Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.
Ülésnapok - 1892-430
46 **Q- országos ülés 1895. 1 is kitétessenek, és végre, hogy a munkálatokkal a kataszteri térkép is Isözszemlére kitétessék.* (Élénk helyeslés balfelől.) Mielőtt szataimat befejezném, csak röviden akarok arra a határozati javaslatra reflektálni, a melyet Bornemisza Lajos igen t. képviselőtársam a só olcsóbbá tételére benyújtott. (Halljuk ! Halljuk!) Én ezt a határozati javaslatot teljes mértékben osztom és helyeslem, és a mellette felhozható nagyon számoe és fontos érveket, azt hiszem, Farbaky képviselőtársam felszólalása legkevésbbé sem döntötte meg, mert az ő felszólalása abban kulminál, hogy az államkincstár veszíteni fog, a mit én nem osztok, mert ha olcsóbb lesz a só, valószínűleg nagyobb fogyasztás fog bekövetkezni, és így a közönség is jóljár a leszállítás, illetőleg az egyenlő árusítással, és még az államkincstár sem veszít. Az az érv, a melyet mondott, hogyha nagyon olcsó lesz a 8Ó, a szegény ember, mikor hazaviszi, a korcsmában eliszsza, ezt komolyan érv számba venni nem lehet, (Helyeslés a bal- é$ szélső baloldalon.) mert ha ez állana, akkor arra kellene törekednie, hogy még drágább legyen, és gondolom, ha Magyarországon lehetnek is egyes emberek, a kik ilyet megtesznek, azt hiszem, százezrek közííl egy visszaélés miatt a többinek érdekeit ennek alárendelni nem helyes dolog. Én ezért pártolom úgy Bornemisza Lajos, mint Sima Ferencz, Visoutai Soma és Molnár József t. képviselőtársaim határozati javaslatait. (Élénk he lyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: A határozati javaslat fel fog olvastatni. Bartók Lajos jegyző (olvassa Makfalvay Géza határozati javaslatát). Farbaky István: Félreértett szavaim értelmének helyreállítása érdekében kérek szót. Helytelenül méltóztatott interpretálni azt, a mit mondottam, a ezért kötelességemnek tartom annak értelmét megvilágítani. (Halljuk! Halljuk!) Én ugyüi) nem azt mondtam, hogy ha a sónak ára egyáltalában leszállíttatik, akkor fognak oly visszaélések bekövetkezni, mint azt említeni méltóztatott, hanem azt mondottam, hogy ha különböző árban tartjuk a konyhasót, és a marhasót leszállított árban, akkor az a leszállított árban adott marhasó kiadatván esetleg egy kisebb gazdának, megtörténhetnének esetleg, nem általánosságban, hanem egyeseknél ily vissszaélések. E tekintetben kívántam felszólalásomat helyreigazítani. (Helyeslés a jobboldalon). Bartók Lajos jegyző: Herman Ottó! Herman Ottó: T. ház! Egészen őszintén jelentem ki, hogy nem volt szándékom a költségvetési vitát bárcsak egyetlen egy szóval is >ruár 14-én, esütortSkBn. nyújtani, különösen pedig nem volt szándékom, hogy a pénzügyi tárcza költségvetésének tárgyalásában részt vegyek. Nem is tettem volna, hogyha az igen t. pénzügyminiszter úr azzal a szóval, melyet Molnár József határozati javaslata ellenében kiejtett, nem érintett volna oly dolgot, a melynek én itt a képviselőház kebelében mindig hangoztatója és védője iparkodtam lenni. (Halljuk! Halljuk!) A t. pénzügyminiszter úr azt hozta fel ama határozati javaslat ellenében, mely a miniszteri, államtitkári és főispáni nyugdíjak eltörlésére vonatkozik, hogy ő ahhoz hozzá nem járulhat, mert mint ő kifejezte magát, ugyanazok az indokok, melyek az illető törvény megalkotásához 1885-ben hangzottak el ebben a házban, ugyanazok fennállanak ma is; sőt ő ezeket a nyugdíjakat a demokráczia és jogegyenlőség követelménye gyanánt tekinti. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem a t. pénzügyminiszter úrral szemben, hogy nekem nincs tudomásom, hogy 1885-ben, mikor ez a törvény meghozatott, akár a jogegyenlőség, akár a demokráczia ülte volna valamelyik jubiláris évfordulóját, hanem azt nagyon is jól tudom, hogy 1885-ben épen 10 esztendeje volt annak az érának, melyet amaz oldalnak egy klasszikus írója, Busbach Péter úr csak nem régiben is az ország színe elé úgy állította oda, hogy a stréberség abban a korszakban vette kezdetét, és burjánzott fel nagygyá és erőssé. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én a jogegyenlőségről most tüzetesen nyilatkozni nem óhajtok, de már a demokráczia engem a következők kijelentésére kötelez. (Halljuk! Halljuk!) Ne tessék szavakkal és fogalmakkal játszani, nn-rt nincs az a hatalom, még Magyarország pénzügyminiszterének hatalma sem, a mely magának azt vindikálhatná, hogy egy fenséges és magasztos eszmét, mely az emberiség jövőjét, mert legnemesebb törekvését az emberi egyenlőségben, a jogegyenlőséget foglalja magában: a demokrácziát itt a ház szine előtt úgy vegye a szájára, a hogy azt tenni nem szabad. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Mi a nyugdíj a demokráczia szempontjából ? (Halljuk!) Én nem birom viszonyítani Tisza Kálmánt Cincinatumoz, és nem birom viszonyítani gr. Szapáry Gyulát Uiysses Granthoz, a valódi demokratához, a ki az amerikai harcz bevégezesével, melynek hőse volt, megint beleült bőrkereskedő boltjába, és folytatta polgári foglalkozását, mint annakelőtte. (Derültség balfelől.) De én tudom, hogy a demokráczia ezen magasztos fogalmáról itt, ebben az országban, a hol az úgynevezett szabadság, az úgynevezett parlamentarizmus tőszomszédja a középkori maradványoknak, ebben a nemes értelemben, fájdalom beszélni nem lehet.
