Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.
Ülésnapok - 1892-453
106 453. országos ülés, 1895. márczius 27«én szerdán. délyezhetők, és azok között, a melyek aztán, mint valódi visszaélések, a polgárokat megfosztják alkotmányos jogaiktól. Ezt tehát így általánosságban odavetni talán nem egészen helyes, mert azután a nagy közönség igen nehezen tudja megvonni azt a határvonalat, a mely a valódi visszaélés és az úgynevezett korteskedés között van. Itt csak mellékesen, t. képviselőház, egy észrevételt kell tennem arra nézve, hogy az államtitkár úr nem fogadta el a mandátumot. (Halljuk! Halljuk!) Az én vélekedésem szerint egészen helyesen cselekedett, hogy nem fogadta el, mert akár mint ember, akár mint államtitkár máskép nem igen cselekedhetett, ha azt akarta, hogy ez a kérdés a maga valóságában deríttessók fel az ország előtt, mert mint ember nem fogadhatta el a mandátumot, látva és tudva azon visszaéléseket, a melyek elkövettettek, és mint államtitkár sem fogadhatta el, azért, mert méltóztatnak igen jól tudni, hogy ebben a házban már igen sok visszaélés ventilláltatott, (Nyugtalanság. Halljuk! Halljuk!) sőt a ház bizottsága meg is semmisített választást, de azok sem voltak képesek olyan port felverni, a milyent kellett volna, Mig ellenben, ha egy államtitkár visszautasít egy ilyen választást, e körülmény azt már magában véve is megbélyegzi; viszont az, ha ő bizonyosan tudta azt, hogy ebben a házban a kérdés szóvá fog tétetni, nagy vitát fog kelteni, az egész ország figyelme arra fel fog hivatni, mindenesetre többet ér, mint bárminő bíráló bizottság eljárása, a melynek különben is igen kevés visszhangja szokott lenni az országban, és leginkább csak odáig terjed, hogy megsemmisíttetik e, vagy nem a mandátum. Holott itt nemcsak arról van szó, hanem szó van igenis arról, hogy az a törvénytelen mindenféle visszaélés, a melylyel ezen választás körűi az ottani közegek eljártak, kellő büntetését is megkaphassa. Ezen alkalomból, t. képviselőház, háromféle indítvány tétetett. Az ott volt képviselő urak mentelmi joguknak megsértését látták abban, a mi ott velük elkövettetett, s e tekintetben a házat orvoslásra szólították fel. Erre vonatkozólag a ház igen t. elnöke a házszabályok értelmében meg fogja a maga véleményét mondani. Erre nem terjeszkedem ki. A másik volt a fegyelmi eljárás iránti indítvány. Erre vonatkozólag az igen t. belügyminiszter úr a maga nézetét előadta, s hozzájárult ahhoz, hogy, mivel az itt előterjesztettek alapján is, de ő neki is, bizonyosan adatok alapján meg lehet ítélnie azt, hogy nem lehet a kellő bizalommal és megnyugvással a nyitrai közigazgatási bizottságra bizni ezt az eljárást, hajlandó beleegyezni abba, hogy más közigazgatási bizottság delegáltassák, valamint delegált bíróságok szoktak a bíróságoknál kiküldettetni, ha érdekeltek a törvényszék tagjai, és a mint tulajdonképen a közigazgatási törvény sem ellenzi ezt, mert hiszen, ha a szolgabíró valahol érdekelt, hát igenis más szolgabírót lehet helyette delegálni. Tehát analóg az eset. A belügyminiszter úrnak ezen nézetét részemről is helyeslem, és azért elismerésemet nyilvánítom. Csak egy észrevételem van, tudniillik azt méltóztatott mondani, hogy Tarnóezy Gusztáv úr kérte maga ellen a fegyelmi eljárást. Bocsánatot kérek, de én azt hiszem, hogy ha egy fegyelmi eljárás ezen választás alkalmával megindíttatik, nem lehet annál megállni, hogy csupán csak Tarnóezy úrnak ottani eljárása tétessék vizsgálat tárgyává. Gr. Károlyi Gábor: A pipokra is ki kell terjeszteni! (Élénk derültség.) Péchy Tamás: Ki kell annak terjeszkednie minden irányban. Gróf Károlyi Gábor t. képviselőtársam azt kiáltotta közbe, hogy ki kell a papokra is terjeszteni. Gr. Károlyi Gábor: Igen, fentartom! Elnök: Csendet kérek! Kérem gróf Károlyi Gábor képviselő urat, tessék helyére menni. (Helyeslés balfelöl. Derültség.) Péchy Tamás: Ha a papok büntetendő cselekményt követtek el, akkor igenis ki kell rajok is terjeszteni. Gr. Károlyi Gábor: Hiszen egy értelemben vagyunk! Péchy Tamás: T. ház! Tulaj donképen nem azért szólaltam fel, hogy ezen észrevételeimet közöljem, hanem épen a harmadik indítvány az, a melyekre némelyeket megemlíteni kívánok. Ugyanis Helfy Ignácz képviselő úr egy parlamenti bizottság kiküldését indítványozta. A parlamenti bizottság kiküldése hasonló esetekben még eddig előzmény nélkül áll, nincs is a törvényben sehol szabályozva. Alig alkothat magának az ember fogalmat arról, hogy a parlamenti bizottság minő érintkezésbe fog lépni a létező bíróságokkal és hatóságokkal, és mikép fogja ma-gát érvényesíteni. Ez tény és igaz, és én mégis azt mondom, hogy igenis parlamenti bizottságot kell kiküldeni, mert, t. ház, a törvényeket mai napság úgy csinálják, hogy nagy tudósok leülnek, és előre elképzelnek minden történheíőt, és erre paragrafusokat készítenek, de az élet, t. ház, ezt mindig kineveti. Jönnek eíő mindig oly esetek, a melyekre semmiféle törvénytudó előre paragrafusokat gyártani képes nem volt, és nem is lehetett. Ez az eset is, t. ház, épen olyan, a mire törvényes provízió előre nincs. Pedig azok, a
