Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.
Ülésnapok - 1892-455
455. országos ülés 1895. márczins 29-én, pénteken. th& ritkán lehet, (lgas! Ügy van! balfelöl.) De én elfogadom a vitát t. képviselőtársammal ezen a szűkebbre szorított téren is, a melyre Ő azt ff ' . * állította. 0 nekem azt mondja, hogy én soha nem követeltem eddig a szemináriumi neveléstől „ . . Láng Lajos: Nem követelem magam sem! Gr. Apponyi Albert: Tudom, ő nem követelte, ő most sem követeli. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Elég rossz!) Konstatálja, hogy sohasem követeltem azt, hogy az egyházi nevelés, a papi nevelés a nemzeti kultúrának kiegészítő része legyen, a nemzeti kultúrát előmozdítsa. Megengedem, t. képviselőház, hogy ezzel a követelménynyel soha programmszertíleg fel nem léptem, abból az okból, a melyet közbeszólással már kifejeztem, mert én azt tartom, hogy az magától értetik. (Úgy van! bálfelöl.) Epén a t. képviselőtársam által ecsetelt azon nagy befolyásnál fogva, a melylyel az egyházi rend a népnek széles rétegeire bír, gondoskodnunk kell arról, hogy az egyházi rendhez tartozó férfiaknak nevelése olyan legyen, a melynek folytán ők ezt a befolyást nemcsak hazafiatlan irányban ^ne, hanem hazafias irányban érvényesítsék (Elénk helyeslés balfelöl.) híveikre. Ennek az irányzatnak a papi nevelésben való követelése épen nem áll ellentétben azzal, hogy a papi nevelés egyházi oldala felett az egyházi tényezők teljes szabadsággal rendelkezzenek és azt önállóan vezessék. De t. képviselőtársam talán azt kifogásolja, hogy én ebből a követelményből nem vonom le ugyanazt a következtetést az egyházi nevelésre, mint a katonai nevelésre nézve; mert a mig én magyar tannyelvű katonai tanintézeteket kívánok, addig nem kívánom azt, hogy a papnöveldék összességében a tudományok összességére nézve a magyar tannyelv hozassák be. Hát, t. képviselőház, én azt tartom, (Halljuk! Halijuk!) hogy minden néven nevezendő nevelőintézetben a magyar nyelvnek is akkora tért kell nyitni, hogy az valóban a magyar kultúrába bevezesse azokat, a kik ezekben az intézetekben nyerik nevelésüket; de nagy különbség van azok közt az intézetek közt, a melyekre t. képviselőtársam hivatkozik, és a katonai tanintézetek közt. A papnevelő intézetek, melyekről t. képviselőtársam szólt, nem állami, hanem felekezeti intézetek. (Élénk helyeslés balfelöl.) Én minden néven nevezendő nevelőintézettől, mely ezen országban létezik, felekezetitől, szoros értelemben vett egyházitól, világitól is azt kívánom először, hogy nemzetellenes tendencziák abban lábra ne kapjanak, — a miben t. képviselőtársam és én egymással egyetértünk, — másodszor azt is, hogy pozitive a hazafiasság és nemzeti egység átérzése felé irányítsa azokat, kik benne oktattatnak; ebből folyólag harmadszor, azokban az intézetekben, melyeknek a törvény által biztosított autonóm jogok folytán tannyelvük a maga egész kiterjedésében nem a magyar, kívánom, hogy a magyar nyelvnek is annyi tér nyittassák, a mennyi szükséges arra, hogy az azokban neveltek valóban a magyar kultúrának összefüggő egészébe beilleszkedjenek. A követelményeknek ezen mértékével törvényhozásunk mai állapotában nemcsak megelégedhetem, de meg kell hogy elégedjem oly kulturális intézetekkel szemben, melyek nem az államéi, hanem melyek felekezeti kezelés, vagy egyéb privát társulatok vezetése alatt állanak. De teljesen fel vagyok jogosítva állami költségen, állami vezetés mellett, állami intézkedés folytán felállított intézetektől a kultúrának egész terén sokkal többet kívánni; ezekben az intézetekben a magyar nyelvnek kizárólagosságát, vagy legalább is domináló jellegét követelhetem. (Élénk helyeslés balfelől.) Különben t. képviselőtársam hiába dicsekszik azzal, hogy ő és az a párt, melyhez tartozik, a katonai nevelés terén is megtette a magáét, megtette azt, hogy eliminált abból a magyar állammal, a magyar közjoggal, a magyar nemzeti felfogással ellentétben álló minden anyagot. Először is, a mint előbb kifejtettem, ez nem volna elég, ezzel nem elégszem meg; nem elégszem meg még a nem állami, még a felekezeti, még a magántevékenység köréből kikerülő kulturális intézetekben sem, hanem kivánom, hogy pozitive működjenek a magyar nemzeti egység létesítésén. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Annál inkább meg kell ezt kívánnom oly kulturális intézetektől, melyeket az állam állít fel a maga költségén, (Igaz! Úgy van! balfelöl.) mert oly államot széles e világon nem fognak megmutatni, mely intézeteket állít fel a maga költségén, mely intézeteket tart fenn a maga hatóságainak vezetése alatt s mely intézetekről legfeljebb annyit lehet állítani, hogy nem dolgoznak ellene az állami és nemzeti eszmének. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Ilyen csodabogár a világon csak az egy Magyarországon van. (Igaz! Úgy van! balfelől.) De nem is áll tökéletesen az, a mit t. képviselőtársam mondott. Nem mehetek mélyebben ezen tárgyba, és azért sajnálom, hogy fel kell említenem, mikor azt egészen alaposan meg nem vitathatom. Eljön ennek ideje is. De már most is reá kell mutatnom, hogy az a közjogi tankönyv, vagy füzet, melyet a katonai iskolákban előadnak, nem egyéb, mint a magyar közjognak valóságos paródiája. (Igás! Úgy van! balfelől.) Sajnálom, hogy a honvédelmi költségvetés tárgyalása alkalmával egészségi indokokból nem lehettem jelen a házban; mert föltett szándékom 80*