Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-431

4*1. országos iilés 1895. feliruár 15-én, pinteken. tií giebt, und dessen nicht Beantwortung Untergang hedeutet«. En, t. ház, e kérdésre bővebben kitérni nem akarok. Azt gondolom, hogy talán közelebb kínálkozni fog alkalom arra, hogy ezen kérdésekre — melyeket én ma már aktuálisoknak tartok a magyar állam életében, ha nem ak;ir egy kormány pusztán expediczionális dolgokkal foglalkozni — kiterjeszkedliessem; akkor lesz alkalmam, tőlem kitelhetőleg betekintve a kérdésnek mélyébe, ezen, az állam életére oly fontos mozzanatot közelebbről ecsetelni. Én e helyütt csak azért akartam e mozzanatra rámutatni, hogy az adórendszer is egyike azon segédeszközöknek, melyeknek helyes, okos és bölcs igénybevételével ezen kérdésekben is alapvető munkát kell végezni. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Mielőtt az adóreform kérdésétől távozni akarnék, néhány eszmének felemlítésére kívánok még szorítkozni, s e tekintetben a pénzügyminiszter úrnak csak egy dolgot kívánok szíves figyelmébe ajánlani. (Halljuk! Halljuk!) Az adóreform kérdése olyan, a melylyel szemben késedelmet tanúsítani semmi körülmények közt nem lehet, nem szabad A kérdés minden irányban fontos, és olyan, hogy ezen alapvető munkának meg kell történnie mielőbb mindazon szempontokra való tekintettel, melyeket sporadicze felemlíteni bátor voltam. Másodszor ajánlom a t. pénzügyminiszter úrnak azt, ne méltóztassék hivatkozni arra, hogy be akarja várni, mit csinál a monarkia másik államának kormánya, mert ezt sem a kormány tekintélyével, sem az öntudatos alkotásra való törekvéssel, sem a magyar állam különleges viszonyaival összeegyeztetni nem lehet. (Élénk helyeslés halfáéi.) Tanúiságot meríteni mindenünnen lehet és kell is; ne zárkózzunk el a tanúiság előtt akkor sem, ha az a monarkia másik államából jön, de Magyarországunk mégis ki kell bontakoznia azon felfogásból, hogy ez az ország mindig csak slepp és slepp. (Zajos helyeslés a hal- és szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Magyarországnak bátran és öntudatosan előre kell mennie, mint azt saját állami érdeke parancsolja, és akkor még formailag sem tartom szerencsésnek, hogy a t. pénzügyminiszter úr nem a saját lábán jár, s nem a Saját felfogásából indul ki, melyre én, megvallom, egyénileg nagy súlyt helyezek, mert a t. pénzügyminiszter urat egyéniségét ismerve, gondolkodó főnek és jóakaró férfiúnak tartom. Ismétlem, hogy ne ezen szerepre vállalkozzék, hanem a kezdeményezés azon szerepére, mely minden öntudatos államférfiúnak egyik legfőbb dicsősége. (Helyeslés a baloldalon.) Szóba hozatott és fölmerült az eszmecsere folyamán az indirekt adók kérdése is. Magyarország indirekt adói nem egészségesek. Hogy Magyarországnak indirekt adói nem egészségesek és hozzá teszem nyomban, nem is igazságosak, azt át kell éreznie minden politikusnak. Már maga az a körülmény, hogy akár a direkt adókat nézzük, akár az indirekt adókat, és az adónemek mindkettejében különítsük el, mondjuk, összegszerűleg egy helyes kalkulus alapján a közadózásnak azt az összegét, a mit a kis exisztencziák viselnek a vállaikon, attól a mi a közép- és nagy exiszteneziáknak a vállaira nehezedik, s ez azt mutatja, hogy van itt valami egészségfelen, a mi semmi szempontnak sem felel meg, a mit egy államban figyelembe kell venni. Méltóztassék az indirekt adónak azt a részét megnézni, a melyet legnagyobb részben a szegény néposztály visel, mondjuk például a szeszadót, a melynek úgy fogyasztási adójából, mint ital mérési adójából nagy összeg folyik be az államháztartás szükségleteinek fedezésére, nézzük meg a húsadót, az italadót, a boradót, és nézzük meg a direkt adókra vonatkozó statisztikai munkálatnak azon részét, a mely a 300 forintig terjedő kereseti jövedelmi összegekre van utalva, s akkor mérjük meg, hogy ezen összegekből mi az, a mit a kategóriák egyike, és mi az, a mit a kategóriák más része visel. Nem harcz és háború ez, t. ház, az adózók között. Ez a méltányosság és az igazság szempontja. (Úgy van! balfelöl.) És ha azutáu a reformok terén az indirekt adózásban is helyesebb rendszert bírunk felfedezni, azt fel is kell karolni. Itt van, t. képviselőház, a szeszmonopólium kérdése. (Halljuk! Halljuk !) Tény az, hogy az italmérési adónak az a része, a mely a szesz kizárólagosságára vonatkozik, a folyó év végével lejár. Ezzel szemben, ha jól értettem, a t. miniszter úr két segítséget hangoztatott; az egyik, a mely közbenső, ideiglenes segítség, hogy tudniillik az adónemek kettőjét összecsapni, tudniillik az italmérési tizenöt forintos adót és a szeszfogyasztási adót; a másika pedig a szeszmonopólium. Neumann Ármin: Vagy, vagy! Nem együtt! Horánszky Nándor: Engedelmet kérek, de én úgy értettem, hogy mivel az év végével lejár a kizárólagos italmérési jognak az a kategóriája, a mely a szeszfogyasztásra vonatkozik, ideiglenesen a kettőnek egyesítésében keresi a megoldást addig is, míg a szeszmonopólium megoldható; én legalább így értettem; (Helyeslés.) ha másként értetett, és felvilágosítanak, szívesen deferálok de én így értettem. Meglehet, hogy a t. kormány habozik, vagy nem határozta el még magát, hogy előbb