Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-454

454. országos ülés 1895. niárczius 28-án, csütörtökön. 127 zet kegyeletének és e nemzet hálájának legkisebb részében sincs olyan, a mi Kossuth Lajos inkompatibilitási elvéből származik, mert e nemzet kegyelete és hálája sohasem volt ellentétben az uralkodóházzal, tehát annak az állítólagos diszharmóniának szent összhangzattá leendő átváltoztatására épen ez a kedvező pillanat, hogy a korona hozzájáruljon a nemzet akaratának nyilvánításához. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem tudom, hogy a t. kormány mily [álláspontot foglal el e javaslattal szemben, a*myi azonban bizonyos, hogy azt sem szavazatokkal, sem szavazatok számarányával nem lehet megdönteni, mert ez a nemzeti öntudat már egy hatalmas Ítéletté alakúit, mely kimondta határozatát azok felett, a kik nem tudják megérteni, hogy mivel tartoznak a nemzeti önérzetnek, a hazafiságnak, és így magának a hazának is. A t. kormány és a túloldal megbuktathatja e javaslatot, ellenszegülhet a nemzeti akarat nyilvánításának, de azért, t. ház, Kossuth Lajos érdeme nem lesz kisebb, nem lesz kevesebb, hanem igenis kisebbekké és törpébbekké fognak válni önök, mert a Kossuth Lajos által megalkotott szabadságok oly menedéket fognak találni, a melyhez önök nem fognak hozzáférkőzhetni soha. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: B. Báuffy Dezső miniszterelnök! B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A házszabályok 195. §-a rendeli, hogy »oly tárgyra vonatkozó kérvény, mely felett a ház akár valamely tagnak indítványára, akár előbb benyújtott kérvény folytán már határozott, azon ülésszakban többé nem tárgyalható, s a bizottság által ezen egyszerű megjegyzéssel jelentetik be a háznak tudomás végett.« A házszabályok ezen szakasza egész határozottan tiltja, hogy e kérdés most érdemlegesen tárgyaltassék. Azért igen kérném, méltóztassék a házszabályokra való tekintettel a bizottság jelentését tudomásul venni. A Babó képviselő úr által bejelentett, és a jövő ülésszakban beterjesztendő törvényjavaslatra vonatkozólag egész röviden azonban most már ki kell jelentenem, hogy a kormány álláspontja az lesz, hogy azon törvényjavaslat törvényerőre emelését akarni nem fogja. (Derültség a szélső báloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Nem fogja, mert nézete az, hogy azon viszony, a melybe magát Kossuth Lajos a törvényhozással, a koronával szemben helyezte, állandóan és folytonosan indokot nyújt arra, hogy érdemei törvénybe ne iktattassanak, daczára annak, hogy azon érdemeket, a melyeket kétségtelenül Magyarország liberális fejlődése irányában annak idején megszerzett, méltányolja és elismeri. Kifejezte ezt, t. ház, annak idején Deák Ferencz is, kifejezést adott ennek a t. ház is, midőn halála alkalmából a kegyelet adóját lerótta. Ebből azonban nem következik, t. ház, hogy a továbbmenés szüksége, vagy lehetősége fenforog, nem különösen akkor, ha hivatkozunk épen az illető képviselő urak pártjának egy régi vezértagjára, Simonyi Ernőre, a ki Deák Ferenczczel szemben épen ezen álláspontra helyezkedett. (Úgy van! Úgy van ! jobb felöl.) Ennyit láttam szükségesnek ez idő szerint elmondani, kérve különben, hogy a házszabályokra való tekintettel a bizottság jelentését egyszerűen tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Kiván-e még valaki szólani ? Miután szólni senkisem kivan, a vitát berekesztem. Szász Károly előadó: T. ház! Csak egy megjegyzésére akarok reflektálni Szederkényi Nándor t. képviselőtársamnak, a mennyibon azon inszinuáczióval illetett, mintha én a bizottság által elfogadott indokolást nem hiven adtam volna vissza. T. ház! Hivatkozom a bizottság minden jelenlevő tagjára, hogy ezen indokolást terjesztettem elő annak idején a bizottságban. Ezen indokolás alapján fogadta el a bizottság előadott véleményemet és ennek alapján képviseltem itt a házban a bizottságot. Végül még csak annyit jegyzek meg, hogy előadói kötelességemnek tartom legalább is annyira ragaszkodni a bizottság véleményéhez, mint a t. képviselő úr ragaszkodik azon programúihoz, melynek alapján megválasztatott. (Helyeslés jobbfelől. Derültség a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Felteszem a kérdést. (Halljuk! Halljuk!) Miután hivatkozás történt a házszabályokra, melyek erről az esetről rendelkeznek, ha tudniillik ez az eset talál, felolvasom a szabályt, és a szabályok szerint fogom feltenni az első kérdést. A házszabályok erre vonatkozó intézkedése azt mondja, hogy ha oly tárgyra vonatkozó kérvény merül fel, mely felett a ház akár valamely tagjának indítványa, akár előbb benyújtott kérvény folytán már határozott, azon ülésszakban az többé nem tárgyalható, s a bizottság által ezen egyszerű megjegyzéssel jelentetik be a háznak tudomás végett. Ebben az értelemben lesz a kérdés feltéve, tudniillik hogy a házszabályok 195. §-a alapján tudomásul veszi-e a ház a bizottság jelentését, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Szederkényi Nándor képvisolő úr ellenindítványt adott be, mely így hangzik: Utasíttatik a kormány, hogy Kossuth Lajos emlékének törvénybe iktatására nyújtson be törvényjavaslatot. Ezt ellenindítványnak tekintem. Ha tehát az