Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-432

«;5 ÍM. országos ülés 1805. február 10-én, szombaton. rokra való előlegezésre, valamint az úgynevezett report-üzletekre vonatkozik. Azt már csak megengedi nekem Wekerle Sándor igen t. képviselő úr, hogy ha nem is lehet azt mondani, — és ebben tökéletesen igaza van, — hogy direkte csakis valami illegitim tőzsdei üzletekkel van összekötve a bankoknak ez a működése, de hiszen épen az ő felszólalásában találja meg a magyarázatát annak, hogy de igenis nagy mértékben előmozdítja, mert hiszen maga a volt t. pénzügyminiszter űr azt mondja, hogy neki kellett közbelépnie, nehogy épen ezen általam kimutatott előlegek annyira megközelítsék a letétbe helyezett értékpapírok kurzusát. Azt pedig a nélkül, hogy az illető bankok neveit óhajtanám megtudni, szintén csak be fogja ismerni az igen t. volt pénzügyminiszter úr, hogy azok a bankok, a melyeknek ő azt az utasítást és tanácsot adta, azok közé tartoztak, a melyeknek az állam a pénztári feleslegekből előleget adott. (Derültség a szélsőbalon.) Ezt kívántam csak megjegyezni. A mi azt illeti, mintha én nem tudom micsoda személyes támadást akartam volna intézni az igen t. volt pénzügyminiszter úr ellen, bocsánatot kérek, ezt én nem fogadhatom eb mert nekem sem felszólalásommal, sem határozati javaslatommal nem volt semmiféle személyes czélom, és ha Helfy Ignácz igen t. képviselőtársam tegnap jónak látta azért, hogy engem nagylelkűen megvédelmezzen, — a miért én ő neki, mint a parlament egyik régi, tiszteletreméltó tagjának köszönettel tartozom, — mondom, jónak látta, hogy felszólalásomat az ultramontanizmussal és antiszemitizmussal összeköttetésbe hozza, arról én nem tehetek. Azon támadásokról sem tehetek, __ a melyek ebből kifolyólag ellenem intéztettek. Önök mindennek az okai, mert önök nekem nem mondták meg annak idején, hogy az egyházpolitikai programm egy integráns részét a tőzsdei szédelgések 1 épezik. (Hosszantartó, zajos derűlhég és tetseés a bal- és szélső baloldalon.) Ks azt sem méltóztattak megmondani nekem, mikor az egyházpolitikai javaslatok támogatására vállalkoztam, hogy az önök szabadelvűségének gyökerei belenyúlnak a tőzsdei árfolyamokba. (Élénk tetszés és derültség a hal- és szélsőbalon.) Elnök: T. ház! (Csenget. Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Az egyházpolitikának ebben a felszólalásban egyik oldalról sincs semmi összefüggése. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Visoiltai Soma: T. ház! Én sohasem tartottam czélszerunek, hogy bármilyen hírlapnak, bármilyen közel álljon az ellenpárthoz vagy kormányhoz, közlései szóba hozassanak; de mert Wekerle Sándor t. képviselő úr személyes vonatkozásokról beszélt, Helfy Ignácz t. képviselő úr az antiszemitizmus fogalmát szintén összeköttetésbe hozta a börze elleni támadásokkal, minthogy továbbá a sajtó arról a részről ultramontanizmussal vádolt, mert a tőzsde ellen beszéltem, azért láttam ezeket szükségesnek megjegyezni. (Hosszantartó, zajos helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök *. Sima Ferencz képviselő urat illeti a szó. Sima Ferencz: T. ház! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Csak röviden kivánok élni a zárszó jogával; azonban a pénzügyminiszter úrnak az ez oldalról elhangzott vádakra adott válaszával szemben első sorban csak az előadó úr mai beszédére kivánok reflektálni a mely, meggyőződésem szerint, semmi egyéb, mint rideg képviselése az állam fiskális érdekeinek. Mert, t, ház, a mit a t. előadó úr a só árának b szállítására nézve mondott, az nem jeleut egyebet, mint egészen merev elutasítását minden olyan egyéni követelésnek, a mely ezen oldalról a nép érdekében egészen jogosan és természetszerűleg hangzik el. Ezen természetes és igaz követeléssel szemben azt mondja a t. előadó úr, hogy: »r. uraim, én nem birom felfogni, miért tartják az urak azt a sót oly drágának, a mikor én azt — már mint az elő adó úr — egyáltalán nem birom elképzelni, hogy a só mai ára magára a népre, annak exiszteneziájára nézve hátrányos leheasen«. Hát én értem azt, t. ház, hogy mindazok, a kiknek kenyerük penzióval van megsózva, a só árát drágának nem találják, (Derültség a szélső baloldalon.) hanem addig, t. ház, a mig magát a nép kenyerét penzióval meg nem sózzuk, addig az a felfogás, a melyet a t. előadó úr képvisel e kérdésben, az állam rideg fiskalitási szempontjainál egyebet nem jelent. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Ez eszembe juttatja, t. ház, azt a régi adomát, a mely igazi gyakorlati kifejezése lehet azon álláspontnak, a melyet a t. előadó úr képvisel e kérdésben, hogy mikor hideg téli időben egy boldog agg kisasszony házába bementek kéregetni, hogy a szegény és fűtetlen szobában levő népnek segélyezésére adakozzék valamit, a jól befűtött kényelmes szobában azt mondotta, hogy ő sohasem tudta azt, hogy hideg van, és nem birja felfogni, hogyan lehet a hidegről panaszkodni, mikor neki a legkényelmesebb helyzete van. Hát, t. ház, én értem, hogy a t. előadó úr, a ki messze távol áll a nép viszonyaitól, a só árának magasságát nem érzi, hanem a kik közvetlenül érintkeznek a néppel, azok igenis érzik ezt, s e tekintetben Bornemisza t. képviselőtársamnak határozati javaslata egyenesen a nép érdekeinek képviselete, (Élénk helyeslés a szélső-