Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-455

áS5. országos ülés 1895. márezins 29-én, pénteken. 141 erősebb biztosítékoknak, melyek kivétel nélkül minden állampolgár számára vannak ezen országban megteremtve, megdöntéséhez, ezen biztosítékoknak kivételes rendszabályozásához kivannak hozzájárulni, sőt erre hívják fel a magyar törvényhozást. Nekem az a meggyőződésem, hogy akármilyen erőteljes magyar politikát kell is a magyar kormánynak foganatba vennie a nemzetiségek ellen, de a legveszedelmesebb út az, a mely itt egyik-másik kérvényben, különösen, ha jól tudom, Nógrád vármegye és Kolozsvár szabad királyi város kérvényében kidomboríttatik. Azt hiszem, hogy a népnek, a polgárság nagy rétegeinek soha sincs szüksége arra, és nagyon veszedelmes, hogy ő maga támadja meg azon biztosítékokat, a melyek az ő alkotmányadta jogainak továbbfejlesztésére megalkottattak. S a legszerencsétlenebb politika, t. ház, az volna, ha például úgy, a mint itt ajánltatik, akár a sajtószabadságnak, akár a gyülekezési jognak korlátozásával akarná a magyar állam a maga nemzetiségi politikáját továbbfolytatni. De különben is vájjon el lehet-e képzelni azt, hogy egy alkotmányos, parlamentáris államban, a mely a jogállam feltételeit is mindenkor megköveteli a maga részére, bizonyos osztályjvagy ä társadalom, avagy az állampolgárok bizonyos része számára mi azon nagy szabadságok és szabadságjogok körében, a melyek a magyar alkotmánynak egyik fontos részét képezik, kivételes intézkedéseket tegyünk, eltekintve attól, t. képviselőház, hogy szerintem mindarra, a mi itt ajánltatik, akár a mi a kolozsvári kérvényben van benn, mely a sajtóeljárás keretén belül kivételes rendszabályokkal való erősebb nyomozását kéri, akár a mi a nógrádmegyei kérvényben van benn, a mely az esküdtszéki eljárásnak felfüggesztését kéri bizonyos irányban, mondom, mindarra nézve nemcsak hogy nem látom be, hogy a magyar állam azokkal az ő magyar nemzeti politikájának érvényesítését érhetné el, hanem azt hiszem, hogy ezen kivételes rendszabályok csak fokoznák azon elkeseredést, azon izgalmakat, azon elégületlenséget, a melynek nem annyira a más nyelvű és más nemzetiségű lakosok, hanem különösen azok, a kik ezen lakosok és az állam ezen részének felizgatásában találják hivatásukat, szóval a mozgalomnak vezetői mindenkor kifejezést kivannak adni. Épen ellenkezőleg hiszem én ezen kérdést megoldandónak. Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy még azon törvényeket is, a melyek nem terjednek ki a magyar államnak egész területére, ilyen például a sajtó-eljárás, ilyen például az esküdtszéki eljárás, ilyen például a bűnvádi eljárás, épen ellenkezőleg a magyar állam egész területére ki kell terjeszteni, és különösen fontosnak tartom azt, hogy — a mit különben Pázmándy képviselő úr a maga szempontjából helyesnek talál — ne csak a rendőrségre, ne csak preventív intézkedésekre, ne a szuronyokban, ne csak a puskatusban, a csendőrség fellépésében rejlő hatalomra bízzuk ezen nagy és fontos kérdés megoldását, hanem bizzuk bizonyos helyes és megfelelő törvényeknek az egész állam területére yaló kiterjesztésére, mert a magyar állam csak akkor fogja jogosan követelhetni a magyar nemzetiségektől is, hogy kötelességüket teljesítsék a magyar állam és nemzet iránt, ha ő is méltán hivatkozhatik arra, hogy velük szemben mindenkor a kellő jogokat biztosította, és őket is a magyar állam egyeteme által megkívánt általános intézmények és jogi intézmények keretébe bevonta. És, t. ház, ide tartozik első sorban az, hogy ha büntetendő cselekmények elkövettettek, azok meg is toroltassanak, de tartozik az is, hogy a magyar állam az általános bűnvádi eljárást minél előbb életbeléptesse. Azt nem lehet tagadni, t. ház, hogy a magyar állam helyes nemzetiségi politikát nem követhet, és nem vizsgálhatja egész részletesen azon feladatokat, melyek megoldásra várnak, ha működését teljesen a központra és a központi kormányzatra hárítja. Már pedig el kell ismerni azt, hogy azon kormányközegek, a kik ott azon a vidéken vannak, azon főispánokra, a kik a kormány politikájának úgyszólván expozituráját képviselik, igen fontos feladat vár. Ha csak azt a néhány esztendőt tekintem, mely alatt nekem alkalmam van nem ugyan a román, hanem például azt a szerb nemzetiségi politikát tekinteni, a mely az általam képviselt kerületben, Újvidéken, mely pedig exponált kerület, és mely a szerb politika kulcsát képezi, tudniillik a magyar kormány képviselője és főispánja által követtetik, akkor arra a meggyőződésre jutok, hogy habár itt mindenkor hangoztatják, hogy a nemzeti érdekek, vagy mint a miniszterelnök úr beköszöntőjében mondta, az állami érdekek a mérvadók, mindez csak üres dolog, ez csak itt a központban hangoztattatik, (Úgy van! balfelöl.) de a vidéken, a hol különösen nem passzivisták vannak, a hol bizonyos szavazatok már érvényesülnek a választásnál a nemzetiségek részéről, ott többé nem állami, hanem pártpolitikát követnek. (Igás! Úgy van! balfelöl.) E pártpolitikával szemben itt a központban hatalmi politikát követnek, de a ki igazi magyar politikát követne a nemzetiségi kérdés megoldásánál, olyan nincs a magyar államkormányzat tényezői közt. (Úgy van! balfelöl.) Mert azt tökéletesen értem, hogy a magyar állam képviselőjének exponált helyeken azt a politikát kell követnie, hogy a nemzetiségek bizonyos sajátos egyéni vagy magánjogi, vagy törvény által