Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-431

február 15-én, pénteken. 54 431. országos illés 1895. dött bizottságban hiányzó három tagnak megválasztása. T. képviselő urak, tessék helyüket elfoglalni. A névsort olvasni fogja gróf Esterházy Kálmán jegyző úr, a távollevőket jegyzi Bartók Lajos jegyző úr. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a névsort. A képviselők beadják szavazó lapjaikat). Elnök: A szavazás befejeztetvén, a jegyző urak össze fogják számlálni a szavazatokat; az eredményt pedig az ülés végén fogom kihirdetni. Következik a napirend második tárgya: a pénzügyminisztérium 1895. évi költségvetésének (írom. 713.) folytatólagos tárgyalása. Ki van felírva? Perczel Béni jegyző: Boros Béni. Boros Béni: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A t. pénzügyminisztérium előterjesztésének többen azon részével foglalkoztak, a mely tulajdonképen abban benn nem volt. azoktól az előttem szólott t. képviselőktől több oly fontos teendők sorozatát hallottuk, a melyeket az igen t. pénzügyminiszter úr előterjesztésében fel nem említett, és a melyeknek munkakörébe való bevonását a képviselő urak a maguk részéről kivánták. Én megengedem azt, t. képviselőház, hogy a pénzügyminiszter úr több oly fontos teendőt előterjesztésében nem említett fel, de melyet meggyőződésem szerint munkakörébe úgy is be fog venni, és a melyekre vonatkozólag talán az a felfogása volt, hogy elég nagy munkásságot, ügyességet és elég nagy kitartást igényel már azon teendőknek is végrehajtása és létesítése, a melyeket előterjesztésében felhozott, és a melyeknek sikerét én tiszta szivemből óhajtom. Meg is vagyok erről győződve, és ismerve az igen t. pénzügyminiszter úrnak komoly törekvését és szándékait, végre, tudva azt, hogy azokat, a miket az országgyűlés előtt, mint teljesítendőket feltárt, igyekezni is fog teljesíteni, most nem e czélból szólalok fel, és nem az okból, hogy az ő előterjesztésében esetleg benn nem foglalt biionyos fontos kérdéseket itt szóba hozzak. Én inkább azzal kívánok foglalkozni, a mi előterjesztésében foglaltatik, de a mire vonatkozólag némely észrevételem van. Ezen észrevételeket itt megtenni, a t. ház becses engedelmével, annál inkább köteleseégem, mertazt hiszem, hogy ez az ország adminisztrácziójának érdekében van. Mindenekelőtt hivatkozom a költségvetés azon tételére, a mely az állami adóhivatalok szaporítására vonatkozik, és a mely adóhivatalszaporítással a pénzügyi költségvetés indokolása is foglalkozik. Maga a pénzügyi adminisztráczió és kormányzat elismeri, hogy az adóhivatalokat szaporítani kell, és erre vonatkozólag egy sajnos, nagyon csekély tétel fel is van véve a költségvetésben. Olvassuk az indokolásból is, hogy tíz új adóhivatal van 1895-re tervezetbe véve azon hat adóhivatalon kivú'l, a mely ezelőtt egy esztendővel tervezetbe lett véve, de, sajnos, eddig létesítve nem lett. De az indokolásból olvassuk továbbá, hogy 1891-ben négy adóhivatal, 1892-ben hat, 1893 ban öt adóhivatal létesíttetett, összesen tehát azokkal, a melyek igértettek, de még eddig nem létesíttettek, 21 adóhivatal az, a melylyel a pénzügyi kormányzat a lakosságnak ezúttal kedveskedett. T. ház! Az én véleményem e tekintetben az, hogy ha az állam magát feljogosítva érzi, de nemcsak feljogosítva érzi, hanem erre a szükségesség is fennáll, hogy az állam a lakosság áldozatkészségére appelláljon, akkor okvetetlenül gondoskodni kell arról, hogy a lakosság ezen áldozatkészségét megfelelő könnyűséggel teljesíthesse is. Én, t. ház, összehasonlítva e tekintetben a mi viszonyainkat a külföldi viszonyokkal, és hivatkozva magukra pénzügyi kapaczitásokra és olyanokra, a kik ezzel a kérdéssel foglalkoztak, erre azt állíthatom, — az ő véleményüket nyilvánítom, —• hogy már 1891ben 150 új adóhivatalt kellett volna létesíteni, hogyha meg akartunk volna felelni azoknak a követelményeknek, a melyeket a pontos adóbeszolgáltatás és egyáltalán mindazon fontos jogügyeletek megkövetelnek, a melyek az élet minden perczében előfordulnak. Nincs szerződéskötés, nincs semmiféle jogügylet, a mely szükségessé ne tenné az adóhivataluk igénybe vételét. És mit történt? Négy-öt év alatt csak 15 adóhivatal létesíttetett, Megengedem, hogy ez is abból a rendszerből kifolyólag történt, a mely legfőbb elvűi azt tűzte ki, hogy az államháztartás egyensúlyát helyreállítsa; de még akkor is 150 adóhivatalt kellett volna felállítani, nem pedig 15-öt és most nem ÍO-et tervezni, a melyre csak 40.000 forint van a költségvetésbe fölvéve. Határozottan merem állítani, t. ház, hogy ez a 150 adóhivatal még fiskális szempontból sem vált volna az országnak hátrányára. Wekerle Sándor: Csakhogy arravaló ember is kell! Boros Béni: Az a legkisebb baj, mert ember mindig van. Ez tehát nem argumentum. Hogy e tekintetben fiskális szempontból mily kevéssé lett a közönség kívánsága méltányolva, elég egyes példákra hivatkoznom. Hozzám legközelebb van egy adóhivatal, melynek példája felemlítésre méltó : a borosjenői adóhivatal. Évtizedeken keresztül fennállott itt ez adóhivatal, de elhelyezték azért, mert geográfiai kérdések tették azt akkor szükségessé. Ugyanis a 70 kilométernyi hosszú, vasúttal nem biró vidéknek szélén feküdt Borosjenő. Helyes volt, áttették a