Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-455

156 455. országos ttlés 1895. márczlus 39-én, pénteken. volt azt a közjogi tankönyvet a háznak ítélete alá bocsátani. Quod differtnr, non auffertur. Erre lesz alkalmam máskor. Most csak ráutaltam annak beigazoiására, bogy legalább én nem ismerhetem el a t. képviselő úr azon jogát sem, hogy dicsekedhessek, mintha a t. túloldal a katonai tanintézetekből mindent eliminált volna, a mi ellenkezik a magyar közjoggal, az állam szervezetével és a nemzet önérzetével, (Iga*! Úgy van! a baloldalon.) tehát még azt a negatív eredményt sem érte el, a mit könnyen elérhetett volna. (Élénk helyeslés halfelől.) Egyébként úgy, a mint Horánszky Nándor t. barátom, ugyanazon szellemben és irányban hozzájárulok Balogh János t. képviselőtársam indítványához. (Zajos helyeslés balfélől.) Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Pulszky Ágost! Pulszky Ágost: T. ház! Csak néhány tényre akarok én is reflektálni ezúttal, hiszen, a kérdés tüzetes megvitatására, a mint gróf Apponyi Albert igen t. képviselő úr szives volt megjegyezni, lesz más alkalom és idő is. Ezúttal azonban szükségesnek tartom két szempontból rögtön a tényekre hivatkozni azért, nehogy meg nem ezáfoltatván, az illető állítások úgy tűnjenek fel, mint a melyek a történeti hűségnek megfelelnek. Mindenekelőtt a mi a parallelát illeti az egyházi és a katonai tanintézeteknek a nemzeti nevelésben való részesedése tekintetében, itt konstatálnom kell mindenekelőtt azt, hogy a katonai intézetekben nemcsak ugyanazon, de sokkal nagyobb mérvét találjuk a nemzeti elemnek a nevelésben, mint az egyházi képzőinté zeteknek, ha nem is mindnyájában, de nagy részében. Konstatálom újra, hogy szigorú szabály gyanánt van megállapítva, hogy minden magyar illetőségű ifjúnak magyarul is kell tanulnia a katonai nevelő intézetekben, bárhol legyen az, akár Magyarországban, akár Magyarországon kivűl, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) és hogy minden Magyarországon levő katonai intézetben ismét minden növendék, akár magyar illetőségű vagy honosságú, akár nem, szintén köteles magyarul tanulni. Ezt konstatálom azért, hogy a nemzeti nevelés jelszava alatt azon téves felfogás ne nyerjen tért, hogy e tekintetben a delegáeziók azon felügyeletet, azon köteles őrködést, a melyet a fölött tartozik gyakorolni, hogy a nemzeti érdekekkel ne ellenkezzék a katonai nevelés, egyáltalán elmulasztották volna, vagy hogy a közös hadügyminisztérium részéről e tekintetben nem találtuk volna azon készséges és köteles támogatást, a meryet a magyar törvényhozás faktorai ott megkívánnak. (Ellenmondásolt a szélső baloldalon.) Várady Károly: Ne dicsérje! Pulszky ÁgOSt: Másodszor kénytelen vagyok azt is konstatálni, hogy a nemzeti nevelés közt azon értelemben, a mint azt gróf Apponyi Albert t. képviselő' úr kifejtette, és azon értelemben, a melyben a nemzeti nevelésnek igenis kiegészítő része gyanánt akarjuk tekinteni azt is, a mi a katonai akadémiában megadatik, nincs meg az az éles ellentét, a melyet az igen t. képviselő úr — úgy látszik — e tekintetben fölfedez. Mert mit követelünk a katonai akadémiában ma a törvény és gyakorlat alapján? Azt követelik-e egyáltalán, hogy ott nemzetiségéről, hazafiságáról bárki mondjon le? Azt követelik-e egyáltalán, hogy a nevelés oly irányban adassék, a mely a hazafiságnak bárminő virágát, a hazafiúi érzelemnek bárminő hímporát az ifjak lelkéről letörölje? Ezt — gondolom — az igen t. képviselő úr sem állítja; a katonai akadémiában a nevelés egyszerűen azon elvre van fektetve, hogy akár magyar legyen az illető, akár a monarchia túlsó felének polgára, minden tekintetben egy közös czélra kell előkészülni a katonai nevelésnél, oly közös czélra, a melyben úgy a magyar hazafiság, mint a monarchia másik fele honosainak hazafiúi érzelmei teljes kielégítést, .... Ugron Gábor : Fél monarchia ? (Zaj a szélső baloldalon ) Pulszky Ágost: .... teljes önfeláldozást találnak és követelnek. A katonai nevelésnél az a czél, hogy valamint a feladat közös és egységes, úgy közös és egységes érzület teremtessék a monarchia érdekeinek megfelelően az összes hadseregben, . . . Ugron Gábor: Közös érzés?! Pulszky ÁgOSt: . . . és ez a közös érzület, igenis, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) ez a közös érzület olyan, a melyet megkövetelni minden magyar hazafinak érdekében és kötelességében áll, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) mert a magyar hazafinak épen a haza iránti kötelességéből folyik, hogy azon monarchiának, a melynek Magyarország egyik államát képezi, ... Madarász József: Külön monarchiát! Pulszky Ágost:.. azon monarchiának közös érdekei minden tekintetben a haza érdekeivel azonosak. Ez a katonai nevelés czélja, úgy a mint a katonai intézetekben ki van tűzve. Hogy minden tekintetben megfelelnek-e ennek részlegesen az igénybe vett eszközök, az lehet bírálat tárgya, képezte bírálat tárgyát a múltban, képezni fogja a deíegáczió gondoskodásának tárgyát a jövőben is. Az egyes eszközök czélszerűsége vagy czélszerfítlensége fölött minden egyes alkalommal határozni lehet, és nem tudok esetet, midőn a közös hadügyminisztérium tényezői részéről és a magyar minisztérium azon tényezői részé-