Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-431

68 431. országos ülés 1895. ; immár vígan előrehaladjunk a költségekben, és én az első vagyok, a ki belátom, hogy ezentúl szintén a lehető legnagyobb szigorral kell eljárnunk minden újabb költségre nézve, melyet megszavazunk. Bátor vagyok az igen t. pénzügyminiszter urat csak két tényre figyelmeztetni. Az egyik az, hogy az utolsó években, az 1893. év kivételével, a mely kivételes azért, mert abban az esztendőben az aratás a lehető legjobb volt, a zárszámadási eredmények, a zárszámadási feleslegek dekreszezendó mentek, úgy, hogy ha kellő időben nem ügyelünk rá, nagyon könnyen beállhat megint az az idő, mikor a felesleg minuszszá válik. Másodszor bátor vagyok figyelmeztetni az igen t. miniszter urat azokra a szomorú tapasztalatokra, hogy alig telik el nálunk esztendő, hogy akkor, mikor a kormány a költségvetést már elkészítette, utólagos meglepetésekben ne részesüljünk, vagy a közös hadügyminiszter részéről, vagy ha máskép nem, a honvédelem részéről. így történt most is, mint méltóztatnak tudni, hogy 700.000 forinttal megint javítani kell az eredetileg megállapított és immár megcsorbított költségvetésen. Ha így maradna a költségvetés, a, mint az ma áll, akkor a plusz helyett már is deficzittel állunk szemben. Tudom én, — valamennyi hírlapban felemlíttetett, — hogy a t. pénzügyminiszter úr — sajnálom, hogy eddig még nem nyilatkozott e tekintetben — ezt az előállott hézagot akként szándékozik pótolni, hogy javaslatba fogja hozni, hogy a fogyasztási adókból előirányzott összeghez még hozzátegyük ezt az újabban előállott 6 — 700.000 forintot. Nem mondom, hogy ezt reálisan megtenni nem lehetne, hogy nem egészen korrekt eljárás, azt maga a t. pénzügyminiszter úr is be fogja ismerni. A közönségre igen különös hatást tehet az, mikor látja, hogy úgy állunk ennek a költségvetésnek a realitásával, hogy ha valahol beáll egy hiány, akkor azt mondjuk: nohát akkor tegyük fel, hogy ebből és ebből az adózási ágból annyi meg annyi százezer forinttal több fog befolyni. A közönség természetszerűleg így okoskodik: vagy számíthatott a, pénzügyminiszter erre a jövedelmi többletre; akkor kötelessége lett volna azt rögtön úgy beállítani, (Úgy van! a szélső baloldalon.) vagy pedig nem számíthatott rá, s akkor most sem számíthat rá. (Úgy van ! a szélsőbal felől.) így okoskodik a közönség; de engedelmet kérek, nemcsak a laikus közönség gondolkodik így; így gondolkodnak mások is, jelestörvényhozók is ; mert azt az egyet csak nem lehet tagadni, hogy a budgetirozás tekintetében Anglia szolgálhat mintaképül az egész világnak. Hiszen tulajdonképen egész Európa ő tőle tanulta el a budgetnek 'ebruár lő-én, pénteken. megállapításait. És miként jár el az angol parlament ilyen kérdésekben? Eljár úgy, hogy sokszor épen olyan éles táraadásban részesíti a kormányt az előálló felesleg miatt az adóban, mint a hiány miatt, mert Angliában úgy okoskodnak, hogy hiába egyetlen egy fillérig sem szabad az adózó népet terhelni; (Helyeslés a szélsőbal felől.) feleslegnek nem szabad lenni az angol felfogás szerint; (Helyeslés a szélsőbal felől.) nem szabad, hogy a budgetben több legyen megállapítva jövedelemként, mint annyi, a mennyi a fedezetre tényleg szükséges. Igaz, hogy azért Angliában gondoskodtak róla, hogy legyen egy adónem, a melynek kulcsa változik, egy mobil-adónem, a melyet alkalmazni lehet évről-évre a budget szükséglete szerint. így van ott az income tax, a mely a szerint, a mint a fedezet a rendes jövedelemből kitelik, megmarad az eddigi státuszban; ha pedig hiány mutatkozik, akkor egy fél egy vagy másfél százalékkal, szóval annyival, a mennyivel szükséges, emeli a jövedelmi adót. Én tehát nagyon ajánlom a t. pénzügyminiszter úrnak, hogy jövőre nézve erre is méltóztassék tekintettel lenni. Távol van tőlem rosszalni azt, hogy a pénzügyi kormány az utóbbi években ezt a normát követte, és Ígérkezett a budget rovatokon felül a felesleget, a mennyire csak lehet, emelni. Szükség volt erre először, hogy az ország hitelét helyreállítsa a külfölddel szemben, a (mely előtt az az előző években annyira meg volt ingatva; szükség volt továbbá azért is, mert szemei előtt lebegett az a nagy müvelet, a mely óriási aranykészleteket vesz igénybe, és a melyre ezek a feleslegek fordíttattak. Az igen t. pénzügyminiszter úr által hangoztatott és többek által is emlegetett adóreformra kiterjeszkedni most nem szándékozom ; bevárom azt az időpontot, a mikor a t. miniszter úr konkrét javaslatokkal vagy tervezetekkel fog előállani. Egy dolog fölött azonban már most is nyilvánítom örömömet, és ez az, hogy olyan dolog fölött, — és ezt nem dicsekvésképen hangoztatom, hanem egyszerűen konstatálom mint igazságot, — mondom, örömemet fejezem ki a felett, hogy az az eszme, melyet évek óta e házban úgyszólván én egyes-egyedül hangoztattam, ma már meglehetősen köztulajdonná vált, és ma már nincsen senki e házban, >ki a] progresszív adórendszertől mint elmélettől félne. A fődolog az, hogy a miniszter találja el a kellő mértéket.^ És itt azonnal kötelességem jelezni azt a kis eltérést, a mely tekintetben köztem és Horánszky t. barátom között fenforog. 0 annak az eszmének adott kifejezést, hogy az adórendszer