Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-454

126 454. országos ülés 1895, márczing 28-án, csütörtökön. jezni. Mig, t. ház, Kossuth Lajos emléke törvénykönyvbe iktatva nem lesz, a kegyelet teljességén mindig egy rés fog lenni, és ma önök leszavazzák ugyan azt, de a nemzeti közérzület ezzel kielégítve nem lesz, ez egy örök nyughatatlanságnak fog táplálékul szolgálni. Én emlékeztetem a t. házat egy nagy európai tényre, mely 1840-ben Francziaországban történt, akkor, midőn Thiers indítványozta Lajos Fülöpnek, az ő királyának, hogy a nagy Napóleon hamvait szállíttassa haza, mert ezen tényben a franczia nemzetnek egy kötelezettségét, nemzeti érzületét vélte teljesíteni. Es Thiers erre vállalkozott, és Lajos Fülöp beleegyezett és a hamvakat hazaszállították. Ekkorában ez Európában az udvaroknál nagy szenzácziót keltett és várták, hogy vájjon ezen nagy tény mi következményeket fog szülni Erancziaországban? Lajos Fülöp egy millió franczia ember jelenlétében vette át a hamvakat. Erre nézve még emlékbe idézem, hogy ugyanekkor már Bonaparte Lajos, a későbbi III. Napóleon a maga trónkövetelési eszméjét propagálta Európában, és midőn tudomására jutott, hogy a franczia nép és kormány elhatározta Napóleon hamvai hazaszállítását, ő egy tiltakozást jelentett ki, azt mondván, hogy azok a hamvak az ő öröksége, ő akarja ezt érvényesíteni. És midőn mindez megtörtént Francziaországban a nép teljes megelégedésére, és lehet mondani, nyugalmára, akkor egy államférfiú (Hulljuk! Malijuk!) ezen nagy nemzeti ünnepély láttára azt mondotta, hogy most már látom, a nemzeti érzelmek és kívánalmak teljesítése után a nép csakugyan nem kivan még egyebet, mint rendet, békét és jó kormányzatot. Én erre azért kívántam rámutatni, t. ház, hogy ily jelenségek Európában nem szokatlanok, hogy a nemzeti érzület kifejezésének kívánalmai, habár bizonyos történeti félreértések szimptomái mutatkoztak is mögöttük,'teljesíttettek és teljesíttetnek. És én azért kérem a t. házat, hogy hallgassa meg ezen kérvényt, és utasíttassák a kormány arra, hogy e tekintetben törvényjavaslatot nyújtson be. Azért is kérem ezt, mert én látom, és a jövendő nekem igazat fog adni, hogy ha a ház ezt nem fogja teljesíteni, és a nemzeti kegyeleten meglevő ezen hiányt nem fogja kiegészíteni, ez egy rés fog lenni a nemzet és dinasztia közötti köteles lojalitás és egyetértésen is, a melyen keresztül a gonosz szellemek fogják mindaddig, míg a kívánság teljesíttetni nem fog, a nyugtalanság és félreértésnek ördögét bevinni s annak pokoli művét a haza és dinasztia romlákárára munkálni. Azért kérem én, hogy ez fogadtassák el, és részemről indítványozom. hogy a kormány útasíttassék, hogy ezen értelemben törvényt nyújtson be. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Báró Bánffy Dezső miniszterelnök! Babó Emil: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Teljesen egyetértek azzal, amit Szederkényi Nándor f. képviselőtársam az előadói eljárásra nézve felhozott, a melyet én sem az előadói székkel, sem a parlamentáris követelményekkel összeférhetőnek nem tartok. Magával a kérdéssel, annak érdemével nem kívánok foglalkozni; nem annálinkább, mivel azon kérvényben érintett kérdés a házszabályok értelmében határozathozatal tárgyát nem képezi. Ha azonban mégis felszólalok, teszem ezt azért, mert jelezni akartam azt, miként az ezen kérvényben érintett kérdés a nemzetnek legnagyobb fontosságú kérdése, mert ez magának a nemzeti becsületnek azon kérdése, mely elől kitérni nemcsak hogy nem szabad, de sőt lehetetlen is. T. képviselőház! Nemcsak nekünk, a kik ezen kérvénynyel teljesen egyetértő állást foglalunk el, hanem különösen magának a t. kormánynak, a mely a korona közelében áll, és a mely a királynak tanácsot adni hivatott, úgy hiszem, az lenne kötelessége, miként megértesse a koronával azt, hogy a nemzetnek kegyeletében nincsenek és nem lehetnek pártok, és hogy nincs nagyobb becsű dolog magára a koronára, magára az ország jövője és nyugalmára nézve, mint hogy ha a korona megtanulja ismerni a nép szíve verését, és megtanulja ismerni a népnek az alkotmányhoz és a koronához való ragaszkodását is. Azonban, t. képviselőház, a t. kormány és a t. túloldal akkor, a mikor alkalma lett volna arra, hogy ennek kifejezést adjon, a helyett, hogy tudomására jött volna annak, miként egy nemzet sohasem lehet hálátlan azok iránt, a kik a nemzet legbecsesebb jogait őrizték meg; a helyett azzal, hogy Kossuth Lajos érdemeinek törvénybe iktatását a legezinikusabb módon megtagadta, oda vitte ezt a nemzetet, hogy megbotránkozik saját hálátlanságán, megbotránkozik nemcsak a nemzet maga, hanem az egész művelt világ, és annak összes létező nemzetei. Mi, t. képviselőház, ezen kérdésben a legközelebbi ülésszak folyamán törvényjavaslatot fogunk benyújtani, és midőn ezt teszszük, akkor csak a nemzet óhajának, érdekének akarunk kifejezést adni, és a t. kormányelnök úrra nézve a ki rövid idő óta tartó szereplésével és a hadügyi kérdésben kifejtett álláspontjával, úgy látszik, igen kegyelt udvaroncz hirében áll, épen ez lesz a legkedvezőbb alkalom a tekintetben, hogy megismertesse a koronával, hogy e nem-