Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-454

454. országos ülés 1895. márczhis 28-án, csütörtökön. 135 a felekezeti iskolákra, de — ha jól [emlékszem a szemináriumokra is, a melyek egy részében — a mint ő monda — nem a nemzeti ,ka] túrának, hanem inkább egy nemzetellenes, vagy legalább a nemzettől idegen kultúrának fészke van lerakva. Megvallom, azon vita keretében, midőn a zárszó jogával éltem, tisztán feledésből történt, hogy a t. előadó úr beszédének ezen részérc nem reflektáltam. Az akkori t. előadó úr valószínűleg azt hitte, hogy ő azzal engem elnémít, és midőn engem a szeminárium falaira utal, akkor engem is ugyanaz a szent borzadály fog elfogni, mely a t. túloldalt elfogja, valahányszor valamely katonai kérdést lát maga előtt feltűnni. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Az akkori t. előadó űr ezen feltevésében nagyon tévedt. Nem {így van, t. ház. Midőn a magyar nemzeti szempontoknak érvényesítéséről, a magyar nemzeti kultúrától idegen kultúrának vagy intézménynek, s azzal ellentétes törekvéseknek leküzdéséről vau szó, akkor nem ismerek falat, mely oly magas volna, nem ismerek kaput, mely olyan hermeticze el volna zárva, melybe be nem hatolnék, melyen keresztül ne törnék, ha kell, és a magyar nemzeti kultúra egységének, a magyar állami irányzat tiszteletben tartásának érdekében minden tényezővel szemben meg nem küzdenek. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És ha Láng Lajos t. képviselőtársam azt a körülményt, hogy — a mint ő mondja — a papnöveldék egy részében nem nemzeti, nem a magyar állameszmével kompatibilis irányzatok vannak, velem szemben akarta ellenvetésként, vagy szemrehányásként felhozni, akkor valóban nem értem az ő eljárását. Hát én kezeltem az utolsó évtizedekben az állam főfeliigyéleti hatalmát? (Igaz/ Úgy van! a baloldalon.) AZ én kezembe volt letéve az a hatalom, a melyen ezen a téren cselekedni kell ? Ha csakugyan vannak kulturális intézetek, legyenek azok akár népiskolák, akár gimnáziumok, akár szemináriumok, melyekben magyarellenes szellem uralkodik, kit illet ezért a felelősség, kit érbet ezért a szemrehányás, mint azon kormányokat és azokat, kik ezeket a kormányokat támogatták, mely kormányok, és melyeknek támogatói vagy nem látták ezeket a jelenségeket, vagy ha látták, nem tudták azokkal szemben érvényesíteni a magyar állameszmét? (Igaz! Úgy van! a bű- és szélső baloldalon.) Valóban, midőn ezt, mint nagyobb bajt a katonai oktatás magyartalanságával szemben az akkori t. előadó úr elembe adja, mentségéül annak, hogy a magyar katonai oktatást nem akarja a s

t. túloldal elfogadni, mert van ennél nagyobb baj, a melyjel azonban szintén nem küzdött meg, ez körülbelül oly mentség, mintha valakinek valamely általa elkövetett hibát a szemére lobbantanak, és ő azzal válaszol, hogy ne tessék az ily apróságokkal foglalkozni, tettem én ennél már sokkal rosszabbat is. (Derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ezt azonban csak mellékesen mondom, t. képviselőház, a jelenlegi vita tárgyával annyiban van ez összefüggésben, a mennyiben hangsúlyozva kimondom, hogy nem tekintve a kulturális intézetek természetét, azok mindnyája, természetesen saját specziális hivatásának — ha szemináriumról van szó — a vallás és papi nevelés terén az egyházi szabályok szerint teljes szabadsággal megfelelhessen, azonban mindig csak a magyar nemzeti egységnek ós a magyar állameszmének szolgálatában és annak korlátai között. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, én a t. kormánynál a képesség hiányát arra, hogy a nemzetiségi kérdés veszélyének leküzdésében minket előbbre vigyen, — megoldásról nem is akarok szólani — nem csupán az ő közjogi politikájából vonom le, a mely jelenlegi kormányelnök úr nyilatkozataiban még inkább kihegyezve jelenik meg előttünk, hanem az ő belkormányzati politikájából is. És nem mondok i\jat, t. ház, de talán egy oly igazságot mondok, a melyet ismételni nem kár, és a melyet ki sem lehet kerülni, ha erről a tárgyról beszélünk, hogy azokon az intézkedéseken kivűl, melyek a nemzetiségi kérdéssel egyenesen összeköttetésben állanak, melyek ezen bajok orvoslására alkalmazhatók, direkt gyógyszereket képeznek, talán a legfőbb orvosszer egy jó, általános belkormányzati politika, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) az alkotmányos jogoknak] tiszteletben tartása, úgy egyéb polgári szabadsági jogok tiszteletben tartása, teljes részrehajlatlanság és hivatásszerűleg a közigazgatásban, szóval a jogállam összes követelményeinek teljesítése. És, t. képviselőház, hogy a jogállam követelményeinek érvényesüléséhez a jelenlegi, b. Bánöy Dezső után nevezett kabinet műiket sokkal közelebb hozott volna, erre nézve mindjárt ezen kabinetnek hatalomra jutása alkalmával a t. miniszterelnök úrnak előzményei is kétséget támaszthattak; a kormánynak rövid pályafutása azonban ezen kételyeket, sajnos, szomorít bizonyossággá tette [(Igaz! Úgy van! a bal és szélső baloldalon.) Azon három napi vitában, mely a most lezajlott nyitrai választás alkalmából e házban lefolyt . . . Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ez nem a kormány dolgai Gr. Ápponyi Albert: Kérem szépen, utalás történt, még pedig teljes joggal arra az összefüggésre, mely az összes alkotmányos jo-