Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.
Ülésnapok - 1892-430
430. országos iilés 1895. február 11-én, csütörtökön. 51 úgy, hogy a mindeunapi kenyéren kívül egyébre egyáltalán nem telik: ha én ilyen emberrel a jövedelme után húsz százalékot, tehát 60 forintot fizettetek, akkor olyan, adót vetettem rá, mely alatt roskadoznia kell. De, ha 29—30 százalékos adót vetek ki oly emberre, kinek százezer forint jövedelme van, s a ki e mellett talán egyáltalán nem dolgozik, míg amaz az évnek mind a 365 napján a keze munkájával fárad: akkor ama gazdag ember exisztencziáját egyáltalán nem támadtam meg, hanem legfölebb azt tettein neki nehezebbé, hogy passzióira ugyanannyit költsön, mint előbb. De nemcsak az egyenesadók e rendszere nem mér egyformán szegénynek vagy gazdagnak, hanem a fogyasztási adók ma dívó rendszerét is, mely látszólag a legnagyobb egyformaságot akarja behozni, olyannak tekintem, mely a legnagyobb egyenlőtlenséget létesíti. A gazdag és a szegény egyformán fizet az ő élvezeti ezikke után, például a maga kilogramm híisa után. Csakhogy a szegény embernek megdrágítani azt a húst, melyet eszik, négy krajezárral, az egészen más, mint megdrágítani a gazdagra, kinek százezer forint jövedelme van. A gazdagnak sincs százszoros gyomra, ha jövedelme százszoros is; ő is csak annyit bir emészteni, mint amaz, s mégis csak annyit fizet az államnak, mint a legszegényebb hivatalnok, kinek csak mindennapi táplálékra jut. A bor után is annyit fizet a legszegényebb, mint a leggazdagabb. És itt a mellett, hogy a gazdag nem jövedelme arányában fizet, még más különbség is van. A szegény ember iszik húsz krajczáros bort, s azután fizet négy krajczár adót, tehát ötödét a bor árának. A gazdag iszik Chateau d'Iquem-et, és fizet egy palaczk után, mely 15 forintba kerül, ugyancsak négy krajczárt, a mi a bor árához képest elenyésző semmiség. A szegény favágó, ki a hidegben az utczán keresi meg keserves napszámját, felönt egy korty pálinkát, hogy az Isten hidege meg ne vegye. Ezért fizet az államnak szeszadót, mely fölrúg egy-két krajczárra. Vájjon igazságos megadóztatás-e, hogy a szegény ember, a ki oly keserves munkát végez, e pálinka után, mely nála nem is egészen élvezeti czikk, hanem foglalkozásával jár, épúgy meg legyen adóztatva, mint például egy börzeágens, ki egy nap alatt ezreket forgat és nyer? Egy szegény varróle'ny. . . (Halljuk! Derültség.) Nagyon jól tudom, t. ház, hogy a pikáns részietek mindig jobban érdeklik a t. házat, mint a komoly dolog. (Derültség a szélső baloldalon,) De fájdalom, nem szerezhetem meg t. képviselőtársaim egy részének ezt az örömet, mert én egy becsületes varróleányról akarok beszélni. (Derültség•) Ez a szegény varróleány lámpát gyújt, hogy megkeresse a maga mindennapi kenyerét, s talán azért, mivel beteg anyját is ápolnia és tartania kell; az állam kiveti reája a maga petróleumadóját, a mely esténkint egy-két krajczárra megy. Vájjon ez az adó, a melyet az a szegény leány fizet az államnak, annyi-e, mint azé a gazdagé, mikor megvilágítja az ő termeit estélyei alkalmával? Nem, t. ház! Mi a szegényt elnyomjuk a gazdagnak a javára, (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) minálunk az egész adóztatási rendszer azon alapszik, hogy az állami szolgáltatásoknak igen nagy tételekre, milliókra menő összegei a nagy publikum, a legszegényebb osztály által fizettessenek, ellenben a gazdag mennél kevesebbel járuljon hozzá. Gr. Zichy Jenő: De hogy lehet ilyeneket mondani?! (Mozgás' a szélső baloldalon.) Polónyí Géza: Csinálják a szocziálizmust ezzel is! Elnök: (Csenget.) Kérem," ne tessék aszónokot zavarni. Hoitsy Pál: Orr. Zichy Jenő t. képviselőtársamnak megjegyzem még a következőt. Én véletlenül abban a helyzetben vagyok, hogy például az egyenes adóknak progresszív emelkedése az én privát exisztencziámat nagy mértékben kétségessé tenné. Nem részletezem az okokat, hogy miért, ez nálam specziálisan így van, de így van. Csak egy kicsit nagyobb fokú megadóztatása a vagyonosabb osztálynak, melyhez én különben nem tartozom, engem vagyonikig egészen tönkretenne; de ez engem nem tarthat vissza annak kijelentésétől, hogy itt egy nagy igazságtalanság van, és ezért nézetem az, hogy inkább egy-néhány száz, néhány ezer ember, a kikhez én is tartozom, menjen tönkre vagyonilag, ebben sokkal kevesebb igazságtalanság van, mint abban, hogy a legalsóbb népet tökéletesen tönkre tesszük, exisztencziájában károsítjuk, és száz meg százezer számban neki az életet nehézzé teszszük. És, t. ház, méltóztassék megengedni, az ily dolgok figyelembe nem vétele szüli azt a mozgalmat, a szoczializmust, mely ma már sokkal nagyobb mértékben terjed, mintsem hogy figyelmünket teljes mértékben meg ne érdemelné. Ne méltóztassék ezt a dolgot köunyíí szívvel venni. Ez o'yan egy baj, a melylyel nekünk számolnunk kell, még pedig a legrövidebb idő alatt. Méltóztassanak arra tekinteni, hogy Magyarországon egy párt alakúi a legvagyonosabb emberekkel az élén, a néppárt, a mely szükségesnek tartja bevenni programmjába azt, hogy kilátásba helyezze a legszegényebb embereknek a tőke ellen való agitácziót, és azt, hogy az ő sorsán segíteni kell, még pedig a gazdag tőkések rovására. Méltóztassanak csak elgondolni I*
