Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.
Ülésnapok - 1892-453
4SS. orsxagos ülés 1895. lulrcrius 27-én, titrdáx. 105 a mi róla ma a lapokban áll, hogy ezen nyitrai visszaélések fonalát sokan egészen az ő személyéig vezetik fel. (Nyugtalanság jobbfelöl. Felkiáltások : Ez nem személyes kérdés!) Engedelmet kérek, arról meg lehet győződve a belügyminiszter úr, hogy ha, a mi ugyan nem fog bekövetkezni, de ha mégis bekövetkeznék, hogy én ülnék ott, senkisein merné ezen fonalat hozzám felvezetni. (Helyeslés balfelől. Nagy mozgás jobbfelől.) Ha pedig valaki fel fogná vezetni, akkor nem olyan czinizmussal felelnék meg reá. (Helyeslés balfelöl.) Bartók Lajos jegyző.* Madarász József! Madarász József: T. képviselőház! A kik 1848-ban a parlamenti kormányt óhajtottuk megalkotni, és a kiknek 1848-ban a magyar nemzet népképviseleti képviselőházának sikerűit törvénybe iktatnuuk, azon nézetben voltunk akkor, .. . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek! Madarász József: . . . hogy a magyar nemzetnek azon óhajtása iktattatott törvénybe, hogy 1848-tól fogva a magyar nemzet óhajtása, közvéleménye fog a magyar parlament által törvénybe iktattatni. Óhajtottunk tehát tiszta, a nemzet egész lényére, többségére épített parlamentet. 1848-ban nem volt kimondva az általános választói jog, de a meg nem csonkított 1848-iki választási törvények e haza majdnem minden tisztességes, szorgalmas, munkás polgárának megadták a választási jogot. 1872 megrontotta ezt. Nekünk iparkodnunk kell részint parlamentünknek teljes tisztaságát törvényekkel is biztosítani, fentartani addig is, részint meghozni azon törvényt, hogy a nemzetnek minden tagja, a ki kötelességeket teljesít, egyúttal választói jogokban is részesüljön. (Ügy van! a siélsö baloldalon.) A kötelesség tehát, a mely ránk hárul, a parlament tisztaságának a fentartása. Nem tagadhatják önök, hogy e két napi vita alatt annyi tény hozatott fel a nyitrai választásra nézve, hogy azoknak kiderítése, é8 ha bűnösök vannak és les?nek, bűnük szerinti megbüntetése nemcsak ez országnak, de e parlamentnek is kötelessége. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A magyar nemzetet, ha meg akarják önök nyugtatni, semmivel mással, mint e parlament által kiküldött részrehaj lati an bizottság általi vizsgálattal és a vizsgálat folytán itt a képviselőházban kifejtett intézkedések hozatalával nyugtathatják meg. Ezért csatlakozom Helfy Ignácz t. képviselőtársam indítványához. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Bartók Lajos jegyző: Péchy Tamás» Péchy Tamás: T. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Azt hiszem ugyan, hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXIV. KÖTET. a felszólalásoknak, melyek a nyitrai választásra vonatkozólag itt tegnap és ma történtek, tulaj donképeni czálja el van érve, tudniillik az ország figyelme ezen botrányos visszaélésekre eléggé fel van híva, mégis méltóztassanak megengedni, hogy igen röviden ugyan, de hozzászóljak a tárgyhoz, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) azért, mert egyrészről az igen t. belügyminiszter úr egy oly nyilatkozatot tett, melyet — nézetem szerint — szó nélkül hagyni nem lehet, és mert másrészről egy oly indítvány tétetett, a mely szokatlansága következtében bizonyos magyarázatokat igényel. (Halljuk! Halljuk! balelöl.) Az igen t. belügyminiszter úr ugyanis azon nézetének adott kifejezést, hogy minden kisebbség mindig megsértettnek, ellaposottnak, illetőleg az erőszak által kisebbségre szorítottnak hiszi magát, és ennek következtében mindig azt mondja, hogy a többség méltatlanul bánt vele, és vette el tőle a mandátumot. (Zaj. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Ebben egy bizonyos fokig igazsága van a t. belügyminiszter úrnak. Nem fogja elismerni egy párt sem azt, hogy neki az országban adhaerentiája nincsen. Ez nagyon természetes, s ennek következtében mindig bizonyos tragikus színezetben fog igyekezni magát feltüntetni, mintha az igazságtalanság és zsarnokság nyomta volna el. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! balfelől.) Kérem, itt a szomszédságban ne méltóztassanak legalább beszélni, és engem zavarni. (Általános derültség. Halljuk ! Halljuk !) Hanem, t. ház, abban van épen a különbség, hogy ha egy kisebbség azt mondja, hogy méltatlanul bántak vele a választásoknál, felhasználva a kormány és állam hatalmát is, ha ennek nincs meg a kellő alapja, akkor méltóztassék elhinni, hiába beszél ez a kisebbség, és nagyon kicsit is fogja azt emlegetni, mert érezni fogja maga, hogy nincs kellő súlya a szavának. (Igaz! Úgy van ! balfelől) De mikor, t. ház, folytonosan, fokról-fokra azt látjuk, hogy az egész országban minden választási cziklusban, nagyobb és nagyobb mértékben vesz erőt a hatalom a polgárok választási jogán, mikor oly eseteket látunk, mint például a mostani, a hol konczentrálva volt minden, a választásoknál eddig előfordult visszaélés, akkor azt hiszem, hogy a t. belügyminiszter úrnak nincs egészen igaza, mikor ezt is olyan színbe* akarja feltüntetni, mintha az országban a kisebbség mindig panaszkodni kivánna, és talán most is csak azért panaszkodnék. Abban van a különbség, t, képviselőház, hogy igen nehéz ugyan a határt megvonni azon visszaélések között, a melyeknek bizonyos fokig legalább megvan az a látszata, hogy enge14