Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-430

52 430. országos ülés 1895. február 14-én, csütörtökön. azokat a mozgalmakat, melyek végbemennek ebben az országban, és méltóztassanak ehhez képest ezen a bajon segíteni. Tudom, hogy a progresszív adóknak egy tervezete megvan. Olvastam ezt a tervezetet. De én ezt olyannak tekintem, a mely a mi bajainkon rendkívül kicsiny mértékben fog segíteni, a mely a legszegényebb osztályoknak nagy bajait nagyon csekély mértékben fogja enyhíteni. Sokkal nagyobb szabású, rendszeres munkákra van nekünk szükségünk, ha ezen bajon segíteni akarunk, és az igen t. pénzügyminiszter úr ne elégedjék meg azzal, a mit a múltkor itt hangoztatott, hogy az elődjének fináncz-politikai érdemeire és eredményeire hivatkozik, ne igyekezzék csupán arra, hogy ezeket az ő munkáit tovább folytassa, hanem menjen egy egész lépéssel tovább, és igyekezzék ezt a kérdést gyökeres megoldás elé vinni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) En ismerem az igen t. miniszter urat, tudom, hogy benne sem a jóakarat, sem a képesség ebben a tekintetben nem hiányoznak; csak arra kérem, legyen benne elég elhatározó akarat, hogy ezeket a dolgokat megvalósítsa. A második dolog, a mit röviden érinteni akarok, abban áll, hogy a t. pénzügyminiszter úr kilátásba helyezte a szeszmonopólinm behozatalát. Péchy Tamás t. képviselő társam azt mondotta rá, hogy ő ettől egyáltalán nem fél, de én nem vagyok abban a helyzetben, sőt ellenkezőleg, nagy veszedelmet látok benne abban az irányban, a melyet Ugron Gábor t. barátom a múltkor érintett: hogy ez a kollektív szoeziálizmus felé vezet. Én tovább megyek, a szeszmonopólium behozatala valósággal egy állami falanszter-rendszernek megvalósítása oly mértékben, a mint azt Saint-Simon magának valamikor elképzelte. Ily intézkedések minálunk mar meg vannak valósítva s ezzel még csak egy lépéssel tovább mennénk. Méltóztassanak csak elgondolni, hogy a dohány kezelése Magyarországon nem tökéletesen kommunisztikus és szoczialisztikus alapon van-e megcsinálva? Az államszoczializmus alapján a kormány mondja: te dohánytermelő leszel vagy nem leszel. A polgárai közt ö válogat, kinek szabad dohányt termelni, kinek nem, ép úgy, mint a falanszter-rendszerben megmondták, te asztalos leszel, te pedig csizmadia. A kormány nemcsak ezt mondja, hanem azt is: te ennyi, te meg ennyi holdon fogsz termelni, sem többet, sem kevesebbet termelned nem szabad. A kormány mondja az egyesnek azt is: a mit produkálni fogsz, azt én fogom tőled megvenni, és az árakat én fogom ehhez képest megszabni. Nem szabad alku, szabad eladás, hanem én, az állam adok neked ezért ennyit meg ennyit, neked pedig a dohányt termelned kell. Az állam megveszi, s a maga gyáraiban a maga munkásai által feldolgoztatja. (E>jy hang a szélső baloldalon: Bontja!) Megint egy állami funkczió,a szó legszorosabb értelmében szoczialisz'ikus alapon. Az állam azután ezt eladja a maga polgárainak, de ismét oly áron, a melyet 8 maga szab meg; sőt hogy ezt a dohányt kik árúihatják, kiknek legyen trafik-engedélyük s kiknek nem, azt megint a kinestár, a kormány határozza meg és azt mondja egyes polgároknak: te leszesz dohánykereskedő, te pedig nem leszesz, te neked megengedem, hogy szivarkáimat elárusíthassad, egyszersmind megmondja azt ÍB, téged pedig azért, a miért ezt teszed, ennyi és ennyi jövedelemben foglak részesíteni. (Egy hang a szélső baloldalon: És szavazz a kormánypárttal!) Eötvös Károly: Azt is megmondja neki! Hoitsy Pál: Méltóztatnak látni, hogy ez olyan messzemenő állami szoeziálizmus, a milyet Saint-Simon talán álmában tudott képzelni, de a valóságban és tökéletesebbnek elképzelni, nem hiszem, hogy birt volna. Ott van még nálunk a sójövedék. A só az államé; az állam nevezi ki a hivatalnokokat, a kik a sót neki kiaknázzák, az állam szabja meg a munkások napi-béreit, a miért dolgozni kötelesek, az állam bocsátja árúba ezt a sót azon az áron, a mint a kormánynak tetszik; az állam szállítja a maga sóját a maga vasútjain, mert ott is a szoczialisztikus intézmény áll rendelkezésére a vasútakban. Az állam határozza meg, hogy egyes kereskedő mennyi százalékot kapjon a só darusításért, és mennyi haszna legyen belőle. Ily szoczialisztikus intézmény nálunk az egész bányászat, mert a bányászati jogosítványokat tisztán az állam adja meg; az állam mondja meg, hogy ezen a helyen neked szabad bányásznod, másnak ezen a helyen nem szabad. Ilyen szoczialisztikus berendezés az államnak azon intézkedése, hogy gyárakat állít fel, munkásokat foglalkoztat, és a gyártmányokat a piaezra hozza; hogy birtokai vannak, és ezeken egészen állami szoczialisztikus módon és mértékben gazdálkodik. Méltóztassanak hozzávenni most, hogy az állam behozza a szeszmonopóliumot. Ez ismét tökéletesen állami szoczialisztikus intézmény lesz. Az állam fogja meghatározni, kinek szabad szeszt égetni, kinek nem; micsoda modalitások, feltételek mellett szabad; mennyiért veszi meg az állam, mennyiért adja el. Szóval ismét teljesen szoczialisztikus intézmény. És mikor a szoczialisztikus intézkedésekbe vetett hit és azok felett való küzdelem oly éles már, mint napjainkban, nem tudom, hogy helyesen, bölcsen cselekszünk-e akkor, midőn az államnak ezen