Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-455

142 455. országos ülés 1895, márczius 29-én, pénteken. biztosított közjogának respektálása mellett kell érvényesülnie a magyar állam érdekének és a magyar állam nemzeti állásának. De ha mi azt tapasztaljuk, hogy pártszempontoknál fogva a magyar államnak képviselője hol itt, hol amott paktál, és hogy épen azon a téren, a hol a nemzetiségi jogokat respektálni kellene, például a municzipális élet terén, a hol jól tudjuk, az életben lévő törvények szerint nincsen különbség polgár és polgár között, az a vidéki főispán igyekszik a más felekezetű, más nemzetiségű és más fajú polgárokat megfélemlíteni, hol egyik, hol másik iránynak kedveskedik, ha azt látjuk, hogy tisztán pártpolitika által sugallt működésével épen az ellen cselekszik, hogy a nemzeti érdekeknek tudjon súlyt kölcsönözni, és e mellett a különböző nemzetiségek közti, de külö nősen a különböző nemzetiségek és a magyar nemzeti rétegek közti egyetértést hol megbontja, hol saját tetszése szerint összeforrasztani igyekszik: akkor bármily szép beszédeket tartunk is a képviselőházban, és bármennyire igyekezzünk is a magunk részéről reá mutatni azon feladatokra, melyek a magyar államra várnak, addig, míg nem következik be az idő, hogy valóban magyar állami nemzeti politikát követünk és addig, míg a vidéken a magyar állam képviselői, a főispánok nem igyekeznek szintén ezen nemzeti politikának, a nemzetiségek méltányos érdekeinek szem előtt tartásával érvényt szerezni, és addig, míg mindenütt csak pártpolitika dúl, addig nemcsak hogy nem fog sikerülni az eszményként szemeink előtt lebegő nagy nemzeti államot és nemzeti egységet létesíteni, hanem sajnosán fogjuk tapasztalni, hogy a magyar állam más nemzetiségű lakosai gyűlölettel és visszahatással lesznek a magyar nemzeti követelmények iránt. (Úgy van! a szélső baloldalon.) íme, t. ház, itt volt egy példa. Ugyanakkor, a mikor mi itt a nemzetiségi politikát tárgyaljuk, és mikor a szónokok közül többen, és különösen Apponyi Albert t. képviselő úr reá mutatott arra, hogy ha mi azt akarjuk, hogy a nemzetiségek hozzánk simuljanak, és a magyar állam iránti kötelességeiket teljesítsék, akkor kell, hogy jogaikat is respektáljuk, ugyanakkor méltóztattak hallani, hogy Drakulics Pál képviselő úr egy interpellácziót intézett a magyar kormányhoz, hogy a szerb pátriárkának háromszori felterjesztésére mért nem hívja össze a szerb egyházi kongresszust? Mindenki elismeri e házban, hogy a szerb egyházi élet bizonyos autonómián nyugszik. Mindenki konczedálja, hogy bármennyire nemzeti követelményekkel lépünk fel a szerbekkel szemben, de egyházi életüknek autonómikus jogköre biztosítva van, és ennek egyik kifejezője a kongresszus. Lehet-e tehát azzal a teljes erővel, lehet-e határozott erélylyel követelni a nemzetiségektől azt. hogy a magyar állammal szemben minden irányban teljesítsék kötelességüket és simuljanak teljes odaadással és szeretettel a magyar államhoz, ha egyszer-másszor mégis a nemzetiségi oldalról azt a szemrehányást kell hallanunk, hogy az ő elismert és törvényben biztosított jogaik bizonyos tekintetben nem respektáltatnak ? (Úgy van! a szélső haloldalon.) Én, t. ház, nem kivan ok, természetesen nem is lehet hivatásom, de hivatottságot sem érzek magamban arra, hogy ezen kérdésre még nagyobb terjedelemben kiterjeszkedjem és így csak röviden kívánok még egy-két megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Az én felfogásom az, hogy akkor, midőn a magyar állam ilyen sajnálatos módon támadtatik meg az ország egyik-másik részén, épen az állam lakosainak egy köre által, nem lehet negligálni a magyar államnak azt, hogy minden olyan faktort vigyen bele ezeu kulturális harczba, mely a magyar állam nemzeti életét előmozdítani, és előbbre vinni képes. (Helyeslés a szélső balfelől.) És bizonyára bármilyen legyen az a politika, melyet a kormány követni akar, és bármilyen kiterjedtek legyenek a hatalmi eszközök, a melyek egyik-másik oldalról ajánltatnak, nem lehet tagadni, hogy a legerősebb hatalom, a mely minden irányban érvényesül, a magyar nemzeti kultúra. És azt hiszem, hogy ha stagnácziót tapasztalunk, és ha a magyar nemzeti élet ereje bizonyos időben fogyatékán van, úgy ahhoz hozzájárul az is, hogy nemcsak az iskolai életben, de a gazdasági életben sem, mely a legerősebb, az anyagi érdekkel fíízi egymáshoz az embereket, — mondom — ebben sem voltunk képesek teljesen a magyar szellemet meghonosítani. (Helyeslés a szélsőbalon.) Midőn Magyarország ahhoz fog, hogy a nemzetiségi kérdést megoldja, és helyes nemzeti politikát kövessen, akkor okvetlenül szükségesnek tartom, hogy a magyar főváros, ezen nagy emporium, ezen nagy központ a magyar nyelv általánossá tételére fektesse a fősúlyt. A magyar főváros ma már több mint egy félmillió lakosával a magyar ku!turális intézményeknek és a magyar kereskedelemnek központja, a mely ezer szállal nyúl bele a távol vidékek azon köreibe, a hol épen a nemzetiségek laknak. Meg vagyok győződve, hogy h a a magyar állam arra gondot fordítana, hogy ne csak belső tartalmával, hanem külső jellegénél fogva is Magyarország fővárosa magyar legyen, hogy közgazdasági életének jellege külsőleg is magyar legyen, hogy kereskedelme, a mely annyi ezer lánczczal fűzi magához a magyar nemzet rétegét, a kivitelben és a végrehajtást