Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.
Ülésnapok - 1892-454
1 1 g 45é. országos ülés 1895. márezius 28-án, csfttörtökihi. pedig oly zavarosak, hogy azoknak bizonyos szabatos formula által való helyettesítése kívánatos. Ilyen revízióra szorul szerintem az összeférhetlenségi törvény második szakaszának c) és d) pontja, a mely a pénzintézetek és vasúttá' sasáságok igazgatósági alkalmazottainak összeférbetlenségéről intézkedik. Nem akarok hossszasabban kiterjeszkedni, és e tekintetben egyes konkrét kérdésekre reflektálni, csupán csak azt jegyzem meg, hogy — s ez különösen az összeférhetlenségi törvény második szakaszának d) pontját illeti, — időközben a viczinális vasutákról szóló törvény meghozatván, és ezen törvényben a hozzájárulásoknak törvényes mérve szabályszerűen megállapíttatván, nemcsak semmi ok nincsen arra, hogy ilyen viczinális vasutak igazgatása tekintetéhen az összeférhetlenség fentartassék, vagy kimondassék, hanem ellenkezőleg nagyon kívánatos, hogy ily helyi érdekből létesülő vasútnak a létrehozatalával, a képviselők, a kik hívatva vannak vidékeik érdekeinek előmozdítására, tevékeny részt vehessenek. E tekintetben megjegyzem még azt is, hogy az eddigi praxis csakugyan ezen viczinális vasutak tekintetében összeférhetlenséget nem látott egyetlen egy esetben sem fenforogni. Revízióra szorul az összeférhetlenségi törvény 4. §-ának a) pontja is, a mely a választása törvény 13. §-ára hivatkozva, »a gyilkosság, rablás, gyújtogatás, orgazdaság, okmányhamisítás, csalás, hamis bukás, hamis eskü« miatti jogérvényes elítéléssel köti össze az összeférhetlenséget. Ez intézkedéssel szemben a büntetőtörvénykönyv tágabb, mert a büntetőtörvénykönyvben a hamis eskü, gyilkosság és magánokirat-hamisítás nem jár a politikai jogok felfüggesztésével, de másfelől szűkebb, mert a mint előadni előbb szerencsés voltam, a büntetőtörvény sok más esetben is rendeli a politikai jogok felfüggesztését. Ezenkívül az összeférhetlenségi törvény 4. §-ának a) pontja és a büntetőtörvény is, az előbbi vagyis az összeférhetlenségi tőrvény általában, az utóbbi rendszerint a bűntetteknél és az esetek csak némelyikénél köti össze egyúttal a vétségekkel is az összeférhetlenséget, illetőleg a politikai jogok felfüggesztését és miután a büntető-bíróság a büntetőtörvénykönyv 92. §-a alapján túlnyomó enyhítő körülmények folytán az úgynevezett korrekczionalizaczió alapján a büntettet vétségnek minősítheti, és tekintettel arra, hogy a büntető-bíróság némely esetekben a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését mellőzheti is, megfontolandó, hogy nem alkalmazandó-e némely esetekben feltétlenül — és nemcsak a politikai jogok felfüggesztésének időtartamára — az összeférhetlenség, és végül megfontolandónak tartom ebben a tekintetben, vájjon ne terjedjen-e ki egyáltalában és feltétlenül az összeférhetlenség az összes úgynevezett nyereségvágyból eredő büntettek és vétségekre kivétel nélkül. Említettem, t. ház, hogy az összeférhetlenségi törvény némely szakaszai homályosak, nevezetesen homályosnak tartom a 8. szakaszt abban a tekintetben, hogy ennek alapján nem lehet teljes határozottsággal megállapítani azt, hogy vájjon valamely képviselő, a ki összeférhető állásban van, s egy más, a képviselőséggel hasonlóan összeférhető állásra neveztetik ki, megtarthatja-e mandátumát lemondás és újraválasztás nélkül. Ezen kérdés főképen gyakorlativá válik azon már a múltban is számtalanszor előfordult eseteknél, midőn államtitkárok miniszterekké lesznek, tehát összeférhető állásból hasonlóképen összeférhető állásba neveztetnek ki. Az én nézetem szerint sem politikai, sem gyakorlati ok fenn nem forog arra, hogy ily esetekben az illető a mandátumot a választóközönség rendelkezésére bocsátva, magát új választásnak alávesse. Az összeférhetlenségi törvény 8. §-a e tekintetben nem is szól határozottan, úgyannyira, hogy a múltban voltak esetek, hogy midőn államtitkárok kineveztettek miniszterekké, ezek nem tartották szükségesnek mandátumaikról lemondani, és erre a ház által sem szólíttattak fel, és viszont vannak esetek, — és ezek képezik a nagy többséget, — midőn államtitkárok miniszterekké kineveztetvén, mandátumaikról lemondottak, és csak újraválasztás után foglalták el képviselői helyeiket. Végre, t. ház, bátor vagyok utalni arra, hogy a gyámság- és gondnokságról szóló törvény némely határozatai is tekintetbe veendők ezen revíziónál, nevezetesen azon indok elfogadásával, melyet a t. előadó úr hangoztatott, részemről a vagyoni- függetlenséget és a saját vagyonnal való önálló rendelkezési jogot a politikai függetlenség egy oly kritériumának tekintem, a mit képviselőtől okvetlenül és feltétlenül megkívánni óhajtanék. Ennélfogva megfontolás tárgyát képezheti az is, ha vájjon valaki — nevezetesen pazarlás miatt — gondnokság alá helyeztetve, a képviselőséggel összeférhető állásban marad-e vagy sem? Ezek voltak azok, t. ház, melyeket e javaslat alkalmából előadni szükségesnek tartottam, és igen kérem a t. kormányt, hogy az igazságügyi bizottság véleménye szerint óhajtott revízió alkalmából ezen általam elmondottakat is megfelel őleg és súlyukhoz képest tekintetbe venni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon) Különben a javaslatot, úgy, a mint van, elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.)
