalon.) hogy abban a magyar közjog elleni hibát nem lehet találni, hogy abban nincs egyetleuegy kifejezés, mely törvényeinkbe ütköznék, azt merem állítani, és gondolom, lesz alkalmunk, a t. ház szine előtt az állítások helyessége vagy helytelensége felett további vitába bocsájtkozni. Egyelőre, a mi a kérdésben forgó kérvényt illeti, azt hiszem, nem szükséges kijelentenem, hogy eddig következetesen vallott nézeteimhez és felfogásomhoz híven, az igen t. képviselő úr indítványát el nem fogadhatom, hanem a kérvényi bizottság felfogásához járulok. (Helyeslés jobbfelől) Bartók Lajos jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. ház! Az előttem szólt képviselő úr nagyban bizonyítgatta és erősítette, hogy az a közjogi munka, mely megfertőzteti a hadsereg nevelő-intézetében az ifjúság fejét és gondolkozását, helyesen van megírva, és csodálatos, hogy a képviselő úr, a ki egy közjogi munka helyességéről ítéletet mond. itt előttünk a törvényhozásban közjogi kifejezéseket használ, melyeket el kell, hogy ítéljünk. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy a monarchiának vagyunk mi egyik fele, (Felkiáltások jobbfelöl: Egyik állama !) s megint, hogy a monarchiának túlsó fele. (Felkiáltások jobbfelöl: Másik állama!) Egyszer mondta azt i*, hogy a másik állama, de nem egyszer mondta, hogy a monai*chiának innenső fele, a monarchiának túlsó fele. (Felkiáltások jobbfelől: Nem mondta! Felkiáltások a szélső baloldalon: De többször mondta!) Az a baj, hogy a t. képviselő urak beállanak tanuknak oly dolgokban, a mikre nem ügyeltek és nem hallgattak. A ki tanúskodik, annak kötelessége, hogy figyelemmel hallgasson, és akkor tudja, hogy itt ki mit mondott. (Mozgás jobbfelöl.) Mindenki nyugodt lehet a felől, hogy h;i én azt állítom, hogy valaki ezt és ezt mondta, az kellett, hogy mondja. (Mozgás jobbfelől. Helyeslés a szélsőbalon.) Én nem tartozom sem a hivatalos, Sem a félhivatalos elcsavarintók táborába. (Helyeslés a szélső baloldalon. Élénk moegás jobbfelől. Elnök csenget.) A t. képviselő úr azt mondja, hogy monarchiának túlsó fele meg innenső fele. (Felkiáltások jobbfelöl: Nem mondta! Egy szóval sem mondta! Felkiáltások a szélsőbalon: Mondta! Zaj. Elnök csenget.) Engedelmet kérek, (Felkiáltások jobbfelől: Nem mondta!) a gyorsírói feljegyzések ott vannak. Sőt a képviselő úrnak először azt meg kell, hogy mondjam, hogy mi nem vagyunk fél monarchia. (Ügy van! a szélsőbalon.) Itt egy egész monarchia van, a melynek egész állami területe van. Ez az állami terület nincsen semmi más monarchiába bekebelezve, hogy annak fele legyen. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) De engedje meg a t. ház, a t. képviselő úr, a ki közös érzelmekről és a tankönyveknek a közös érzelmekhez és közös felfogáshoz alkalmazott szerkesztéséről beszél, nagyon természetes, hogy ekként nyilatkozik. Miért? Mert a t. képviselő úr nem az 1867 : XII. tcz. álláspontjára áll, hanem az osztrák 1867. deczember 27-iki törvénynek álláspontjára. Ebben van a mi közjogi helyzetünkben a perfidia, ebben van a visszaélés, hogy az osztrák törvény, mely a közös ügyekről intézkedik, mindjárt az első szakaszkan azt mondja ki, hogy Magyarország egy »Reichshälfte«. (Mozgás.) Ez van az 1. §-ban kimondva. Sőt kérem, a perfidia még tovább