Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.
Ülésnapok - 1892-432
438. országos ülés 1895. február 10-én, szombaton. S9 turpis causát látnak, mégis végrehajtják, tehát az állambíróság ennek segítségére van, s ez károsan hat úgy a jogszolgáltatásra, mint a gazdaságra nézve. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Már most előállt a volt kereskedelemügyi miniszter úr, és egy rendeletet intézett már akkor a börzéhez, hogy a saját hatáskörükben korlátozzák az illetékességet. Most is a t. pénzügyminiszter úr azt mondta nekik, hogy saját hatáskörükben tegyenek valamit, igen, mert Öttl miniszteri biztos úr is valósággal felszólította őket erre. Akkor a tőzsdén nem szóltak semmit, de a tőzsdéhez közel álló lapok — ha jól emlékszem, a Pester Lloyd is—megjegyezték ? hogy hát a magyar kereskedelmi és pénzügyi kormány nem tudja-e, hogy ők azt nem tehetik, még ha akarnák is, mert az 1881 : LIX. törvényczikk egész szabatosan meghatározza az illetékességet, melynek korlátozása csak a magyar törvényhozásnak van fentartva. Engedelmet kérek, ha én egy határozati javaslatot nyújtok be, mely a tőzsdebíróság korlátozására vonatkozik, akkor én értem azt, ha a magyar pénzügyminiszter felkel és azt mondja, hogy társaimmal való értekezés után ezt nem tartom időszerűnek vagy helyesnek, de azt mondani egy ily határozati javaslatra, hogy majd a börzetanács a saját hatásköréhen fog mindezekre a kérdésekre nézve intézkedni, mégsem lehet. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem azt mondta!) De én nem látom ezen tartózkodó állár-nak jogosultságát, mert én múlt beszédemben kimutattam, hogy járt nyomokon indulok, midőn ezen határozati javaslatot elfogadni kérem. A magyar parlamentnek sohasem volt elve a laisser fairé, laisser passer. Ott van a részlet-ív, az uzsoratörvény, a külföldi sorsjegyekről szóló tőrvény. Hivatkozom még egy törvényhozási műveletre, mikor 1873-ban a tőzsde visszaélései nagy rombolásokat tettek, vájjon azt várta a magyar törvényhozás, hogy a börzetanács tegyen valamit? Benyújtották akkor a kereskedelmi törvényjavaslatot, és az 1875. évi kereskedelmi törvényben igyekezett az alapításokban elfogadott erősebb garancziákkal segíteni a bajokon, de nem utasította az ő óhajait a börze tanácsához. De van még egy törvényünk, a büntetőtörvénykönyv, a mely egy nyilt és határozott szakaszt tartalmaz erre nézve. A 416. szakasz a vétkes bukás vétségében mondja ki bűnösnek azt, a ki tönkremegy, és fizetésképtelenségbe vagy csődbe jut, ha ennek oka tőzsdejáték vagy más ily hasonló merész üzlet volt. Tehát egyik oldalát már bünteti a törvény, de mi történik a külföldön ugyanezen irányban? A német büntető-törvény ugyanezt a szakaszt KÉPv. NAPLÓ. 1892—97. XIIIT. KÖTET. tartalmazza, s a lipcsei legfőbb törvényszék azt mondta: minthogy a büntető-törvénykönyvnek általános intézkedései és a felelősségről szóló tanai minden szakaszra kiterjednek, ennélfogva szükségesnek látja, hogy a bíróságok és államügyészségek gondot fordítsanak arra, mennyiben részesek mások abban, hogy az a fizetésképtelenné vált kereskedő tőzsdeüzleteket kötött, és egyenesen btínrészességben mondja ki bűnösnek azokat, kik ezen tőzsdejáték által okozott bukás okai. De ha én a t. kormány figyelmét e jelenségekre felhívom, akkor, azt hiszem, szemben a már eddigi törvényalkotásainkkal, azt így visszautasítani nem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Európának úgy múlt századbeli, mint jelen századból való törvényhozási munkálatai is világosan bizonyítják azt, hogy sohasem egy korporáczióra bízták a javítást, hanem mindig vagy a kormányok vagy a parlamentek segítettek a bajon. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) így például 1610-ben Németalföldön a kormány rendeletileg megtiltotta az úgynevezett blanco-eladásokat; 1697-ben Angolországban egy rendelet érvénytelennek jelentette ki a három napnál hosszabb üzleteket; 1734-ben Angliában még határozottabb formában az úgynevezett prémium-üzleteket, valamint az előfordult differencziális üzleteket megtiltották. í800-ban ezt hatályon kivűl helyezték, de mikor nagyobb mérveket öltött, 1867-ben ismét helyreállították. í724-ben Francziaországban büntetés terhe mellett tiltották meg, hogy oly üzletek jöjjenek létre vagy közvetíttessenek, hol nincsenek meg a papírok akkor, mikor veszik, vagy akkor, mikor szállitani keli őket. A code-poenal 421. és 422. szakasza — nem kivánom a t. házat ennek felolvasásával untatni — a differencziális üzletkötést, mely tisztán fogadási játékra irányúi, a legszigorúbb fogházbüntetéssel sujtja.Elismerem, hogy a gyakorlat ezt enyhítette, és későbben úgyszólván ennek az alkalmazását megszüntette, de azért Francziaországban mégis az az irány az uralkodó, hogy differencziális üzletet oly könnyen a bíróság előtt érvényesíteni nem lehet, nemcsak azért, mert ott egyáltalában börzebíróság nincsen, de mert ott az állami bíróság tartja kezében a tőzsdeüzletek korlátozását. T. képviselőház! Nálunk is szóba hozatott ez már 1889 ben a jogászgyíilésen, és azt hiszem, hogy ez Magyarország egészségesen gondolkozó és a gazdasági élet erkölcsisége, valamint helyes alapokon nyugvása iránt jő érzékkel bíró közvéleményének ma is óhaját képezi, (Igaz! Úgy van!a szélsö'ba 1 'oldalon.js ezért ajánlom a t. háznak határozati javaslatom elfogadását. (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbalon )
