Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-432

432. országos ülés 1895. február 10-én, szombaton. 9! segítette a játékot. Az én feladatom tehát, t. ház, csak az lehetett, hogy oda hassak általá­ban é^ különösen azon pénzintézeteknél, a me­lyek ily riszkant üzletekkel foglalkoztak, hogy a de­pöt-kra nyújtott előlegeket korlátozzák egyrész­rői, másrészről pedig a játékra nézve követelt biztosítékokat fölemeljék. És éu merem mondani, — a mint a jobb hitelű pénzintézetek önmaguk­tól megtették ezen intézkedést, — felhívásomra egyetlen budapesti pénzintézet sem maradt hátra, mely ebben a korlátozásban lényeges részt ne vett volna elannyira, hogy egyáltalában azt mondhatom, a depőt-kra nyújtott előlegek a ko­rábbi 90°/o-ról — egyes pénzintézetek korábban sem mentek ennyire — egész "/ 0°/o-ig tehát a lombardüzleteknél előírt százalékig szorítkoztak, a biztosíték pedig, mely követeltetett, három­szorosra emeltetett föl. Harmadszor, t. ház, azt az intézkedést tettem, hogy a depőt-üzletekníl adott előlegek utáni klímátokat adó alá vontam. Negyedszer, t. ház, megkerestem a kereskedelmi miniszter urat, hogy ezen tőzsdei üzletek, külö­nösen pedig a határidő-üzlet korlátozása iránt a szükséges intézkedéseket tegye meg, és e te­kintetben nagyon természetesen a kereskedelmi miniszter úr elsőben is a tőzsdetanácshoz for­dult. Mert én nem fogadhatom el egészeu a t. képviselő úr azon állítását, hogy a teendő intézkedések mind olyanok, melyek a tőzsde­tanács hatáskörén kivűl állanak; a ki orvosolni akarja ezt a kérdést, tisztában kell lennie azzal, hogy a tőzsde minálunk közintézmény, de tár­sadalmi intézmény is. Az ott közreműködő té­nyezők működését sok tekintetben kifogásolni lehet, de a ki azt, mint társadalmi intézményt akarja használni, elsősorban e tényezőket kell arra az öntudatra ébresztenie, hogy a vissza­éléseket önmaguk vannak hivatva teljes erejük­ből korlátozni (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) És én meg vagyok győződve, hogy a mint a magyar tőzsde és különösen a tőzsdebiróság különösen a korábbi esztendőkben Európában oly hírnek és tiszteletnek örvendett, ma is azt merném mondani, hogy a ki a tőzsdebíróság­nak illetékességét és hatáskörét bizonyos hatá­rokon túl korlátozná, az egyenesen külföldi relá­czióinkon ütne jelentékeny sérelmet; mondom, ma is az a nézetem, hogy ezen tényezőkben kell az öntudatot felkölteni és azok segélyével, azok egyetértésével kell e czélt elérni. (Helyes­lés jobbfélöl.) A mennyiben ezen intézkedések a tőzsdetanács részéről nem tétetnének meg, (Zaj. Halljuk!) mindenesetre a kormánynak lesz fel­adata, és azt hiszem, meg is fogja tenni, hogy a megkezdett lépések ne eredménytelenül mo­sódjanak el, hanem a kellő eredmény el is éressék. Végűi még csak azt vagyok bátor meg­jegyezni, — a mi nem az én kezdeményezé­semre történt, — hogy az igazságügyi kormány körében a tőzsdebíróság hatáskörének és ille­tékességének megállapítása iránt szintén elő­készítő tárgyalások folytak, hogy a netáni vissza­élések ellenében újabb törvényes intézkedések tétessenek. Még egy személyes megtámadtatásnak vol­tam itt a vita folyamán és ma újabban Visontai képviselő úr részéről is kitéve, hogy én a tőzs­dei ügyletek kötését s a tőzsdei visszaéléseket közvetve elősegítettem az által, hogy jelenté­keny pénzösszegeket bocsátottam a pénzpiacz­nak . . . Visontai Soma: A »Nemzet« már felelt erre! (Élénk derültség a szélsőbalon.) Bessenyei Ferencz: Per risum multum! (Derültség jobbfélöl) Wekerle Sándor: ... és különösen azon intézeteknek a rendelkezésére, a melyek a tőzs­dei üzleteket puszirozták. Erre, t. ház, csak egy megjegyzésem van : megengedem, lehetsé­ges, sőt tudom is, hogy egyes bankok talán nem épen a kormány által rendelkezésükre bo­csátott, hanem egyéb, rendelkezésükre álló ösz­szegeket tőzsdei ügyletekre is fordítottak; de ez engem nem tarthatott vissza egy nagy czéínak az elérésétől, annak a czélnak az elérésétől, hogy a budapesti pénzpiacz megerősítésére az államnak feles összegeit mindenkor rendelkezé­sére bocsátottam. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Azt hiszem, egyes kinövések szerint megítélni ezt nemcsak kicsinyes, hanem igazságtalan dolog is. (Élénk helyeslés jobbfélöl.) Visontai Soma: T. ház! (Zaj.) Én csak félreértett szavaim értelmének helyreigazítására kérek szót. Vajay István : Személyes kérdésben ! (Zaj.) Elnök: (Cseng'í) Kérem, Vajay képviselő úrnak nincs joga itt szuggerálni, hogy milyen czímen akar Visontai képviselő úr szólani. (He­lyeslés jobbfélöl. Derültség és mozgás a szélső bal­oldalon.) A képviselő úrnak nem volt joga közbeszólani, és én figyelmeztetek minden t. kép­viselő urat, hogy abban az esetben, ha a sza­bályokat megtöri, én teljes jogommal élek (Moz­gás a szélsőbalon.) minden irányban. (Helyeslés.) Visontai képviselő urat illeti a szó. Visontai Soma: T. ház! Én világosan hangsúlyoztam, hogy azon tételekkel, a melye­ket itt felolvastam, azon rendkívüli aránytalan­ságot akarom kimutatni, a mely az egyenes kölcsönüzlet és az úgynevezett lombard- és re­port-üzlet közt mutatkozik, valamint azt, hogy milyen óriási arányokat ölt tíz esztendő óta, és hogy mennyire emelkedik minden banknál az a tétel és az a forgalom, a mely az értékpapi­12*

Next

/
Oldalképek
Tartalom