Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-432

88 Í32. országos ülés 1895. február 16-án, szombaton. (Halljuk! Halljuk!) Az 1880-iki évi mérlegben a váltótárczaüzlet fel volt véve 10,003.652 forinttal. Előleget az értékpapírokra ezelőtt 12 esztendővel csak 41.390 forintot adott. Saját értéke volt 843.509 forint. Ezzel szemben ma csak hat millióval emelkedett a váltótáreza tiz millióról 16,721.115 forintra, de az értékpapírokra való előleg, mely tiz év előtt 42.000 forint volt, ma 37,000.000 forint. (Élénk mozgás.) Beöthy Ákos: Éljen a haza! (Zaj a balés szélső baloldalon.) Visontai Soma: Ezenkívül saját értéke volt 1,472.000 forint. A magyar leszámítoló ég pénzváltó banknál, mely — azt hiszem — szintén kapott az állami előlegekből, az arány itt egészsé gesebb, mint például a hitelbanknál. Itt 1880-ban a váltóleszámítolás volt 914.000 forint; reportban volt 825.000 forint; értékekre való előleg 1,169.000 forint; tehát összesen 1,994.628 forint. Saját értékei voltak 1,411.726 forint. Ma a váltóleszámítolás 6,425.000 forint, előlegül adott értékpapír-üzletekre— tőzsdei és nem tőzsdei üzletre — 12,261.000 forintot; sajátértéke volt 2,282.000 forint. Egy takarékpénztárt is akarok említeni azért, mert hisz a takarékpénztárak hivatása távol áll attól, hogy ily üzleteket támogassanak. Az országos központi takarékpénztár például — a kisebbekre nem reflektálok — tizenkét évvel ezelőtt váltótárczájában bírt 3,631.000 forintot, előlegül adott csak 845.000 forintot, saját értéke volt 1,492.000 forint. Ma a váltóleszémítolás hét millió, azonban az előleg értékpapírokra, report- és lombard-üzlet szintén 3,735.000 forint; saját értéke 1,190.000 forint. Nem kívánom tovább untatni a t. házat. (Halljuk! Halljuk!) Tán ez adatok is bizonyíthatják, hogy nem egészen alaptalanul mutattam rá, (Elém helyeslés a szélső baloldalon.) hogy szükség van bizonyos intézkedésekre, melyek megóvják a gazdasági élet egészséges voltát, s meggátolják azt, hogy annak tendencziája egészen a tőzsdejáték felé terelődjék. (Helyeslés a szélsőbalon.) Egyáltalán nem bírom elképzelni, hogyan értette a t. miniszter úr azt, hogy a tőzsdetanács saját hatáskörében szanálja a bajokat. Hisz én egyetlen oly dolgot sem hoztam egy fel, melynek létesítéséhez a tőzsdetanácsnak joga volna. Felszólaltam például a csalárd hirdetések ellen, rámutatva arra, hogy már van hasonló törvényünk, mely meggátolta, hogy itt külföldi sorsjátékok hirdettessenek. Hát joga van a tőzsdetanácsnak törvényt csinálni e hirdetések ellen ? Vagy törvényt csinálni a házalás ellen? Magyarországon meg vau engedve, a mit semmiféle más jogállam nem enged meg, hogy külföldi és bécsi böEzebizományosok nyomtatott kötlevelekkel járják be az országot, hogy rábeszéléssel, s az ügynökök egyéb szokott, tisztességes és nem tisztességes eszközeivel befonják a szegény népet. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Midőn házalási törvénvt csinálunk, és nem engedünk meg egy darab vászonnal való házalást, csak a törvény korlátai közt; midőn törvényt csinálunk, hogy a részletívekkel való házalást meg nem engedjük, csak ha az illető külföldiuek czége itt be van jegyezve, vagy itt vezeti könyveit és itten bír teleppel; midőn ma Magyarországon a tőzsdeköröknek és nem tőzsdeköröknek, különbség nélkül egy általános óhajtását képezi az, hogy a házalás., mely kötlevelekkel történik, szüntettessék meg. Óhaját képezi a szülőknek, kik látják, hogy fiaikat hogyan csábitják a tőzsdejátékra, a hitveseknek, a kiknek férjeik öngyilkosokká lesznek, mert elcsábították őket a tőzsdejátékra, a közhatóságok, a melyek kívánatosnak tartják, mert látják, hogy pénztárosok és egyéb hivatalnokok sikkasztásokat követnek el, (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) hivatkozhatik-e akkor Magyarország pénzügyminisztere ily tényekkel szemben és ily fontos jelenségekkel szemben arra, hogy utasította már a — nem tudom hány tagból álló — tőzsdekamarát, a kik mind szintén bizományosok, és szintén a tőzsdén ügyleteket kötnek. (Zajos helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) De mit kívántam még, t. ház ? Azt, hogy a börzebíróság illetékessége korlátoztassék. Milyen alapon kívántam ezt? Ez a korlátozás ma szintén az érdekelt körök, és különösen a jogászkörök közóhaját képezi. Én azt mondtam, Magyarország kedvezőtlenebb helyzetben van, mint más állam, nemcsak azért

? mert nekünk tőzsdebíróságunk van, hanem mert a mi tőzsdebíróságunk kitűnő, és elsőrendű felsőbíróságaink kereskedelmi tanácsaitól, a melyek a magyar bírói szervezetnek valóban díszére válnak, — ezt minden jurista el fogja ismerni — teljesen el van vonva a judikatura, úgy, hogy még a lipcsei Reichsgericht, vagy a bécsi legfőbb törvényszék is időről-időre, mikor egy kicsit erősebb áradatot vesz a tőzsdejáték, mint most is Bécsben, publikálják az elvi jelentőségű határozatokat, és megállapítják, mérlegelve az adott ügyletek ismérvét, mi a legitim, és mi a nem legitim üzlet, mi az effektív, és mi a spakulativ ügylet, a bírói észnek judicziumra hajló és judicziumra érett mértékével, addig mi hátrányosabb helyzetben vagyunk, mert nálunk az által, hogy a tőzsdebíróság alatt való bíráskodás kiterjed a nem kereskedők által is bizonyos esetekben kötött ügyletekre, az állam bíróságai az oly pörökben való ítéleteket, melyekben